Erdőd és Vidéke, 1914 (1. évfolyam, 1-17. szám)
1914-07-26 / 16. szám
2-ik oldal. ERDŐD ÉS VIDÉKE 17. szám. Erdőd hazafias közönsége lelkesedésének szép tanujelét adta csütörtök este zászlókkal, fáklyával cigányzenével járták be a község utcáit éljenezve Őfelségét, a dinasztiát és a háborút. Több épület ki volt világítva. A kivilágított községháza előtt Berencei Kováts Sándor főszolgabiró ős Dr. Jékey István tb. főszolgabiró beszélt királyhüségre biztatva a népet. A közönség ezután a Himnust és Szózatot énekelte el s csendben szétoszlott. Motellé officium. Irta: Vetre Pál. A rendi alkotmány idejében, amikor a nemesség volt nemzet, úgyszólván ingyen látták el a közigazgatás és igazságszolgáltatás ügyeit a nemzet tagjai. Kiváltságos jogaik fejében kötelességek teljesitésére érezték magukat kötelezve s meg is feleltek a nobile offi- ciumnak oly példátlan lelkesedéssel és altruismussal, a melynek párja más államok életében alig található fel. Az ingyen szolgálat nem kontárokat nevelt, bölcsességet, erőt szitott azok lelkében, a kiket az ügyek élére emelt a megtisztelő közbizalom. Törvényeink hiányossága folytán a peres és közigazgatási ügyek legnagyobb része a praktikus józan észre s a birói belátásra voltak bízva. Az élethez vagy annak alakulásához való közelség sziikségszerüleg megedzette a köztisztviselők eszmeter Vágjon? . . . Ha oda vág . . . sértés számba megyen ? »— Nem ismerem néked semmi nem[zetséged, Ne haragudj, hogyha nem tudom a [cimed. Vitézem ! . . . Szerb vajdám ! . . . Bo[csánatot kérek, Ha egyet kardommal a fejedhez mérek«. Kirántja a kardját s ütésre emeli Majd a fejéhez kap ... s lassan leereszti. — Nincs reá rendelet . . . Nem tehetem [Uram ! Mert a szolgálaton kivüli viszonyban, Nem parancsol nékem hadvezetőségem, Helyettesíti a kedves feleségem. Ezért kedves vajdám kegyelmezek néked Kőzcsókomat add át . . . ha van feleséged ! . . . Túzok. melésre, formulák s kivezető módozatok kikombinálására utalt elméjét. A közigazgatás és a jogszolgáltatás ilyenformán nem lehet egységes, de mindenha praktikus és igazságos volt, al- kalmaszkodott a néplélekhez s kielégítette az igényeket. Úgyszólván minden törvényhatóságnak megvolt a maga külön típusa az ügyek elintézésére, a formák nem voltak fontosak a lényeg mellett. A hires magyar táblabiró-ész és jellem diadala volt, hogy soha magyar embernek eszébe nem jutott vicispánját vagy a táblán Ítélkező biráját pártossággal meggyanúsítani. Igaz, hogy a megye érzéke a közügyek ellátására mindenha legjelesebb és legvagyonosabb lakosait szemelte ki. Az alispánnak tenger pénzébe került a nobile officium, a a legtöbbje vendégül látta közgyűlések alkalmával a székhelyre felruccant nemes urakat. Nem egy esetben tekintélyes vagyonok fogytak el a megyéjét aprópénzért szolgáló tisztviselőnek kezéből. Dehát voltak urak, igazi nemesek és vagyonok. Ma már jobbára elfogyott ez is, az is. A nobile officium lecsúszott az államszervezet gócaiból a társadalom hepe-hupás területére. Az egyenlőségi elmélet ki akarja zárni a nobile officium elvét az állami élet kereteiből. Az európai alkotmányos államok között egyedül Angliában maradt fen tradicióképen. Ott a törzsökös birtokos nemes urak egy része ma is részt vesz a közigazgatás ellátásában minden ellenszolgáltatás nélkül s mint békebiró igazságot is tesz bizonyos keretek között. A nobile officiumnak lassanként az államéletből való kiveszésé- vel azonban a korszellem áthelyezte a nemes kötelességek terét a társadalmat téve meg uj eszmék emporiumává. A hiba ott kezdődnék, ha a társadalomból, úgy az egyesekből, mint a tömegleikéből is hiányozzék az önzetlen, lelkiszükségletet betöltő iparkodás oly tevékenységre, a mellyel másoknak használunk, anélkül, hogy anyagi előnyöket hozna nekünk. Ha nem lenne érzékünk közjótékonysági társulási, kulturális és tudományos intézmények létesítésének szüksége iránt, ha a 1 étien tartáson túli feles erőnkből és vagyonúnkból semmit sem áldoznánk a köz, a haza javára. Hogy állunk ezen a ponton ? Bizony a legjobb akarattal sem mondhatjuk el a magyar társadalomról, hogy ezen a téren előkelő nemzethez méltó intenzív munkálkodást fejtene ki. Nagystílű