Erős Vár, 1932 (2. évfolyam, 1-7. szám)

1932-04-15 / 4. szám

2 ERŐS VÁR 1932 Április 15. “ÁLDOTT DÁVIDNAK VÁROSA.” Egy evangélikus lelkész útleírása nyomán. A közel múlt­ban alkalmam volt Betlehem­ben, Jézus szü­lővárosában jár­ni. Egy hajnali reggeli után fel­ültem a forgal­mas Jaffai Ka­punál egy autó­buszra, mely csekély egy shil­lingért kiviszi az embert Je­ruzsálemből Bethlehembe. Az autóbuszon elől két arab ült, vörös turbán­ban és európai ruhába öltözve, hátul pedig egy feszes angol katona. Mellettem egy barna arab ruhába burkolt fehér turbános idős arab ült, aki mosolyogva köszöntött a szokásos ‘Sella’ üdvöz­letével. Az autóbusz gyorsan száguldott végig Hin­nom völgyében s a szultán fürdőpalotáját elhagy­va a ‘Rossz Lelkiismeret’ hegye mellett, ahol Ka­jafásnak a nyaralója állott, robogott tovább. Jobb­­kéz felől terült el Refaim pusztája, ahol Dávid, Zsidóország királya, egy csatában megverte a Filiszteusokat. A kora hajnali órákban a férfiak és asszonyok csoportja jön fel ezen az utón to­jást, tejet és vajat hozva kosaraikban a jeruzsá­­lemi piac számára. Este ugyancsak fáradtan te­szik meg a hat métföldes utat Jeruzsálem és Bethlehem iközött. Ez az ut lehetett az, melyen oly sokszor utazott a Megváltó és ezen az utón jöhetett Mária Józseffel, Bethlehembe, a nép­­számlálásra. Rövidesen egy gömbölyű alakú ciszterna előtt álltunk meg, melyet a “Bölcsek Kutjá”-nak ne­veznek. A legenda szerint a Keleti Bölcsek en­nél a kutnál álltak meg vizet inni és mikor bele­pillantottak a kútba, annak csillogó vizében lát­ták visszatükröződni az égről a Messiás csillag­ját, melyet elvesztettek szemük elől útközben. Egy és egy fél mértföldnyire Betlehemtől “Ráchel Sirjához” érkeztünk, mely ugyan egy egészen modern épület, azonban valószinü, hogy Ráchel itt nyugossza valahol a közelben örök ál­mát. Ráchel és Jákob romantikus házassága egyike a legszebbeknek a világon. Jákob annyira szerette Ráchelt, hogy mikor Ráchel apja nem tartotta meg ígéretét és hét év után nem adta neki feleségül lányát, még egy másik hét eszten­deig dolgozott neki Jákob — s mindennek dacá­ra “olyan volt a hét esztendő mint egy pár nap, mert a szerelme a lány iránt nagy volt.” Éppen olyan aggodalommal utazott Jákob ezen az utón Ráchellal, mint századokkal később József Má­riával. S az aggodalom ugyan azon ok miatt élt mindkét férfi szivében. Jákob végre kénytelen volt tábort ütni. De Ráchel meghalt minekelőtte megajándékozta Jákobot legfiatalabb gyermeké­vel Benjáminnál, aki a hires bibliai Józsefnek testvér öccse volt. Bethlehem kis városa. Bethlehem, a ‘Kenyér Háza’, ami termékeny­séget jelent, most Beit Lám, 2,500 lábnyira van a tenger szine felett. A városka alacsony házai közül magasra kiemelkedik keleten a Születési Templom, nyugaton pedig a német evangélikus missiónak tornayi törnek az ég felé. Közel a ke­leti kapuhoz, ahol a végállomásunk volt, van Dávid kútja, hová friss vízért járnak a lakosok. Érdekes és festői kép ez és nem állhattam meg, hogy le ne fényképezzem. Autóbuszunk nem ment be _a városba s én gyalogszerrel indultam neki a hepehupás meredek és keskeny uccáknak. Azok, akiket megszólítottam, nem értettek meg Ráchel sírja. s igy a magam esze szerint toronyirányban men­tem a templom felé, hová szerencsésen el is ér­keztem. Alig léptem a templom előtti kis térre, már is hat-hét fiatal arab rohant nekem “Me good guide” csatakiáltással. De én is felvoltam fegyverkezve s egész arab tudásomat összeszed­ve “La, la, imsi” kiáltással feleltem — ami ma­gyarul annyit jelent, hogy ‘Nem, nem, menjetek a fenébe’ — s a buzgó arab vezetők úgy látszik, hogy megértettek. A város lakossága, egy pár mohamedánt, ki­véve, keresztyén. A fiatal fiuk vörös turbánt, a férfiak sárgát viselnek. A leányok hosszú fehér fátyolt viselnek, mely a vállukon hátul hosszú A Jaffai Kapu.

Next

/
Thumbnails
Contents