Erős Vár, 1931 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1931-11-02 / 2. szám
1931 November 15. ERŐS VÁR 5 j EGYENES BESZÉD. | 18EliaaHSBI§ISlBllSliaSlBBISlS!HB21H®S3Sl®igtSSIiaRISliS]®IMSiSllgl®i!§l A HITRŐL. “Az igaz ember pedig bitből él”, mondja Pál apostol. Pál apostol pedig bizonyosan tudta, hogy mit beszél. Azt amit tanított, azt ő meg is tartotta. ő nem volt olyan gyenge ember, mint mi vagyunk. Mi szeretünk hitet vallani a szánkkal, de nem a cselekedeteinkkel. Pedig az ilyen hitvallás nem ér semmit sem. “Nem mind, aki azt mondja nékem Uram, Uram, megyen be a menynyiknek országába, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát”, mondja az Ur Jézus Krisztus. Jól tudta ezt Pál apostol. Aziért mondta, hogy “Az igaz ember pedig hitből él.” Ugyanis az, akinek nincs erős hite, az nem is tud cselekedni. Mutassatok nekem egy embert, aki mikor kellene valamit tenni az egyházért, azt mondja, ‘Sajnálom, nekem igazán nincs időm’, s én mutatok nektek valakit, akinek nincs hite. Reformáció emlékünneplén sokat hallottunk a hitről. Minden evangélikus prédikációnak a témája ez volt október 31-én. Egész természetes is ez, hiszen ezen fordul meg az Anyaszentegyház sorsa. Addig, amig az egyháztagokban van hit, addig nincs mitől félni. De jaj annak a gyülekezetnek, ahol a hit olyan gyenge lábon áll, hogy mindenki úgy húzódik az egyházi munkától, mint a bélpoklostól. Pedig sok ilyen gyülekezet van. A hitetlen, vagy ahogy sima nyelven mondani szoktuk, a ‘kishitű’ ember azt hiszi, hogy ha ö egy évben egyszer vagy kétszer vesz egy tiz centes sorsolási jegyet egyik vagy másik egyház gyermekeitől, akkor már jó lábon áll az Istennel, azt hiszi, hogy ezzel már lekenyerezte az Istent. Pedig az Istent csak egy dologgal lehet lekenyerezni: a hittel! Az pedig, aki igazán hisz, nem mondhatja, hogy ‘Óh, íén jó ember vagyok. Nem öltem. Nem loptam soha életemben. Miért tartozzak én az Anyaszentegyházhoz ?’, hanem tartozik az Anyaszentegyházhoz és ha olyan nagyon jó ember, akkor igyekszik másokat is jóvá tenni példaadással. Sok evangélikus él itt széles Amerikában, aki azt hiszi, hogy a hazai levegővel együtt otthon hagyta a jó Istent is. Pedig a jó Istent nem lehet otthon hagyni. A jó Istent állandóan a szivünkben kell hordozni, s róla uton-utfélen hitet vallani, mert csak igv vagyunk Istennek igaz gyermekei. Az, aki azt hiszi, hogy otthon hagyta a jó Istent és az Anyaszentegyházat, az nagyot téved. Nem az Isten ellen és nem az Anyaszentegyház ellen, hanem maga ellen vétkezik. Sem az Istent, sem az Ő Anyaszentegyházát ‘otthon’ hagyni nem lehet, mert az Isten is, meg az Anyaszentegyház is mindenütt otthon van. Az olyan ember csak a lelkének békességét hagyta otthon. S mit ér az élet lelki békesség nélkül ?.... <^=s=nr=-^ir=im—n-----ir==a A PITTSBURGHI EGYHÁZ ŐSZI KONFIRMANDUSAI Kozma Kató, Simon Irén, Ntd. Leffler, Biró Elemér és Nagy Lili. AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ AMERIKÁBAN. Az Evangélikus, vagy ahogy Amerikában mondják Lutheránus Egyház, a világ legnagyobb protestáns felekezete, számban meghaladja a 100,000,000 hívőt. Ezen szám az 1926. évi statisztikai könyvekből lett véve. Amerikában kezdettől fogva nagy szerepet játszottak az evangélikusok. Már 1529-ben voltak evangélikusok Amerikában. Ebben az időben már egy egész evangélikus telepitmény lélt Venezuelában, Dél Amerikában. Ami pedig Észak Amerikát illeti, a történelem feljegyezte, hogy az első fehér ember, aki Manhattan szigetén házat épített, egy evangélikus ember volt. Az első fehér gyermek, aki Manhattan szigetén (most New York városa) született, egy evangélikus gyermek volt 1614-ben. Ezen fentebbi adatok eléggé bizonyítják, hogy kezdettől fogva milyen vezető szerep jutott az evangélikusoknak itt Amerikában. Ma az evangélikus egyház a harmadik legnagyobb protestáns felekezet Amerikában. Az összes evangélikusok száma mintegy 4,000,000 lélek. Az evangélikus egyház fejlődését és növekedését köszönheti annak a ténynek, hogy minden időkben kitartott hajthatatlanul Isten Igéjének tiszta tanítása mellett.
