Erős Vár, 1932 (2. évfolyam, 1-7. szám)
1932-03-15 / 3. szám
2 ERŐS VÁR 1932 Március 15. A KANADAI MAGYAR LELKÉSZ KONFERENCIA. Közli: Csonták Ferenc. • Történelmi nevezetességű a kanadai magyar evangélikus egyházak életében az a konferencia, melyet a kanadai magy ev. lelkészi kar febr. lótól, febr. 18-ig tartott Kitchenerben. Az első két nap, vagyis febr. 16. és 17-én hosszas és beható tárgyalások készítették elő a febr. 18-iki gyűlést, melyen a kanadai egyházkerület püspöke Rév. John Reble elnökölt. Ezen három napig tartó konferencián megvitatás tárgya volt a további magyar evangélikus egyházfejlesztés és szervezés munkája, melynek eredményeikében elhatároztatott, hogy úgy Montreálban, valamint Torontóban is a közeljövőben megkezdődik a magyar evangélikus templom- !és iskolaépítés, mert ezeknek hiányában az egyházépitő és fejlesztő munka majdnem lehetetlen. A montreáli egyház további vezetése alól Kellner András szász ev. lelkész urat az egyházkerület püspöke felmentette s annak vezetésével Csonták Ferenc magyar ev. lelkész ur bízatott meg, ki egyben a templomépitési akció vezetésére is felhatalmazást kapott. Csonták Ferenc ev. lelkész megbizást kapott a winnipegi magyar evangélikus egyház megszervezésére is, ki a közeljövőben Winnipegre utazik s tárgyalásokba bocsátkozik a manitobai egyházkerület püspökével és megkezdi egyházszervező munkáját. A torontoi egyházközség vezetésével Rúzsa Jenő ev. lelkész ur bízatott meg, ki nemsokára híveinek legnagyobb örömére Torontóba is költözködik s az intenzív egyházi munka betetőzéséül csakhamar állni fog a torontoi magyar evangélikus templom is, mely hirdetni fogja a magyar élniakarást az idegen földön. Rúzsa Jenő lelkész ur emellett még folytatni fogja a már megkezdett missziós munkáját Hamiltonban és Kitchenerben. A kitcheneri magyar evangélikus egyház vezetése alól felmentést kapott Walther Hermann szász ev. lelkész ur s az- egyház további vezetésével annak alapitó lelkésze Rúzsa Jenő bízatott meg. A canadai magyar evangélikusság igaz barátja Rev. John Reble minden támogatását megígérte, hogy a magyar evangélikus egyház épitő-munkája minél eredményesebb, minél intenzivebb legyen. Szent meggyőződésünk, hogy Isten segítségével siker is fogja koronázni ügyünket. A BETHLEHEMI GYÜLEKEZET GYÁSZA. Fájdalmas veszteség érte gyülekezetünket: Hecskó Mihály, hitbuzgó algondnokunk meghalt. Hecskó testvérünk már jó ideje betegeskedett, de ő panasz nélkül viselte baját. Nem mutatta a környezetnek, hogy milyen fájdalmak hasítják belső részét. Szorgalmasan dolgozott otthonában és hűségesen szolgált egyházának mintha ez lenne betegségének orvossága. Csak az utolsó hetekben vette át az alattomos betegség a parancsoló szót és a mindig fürge és szaporalépésü algondnokunkat házalójához láncolta. Hecskó Mihály érezte betegségének súlyos természetét, azért csendben mindent szépen elrendezett és mikor dolgait rendbe hozta saját lábán kórházba ment, ahol egy súlyos gyomormütétnek vetette magát alá. Az orvosi tudomány már nem segíthetett rajta. Ethel leánya, aki a kórháznak főápolónője is volt, igazi gyermeki odaadással ápolta nagybeteg édes atyját; felesége, született Radik Terézia, aki közel 39 évi boldog házasságban élt férjével, a könyörgésben és imádságban meg nem fogyatkozott. De az Istennek rendelkezését, amely minden emberi értelemnél felette van, nem tudták megváltoztatni. Hecskó Mihály hatodnapra visszaadta hivő lelkét a Teremtés Urának, március 3-án meghalt. Temetése vasárnap, azaz március 6-án volt. Hófuvásos, zord vasárnap délután volt és mégis rengeteg nép, mind jóakaró ’és könnyesszemü barátja az elhunytnak, kisérte a koporsót a miilerhightsi gyászházból a Sión Magyar Evangélikus templomba és onnan a heller.towni temetőkertbe. Özvegye és három gyermeke, Mária férjezett Sebők Ferencné Akronból, Ethel és István siratják a felejthetetlen halottat. A jó Isten adjon a gyászoló családnak erőt, hogy a veszteség súlyos keresztjét a hivő szívnek megadásával viseljék. Hecskó Mihály 1871 május 10-én született a csanádmegyei Nagylak községben. Még az óhazában tanulta mesterségét, a cipészséget, amelyet azután itt az uj hazában is folytatott. Szorgalmas, megbízható #ember volt, akinek szava aranyat ért. Igazi férfi jellem, meggondolt és igaz. Beszéde a bölcsnék tanácsa volt, mindig helyén való és értékben súlyos. Sohasem kapatta el magát az utca szelétől, mert férfi volt tetőtől talpig. Egyházunknak kezdettől fogva hűséges alapitó tagja, aki azonban nem folytonos elismerés után vágyódott, hanem mindig uj munkakört követelt, amelyet ha teljesitett, úgy szerényen félreállt, mint aki a kötelességteljesitésben találja meg örömét, boldogságát és jutalmát. Gyülekezetünkben Hecskó Mihály halálával pó
