Erős Vár, 1934 (4. évfolyam, 7-15. szám)
1934-06-01 / 9. szám
16-ik oldal. ERŐS VÁR 1934. Junius. Nagyt. Becker Jakab lelkész ur, lapunk társszerkesztője, az amerikai magyar evangelikusságnak egyik úttörő lelkésze. — Detroitiban állami képviselőnek jelölték.------------------------000-----------------------AZ ERŐS VÁR VISZHANGJA Egy clevelandi evangélikus testvérünktől kaptuk a következő sorokat. Egyszerű szavak egyszerű embertől s tiszta, egyházát itt idegenben forrón szerető szivből fakadó éirzések: SZERETETT KEDVES HITTESTVÉREK ÉS LELKI TANÍTÓK! Boldog öröm tölti el az én szivemet, amidőn e sorokat Írom. Híííz oly jól esik a lelkemnek azt tudni, hogy az ERŐS VÁR evangélikus lapunk ismét megjelent s olvashatom azokat az áldott szavakat, amelyek vigaszt és erőt nyújtanak s vezetnek bennünket, hittünkben és szenvedésünkben megerősítenek. Szivemből kivánom s kérem a jó Istent, hogy legyen ez az evangélikus újság a mi lelki életünknek mozgató ereje, hogy a zsoltárok Írójával elmondhassuk: “Csak az Istenben nyugszik meg lelkem; tőle van az én szabadulásom’’ (Zsolt. 62:2 v.). Szívesen és szeretettel üdvözlöm az ERŐS VÁR minden egyes olvasóját s kérem evangélikus nő testvéreimet, hogy szerény tehetségünkkel segítsük ezt a nemes célú munkát. Maradok hittestvéri szeretettel. Isten áldását kérem az ERŐS VÁR fejlődésére. Cleveland, Ohio. AZ ERŐS VÁRNAK EGY HITHÜ OLVASÓJA * * * Egy másik jóleső megnyilatkozás az ERŐS VÁR mellett a következő, többnek példát szolgáló őszinte pár sor, melyet egy new yorki evangélikus nötestvérünk irt: New York 1934 április hó 8-án. NAGYTISZTELETÜ ORMAY JÁNOS LELKÉSZ UR! Hálás köszönetem óhajtom itt kifejezni, azért a szívességért, hogy az ERŐS VÁR evangélikus lapot nekem is kegyesek voltak megküldeni. Mert én mint egyedül álló nő magam vagyok hivatva megkeresni a saját és sajnos mások megélhetőségést és igy az Ur házába csak ritkán tudok eljutni. Nagyon örülök tehát, ha vallásos lapot kaphatok s ilyet mi evangilikusok is fenn tudunk tartani, mert ez által részesülhetek tanításokban és erősitéut találhatok ezúton az Istenben vetett hitemben. Köszönötemmel itt küldök egy dollárt, mint előfizetési dijat. Keresztyéni üdvözlettel ÖZV. GOMBÁS SÁNDORNÉ 101 Central Park. West New York City. NAGYTISZTELETÜ RÚZSA ISTVÁN amerikai magyar pioneer lelkész Oberlin, Ohioból a következő sorokat küldte: “Az ERŐS VÁR sikeréért imádkozom s Nektek szivből gratulálok.’’ RÚZSA ISTVÁN. U. I. Itt mellékelem az 1 dollár előfizetést. * * * NAGYTISZTELETÜ PAPP JÁNOS LÁSZLÓ windsori (Canada) ev. lelkész úrtól a következő üdvözlet jött: “Kedves Kollega Uram! Fogadja legőszintébb gratulációmat az ERŐS VÁR gyönyörű kiállítású húsvéti számáért. Igazán meglepett, hogy a nagy indolencia és közömhösíség mellett is ilyen szép köntösben köszöntött be hozzánk a MI LAPUNK. Hogy méltányolásomat ne csak szavakban fejezzem ki, idecsatoltan küldöm egy évre szóló előfizetésemet, két dollárt, azzal a reménnyel, hogy az év folyamán ezt még külön adományokkal is pótolhatom. — Vajha mindenki becsületesen és önzetlenül megtenné a kötelességét lapunkkal szemben! — További munkájára Isten á’dását kérem s maradok, szolgatársi szeretettel, PAPP JÁNOS LÁSZLÓ------------------------000-----------------------Luther aranymondásaiból Egyszer Justus Jónás egy előkelő meisseni nemesről beszélt Luther Mártonnak. Elmondta, hogy az a nemes ur éjjel- nappal csak azon törte a fejét, hogyan gyüjthetne halomra minél több pénzt és kincseket. Egyébként aztán semmivel sem törődött: a szent írásokat is csak becsmérelni tudta. Többek közt Frigyes János hercegnek, a szász választó fejedelemnek is, aki vele az evangéliumi tanról sokszor váltott szót, egyizben ezt mondotta: “Kegyelmes uram, mi köze van az evangéliumnak felséged személyéhez!” Ekkor kérdé Luther Márton: “Korpa is volt ott?” És elmondott egy mesét az oroszlánról, aki az összes állatokat vendégségbe hivta. Nagyszerű lakomát csapott. A disznó is hivatalos veit. Mikor aztán a drága eledeleket feltálalták és a vendégek elé tették, megszólalt a disznó: “Korpát is kapunk?” No hát ilyenek a mai gyönyör és élvezet hajhászók. Mi prédikátorok a legjobb és legfelségesebb eledellel kínáljuk meg meg őket a templomban, kínáljuk nekik az örök üdvösséget, a 'bűnök bocsánatát és az Istennek kegyelmét s ők, — orrukat fintorgatják, aranyra éheznek. Kell is virág a tehénnek! Boldog ha szalmázhat. Ilyen formán járt Ambrosius R. pap is. Mikor ő arra intette híveit, hegy szorgalmasan hallgassák az Isten igéjét, ezek azt felelték neki: “Hát bizony édes tisztelendő uram, elmennénk mi a templomba is, ha ott egy hatalmas sörös hordót ütne csapra s abból kinálgatna.” Ma is sokan igy gondolkoznak.------------------------ooo-----------------------Legyen munkatársunk minden evangélikus s terjessze az ERŐS VÁR-at.
