Erős Vár, 1934 (4. évfolyam, 7-15. szám)
1934-04-01 / 7. szám
1934. Husvét. 13-ik oldal. EROS VAR AZ ÉLET DIADALA A HALÁL FELETT. Irta: Brachna Gábor, New York-i lelkész. (Márk evangélioma 16. rész 1-7. v.) Mikor pedig elmúlt a szombat,, Mária Magdaléna és Mária a Jakab anyja és Salomé, drága keneteket vásáriának, hogy élményén, megkenjek őt. — 2. És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz ménének napfelköltekor. -- 3. És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeriti el nekünk a követ a sírbolt szájáról? — 4. És odáf,ekintvé(B, látták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette nagy vala.'— 5. És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felöl, fehér ruhába öltözve; és megfelemiének. — 6. Az pedig mondá nékik: Ne félejtek. A Názáreti Jézust keresitek, aki megfeszittetett; föltámadott, n'nesen itt; íme a hely, a hová öt helyeznék. — 7. De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileábn; ott meglátjátok őt, a mint megmondotta néktek. Van-e egy is közöttünk, akinek élete egén sohasem tornyosultak reménytelen feketére a fellegek? Valahogy emberi sorsunk felett mindig ott lebeg egy vészes viharnak a lehetősége, mely legszebb álmainkat, kezünk gyümölcsét sőt sokszor lelkünk szent reményeit máról-holnapra zúzhatja darabokra. Vagy kinek szemében volna ismeretlen a nagy-kaszás, a halál, amelyik hol magunkra, hol szeretteinkre teszi kezét, hogy vájjon vihet-e már vándor utunkról egy még ismeretlenebb felé? Oh hányszor remeg meg a lelkünk, amikor úgy érezzük, hogy egy nagy hatalom kezéből kiejtetten, gondviselés nélkül szárnyal bizonytalanságokon át az életünk egy uj bizonytalanságnak, a halálnak a ködébe? Sokszor úgy látszik, mintha a milliónyi ember könnyére nem akarna le tekinteni az Isten. Néha, mintha akarattal engedné veszni életünk, igazságunk és reményünk? Nagypéntek keresztjénél még értelmetlenebbül áll meg az emberi elme. Addig még csak volt remény, mert ha az ember-fián oly sokszor győzedelmeskedik is a gonoszság, az Isten Fiánál meg volt az a remény, hogy sikerül harca, amellyel az embert akarta felszabadítani. És ime, most gyáva Pilátus kezén elveszett megint az igazság. Látni kellett a tanítványoknak, hogy a legszentebb isteni ügy felett is győzedelmeskedett a legborzalmasabb bűn. Romlottság, gonoszság diadal mámorban és a kereszten az Isten Fia. Van-e szív, mely remélni tudna ilyen helyzetben? Szegény tanítványok. Három évig nőtt reményük napról-napra, amint Jézus isteni lényében mind tölbb és több szépség tárult fel előttük s az isteni titoknak mind nagyobb magaslataira jutottak. S ez most egy csapásra mind elveszett. Óh hogyan látták most azt a Mennyei Atyát, akiről a Megfeszített annyi jót mondott; Aki gondját viseli gyermekeinek . . . s akinek országáért küzdött éppen az, akinek a kereszten kellett elvéreznie. Óh bizony elhiszem, hogy nehéz volt az Isten útját megérteni; Aki Egyszülött Fiát emberekért adta?! De megtört a gyász harmad napon, amikor a néma fájdalomban először csendül fel a hir fenségesen: Él az Úr, föltámadott. Él a halál után: ez győzelem a legnagyobb hatalom a halál felett. II. Ha Karácsony egy nagy fény, mely az emberiség számára gyulladt ki, úgy Nagypéntek egy rettenetes vihar, mely kioltotta ezt a fényt és a bűnnek sötétségét árasztotta a világra. Viszont Husvétkor Isten a letűnt fény helyébe magát az örök napot állította, melynek nincs hanyatlása, hanem örök világosság a hivő emberiség egén,mely mindig tiszta fényt ad ; életet kelt mutat és örök életre vezérel. Ez az örök fény a Feltámadott Krisztus, kinek feífámadási ünnepe a husvét . . . A Szentirás bizonysága szerint a sirt, melyhez azok a női kegyeletes lelkek siettek, hogy Jézus testét drága kénetekkel megkenjék: — nyitva találták. Már az utón aggódtak a nagy kő miatt, amely a sir száját fedte és ime, amikor oda érnek, látták, hogy a kő el van hengeritve. Az első meglepetésük után pedig egy fehér ruhás ifjú szólal meg: Ne féljétek. A Názáreti Jézus feltámadott. K. T. Amint látjátok nem emberi kéz vette le ezt a nehéz terhet, hanem Isten szavára nyílt meg, aki ezzel nyitotta meg azt az utat, melyet az emberiség addig nem ismert: a feltámadásnak az útját. Ezért olyan diadalmas annak az angyalnak a hangja: Nincs itt Feltámadott! Az írás nem beszél sokat a külső körülményekről de nem is fontos ez. Emberi szemnek egyformán csoda az, ha Isten egy régi testnek adja vissza életét vagy egy megdicsőült formát ad a lélek sátorául. Aki a semmiségből támaszt életet vagy az elvetett buzaszem rothadásából hoz sokszor annyit, annak az Istennek meg van a hatalma itt is uj csodák megmutatására. Isten világának csodás misztériumában lelkünk talán sokszor Tamás gyerekes utján kéri a