reform-tervnek még csak a körvonala sem látható azokban az intézményekben, amelyek a művelődési és hu- mánitási szükséglétek talajából itt-ott kisarjadzanak. Sőt az sem nagyítás, ha valaki azt állítja, hogy a társulatok, testületek jótékonysági, közgazdasági tudományos és közművelődési nagyotaka- rások sokszor nem a néplóleknek, a nemzeti energiának köszönhetik megszületésüket, hanem az egyéni hiuság) tekintélyhaj szolás ki alátásai. Ma nagyon kevés ember van, ki a nobile officiumokat tiszteletbeli állásokat pusztán önzetlenségből töltené be. A jótékony, tudományos ős közművelődési egyesületek elnökei nem mindig a nemes célért iparkodnak és törekednek az elnöki méltóságot elérni, hanem azért, hogy emelkedjenek, ranghoz, kitüntetéshez jussanak . . . Magyar- ország elnök-ország. Egy elnökségért számtalan jótékony, hadastyán stb. egyesület teremtetődött. Mi több idestova a tiszteletbeli állások sem elégítenek ki, a titulus vituíust kíván. Azoknál a társaságoknál, melyeknek a célja anyagi javaknak a szerzése, tökéletesen helyes és érthető, hogy hivatalnokaik bőven legyenek fizetve. Azonban azok az intézmények, melyek közadakozásokból és tagdíjakból élnek, csak a célt tekintik, az anyagi érdekek hajszolásának, tisztviselői fizetőseknek, munkahonoráriumoknak ott nincs helye. A Hitel és Fogyasztási szövetkezeteket is a humánus intézetek sorába lehet sorolni. Tessék megnézni és megfigyelni, hogy évi számadásaikban a tisztviselők dijaira elég egy pár forint — sok helyen semmi. Ezeknek a tagjai pedig egyszerű polgárok és paraszt- emberek, s még sem húzogatnak a Csáky szalmájából. Tanulhatnának tőlük a nagy jövedelmű urak. Ismertem jótékony egyesületeket alakitó hölgyeket, kik abból fényesen éltek s a segélyszorultaknak, kikért az egyesület alakult, alig jutott egypár garas. Nem mondjuk és nem kívánjuk azt, hogy szegény ember ingyen dolgozzék, de dolgozzék másutt, ne jótékony, közművelődési és tudományos egyesületeknél. Sok, here életet folytató vagyonos ember találhatna itt magának munkakört, használna a közügynek és nemesen töltené el idejét. A nemesség kötelez — tartja a francia. A nemes gondolkodású vagyonos ember arra van kötelezve, hogy nobile officiumokat végezzen. Különösen a honfenntartó elem lássa azt be, akinek ősei bandériumokat állítottak ki s ingyen látták el a vármegyék köz- igazgatását. A jótékonyság és közművelődés igazgatásában ma is önzetlenül honvédeskedhetnének. Az irodalom és tudomány berkeiben való lesipuskáskodásnak és konc- lesésnek nincs helye. A közönség közadakozásai, tagdijai, alapítványai arra valók hogy a tudomány és irodalom céljait szolgálják, nem pedig egyesek úgynevezett mellékkereseteire ős hogy az ügyeseknek jusson a jótékony koncból. Félig-meddig egy kis eltulajdonítás színezete is van az ilyen kapzsiságnak olyanforma, mint mikor az oltárról veszik el az adományt. A szociáüzmusnak is odafajult az eszményei célja, hogy a szociáldemokrata pártvezérek lakomáznak és házat építenek. Szóval a jótékony konc minden vonalon. Nem csoda, ha a közönség közönyös lesz az eszményekkel szemben s a tudományos és irodalmi egyesületek pártfogásától visszavonul. MIIÉI. — A háború hire Erdőaöt is lázba ejtette. Berenczei Kováts Sándor főszolgabiró a válságos idők tartamára nyugdíjazó kérvényének felfüggesztését kérte s elfoglalta hivatalát. Naponként lázas izgalommal várjuk a lapokat. Kedden Berencei Kováts Sándor Károlyi-erdőd vasútállomáson a behívott járásbeli lelkes legénység számára sört veretett csapra, akik megéljenezték szeretett főszolga- birájukat. Máskülönben a járás egész területén közrendészeti szempontból nyugalom van, a lelkesedés a háború iránt nagy. — Mikor a határrendőr közvetít. Az .erdődi főszolgabírói hivatal érdekes ügynek jött nyitjára. Két krasznabélteki férfi vallomásából bebizonyosodott, hogy Horváth János volt Csáktornyái határrendőr, jelenleg keszthelyi rendőrbiztos számos krasznabélteki, királydaróci és gyöngyi férfit szállított át útlevél nélkül pénzért a határon. A vétkes rendőrbiztos ellen megindult az eljárás. — Egyetértő házaspár. Gróf Károlyi Lajos uradalmának egy vasúti rakomány fája hevert a borválaszuti álló.
