Erős Vár, 1934 (4. évfolyam, 7-15. szám)

1934-11-01 / 14-15. szám

1934. November—December

ERŐS VÁR

3-ik oldal.

AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUS FOLYÓIRAT

AMERICAN HUNGARIAN LUTHERAN MONTHLY

Az Amerikai magyar evangélikus egyházak hivatalos lapja.

Official ITibl cation of the American Hungarian Lutheran (Jhurches.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:—Editorial and Puhl. Office: 9-8 E. FOURTH STREET, BETHLEHEM, PA.

Előfizetési ár: $1.00 egy évre — Subscription Rate: $1.00

per year.

Canadian Postage 50c extra; Foreign postage $1.50 extra. Főszerkesztő: REV. DR. E. A. STIEGLER. Editor-inChief, Bethlehem, Pa.

Felelős szerkesz d és kiadó:

REV. JOHN ORMAY, Managing Editor and Publisher, Bethlehem, Pa.

Társszerkesztők: :— Contributing Editors:

REV. JAMES BECKER REV. ANDREW M. LEFELE^ Detroit, Mich. Pittsburgh, l’a.

Munkatársak: — Staff Correspondents:

Rev. Gabriel Brachna, New York City Rev. Stephen Rúzsa, Oberlin, O.

Rev. Alexander Pölöskey, Caldwell, N. J.

Rev. Alexander Szabó, New Brunswick, N. J.

Rev. John L. De Papp, Windsor, Ont.

Rev. Charles Szeblk, Montreal, P. Q.

A VÁR FOKÁRÓL

T/- ARÁCSONY: a Szeretet ünnepe. — Azóta az első ka:ácsony est óta, amikor a bethlehcmi pásztoroknak hírül adta az angyal Jézus születését, hogy úgy szereti3 Isten e világot, hogy az ő egyszülött fiát adta e világnak Megváltóul, hogy ha valaki hiszen őbenne el ne vesszen, —■ de ö.ö; életet vegyen, — a szeretet glóriája övezi karácsony ünnepét.

A mennyei Atyának a szerstete úgy tükröződik vissza e szent napokban az emberi szivekben, amiképen a nap viszszatükröződik a tenger vizéből, s a víznek minden egyes cseppje gyémántként ragyog a napsugárban.

Tizenkilenc évszázadon keresztül karácsony ünnepében az angyaloknak kara énekli a földi embernek a bi2tstó szó;: “Az isten szeret!” — “óh ember szeresd az Istent és szeresd a te felebarátodat!” — “Dicsősség a magas. á_o:i mennyben Istennek, a földön békesség s az embsiek körött jóakarat!”

Mennybeli kezek e szent napokban gyertyákat gyújtanak ez ünnep örökzöld karácsonyfáján, — az emlékezés, a magunkba szállás, — a megértés, — a békesség és az áldás gyertyalángjait.

* * *

A Z EMLÉKEZÉS. —- Ha az ember megérti karácsony ünnepe történetéből ezerkiláncszáz elmúlt karácson/ emlékét, lelkében tizenkilenc század emlékei ébredeznek. A hivő apáit, őeök, ükapák lelkei felvonulnak az emberi képzelet előtt, akik mind a karácsony szeretet fonásából mentettek hitet és erőt, — akkor egy mennyei, magasztos érzés kell hogy erőt vegyen rajtunk, — amikor mi is közibük állunk ajkunk karácsonyi zsolozsmát zengve, szivünk örvendezve, a bölcsőnél térdelve, melyben megszületőit a szeretet királya. — Velünk vagyon e szent napokban a hivők össz„sége, az ég a földre száll a szeretetben ölelkezve.

Emlékezünk boldog időkről, — gyermekkorról, — éde; szülőkről, a szülőföldről, az atyai házról s amig igy emlékezünk szemünket könny lepi el, s ez a könny nem a fá.dalom szülötte, de a boldogság, a szeretet könnye.

* * *

A/T AGUNKBA szállunk e szent napoknak közeledtével.

Megérezziik azt, hogy aki az Atya szine elé lép, anna ; megtisztult, igaz lélekkel kell elébe járulnia. Minket az éle: megtépett szúró töviseivel, azért mert eltévedtünk az At. ához vezető útról, elfáradtunk a vándoruton, azért mert nem találtuk meg az élet bizalmát, amit az Atya adott néktink szent igéjében, amikor irtunkra bocsátott; eltékozoltuk az útra valót, örökségünket, gonosz vágyak kér séséb n, rossz tanácsadók félrevezetettek s most vissza t.rünk a mi Atyánkhoz, akinek színe előtt félünk megái'ni s bűn ánó szivünk vallomásra készül: “Atyám nem vagyok méltó, hogy fiadnak neveztessem.”

* * *

1\AEGÉRTJÜK azt, hogy bár nri méltatlanok vagyunk ar ■*■*■*■ Atya szeretettre, — ő nem vet el minket a mi bűnein r miatt; s amig mi róla megfeledkeztünk, s amig mi az ö elleneivel szövetkeztünk, amig mi idogenek között megtagadtuk őt, ő örök szeretettel várta a mi visszatérésünket, s ö tudta azt, hogy mi megtérünk hozzá.

Megértjük azt e karácsony ünnepében, hogy minden e földön elmúlandó, ez ünnep is egy határkő a földi bujdosás utján, — megértjük azt, hogy az embernek élete olyan, mint a mezőnek virága, amikor a szél által megyen rajta elszárad s nincsen többé, — de az amit ez ünnep hird-t nekünk örök. annak nincsen vége: a szeretet. Akik megértették e karácsonyi igét azok nem rettegnek az elmulá ól, „fki.c örök életük vagyon a hit, remény és szeretet jegyében.

* * *

T> ÉKESSÉGET hirdet nékünk e szent nap angyala: “A ■*-* földön békesség.” — A világ, a nóp.k és nemzetek jóléte és sorsa attól függ, megértette e a békesség s avát.— Elborul a nap az égen, — sötét komor felhőkbe zárkózik az isteni szeretet, — mert nem szeretik az emberek az Isten békességét.

Háborúk, — csaták, — vérontások gyilok idői nem múltak el egy hosszú szenvedéstell világháború lezajlásával a földön, — gyilkos kezektől porba hull az ember nap-nap után. Rosszakarat, gyűlölet, bűnös, gonosz érzelmek elválasztják a népeket egymástői, s elfelejtettek mindent: a múltak szenvedéseit, a véráztatott csatamezőket, a száma nélküli özvegy és árva sorsát, — elfelejtették a szegénység, a nyomor jaj kiáltását, — dögvész és pestis minden elfelejtve újra kovácsolják a háború gyilkos fegyvereit egy uj háborúra, — uj vérontásra a népek, azért, mert nem ismerik, mert elhagyták a békesség Istenét. A gonosz és annak csatlósai romba akarják dönteni a földön azt, amit áz Ur békességének lelke szépnek és jónak teremtett.

Amig az ellen a gyűlölet fegyverével pusztít, az Isten, a mi Atyánk, a hívőknek Ura, e föld lakóinak békességet hirdet s azokat akik szivét szentnek tartják hivja, gyűjti karácsony ünnepre, szent birodalomra, hogy e földön újra békesség leszen.

Gyújtsunk azért gyertyát a karácsonyfánkon, az ÁLDÁS CFoJytítfts az 5-ik oldalon.)