Erdőd és Vidéke, 1914 (1. évfolyam, 1-17. szám)
1914-06-28 / 12. szám
13. szám. ERDŐI) ÉS VIDÉKE 3-ik oldal. És a szemtelen. Eltűnik nesztelen ... Visszajön egy bődön mézzel, Hogy igy beszél a nejével Az a másik lir! Pórul járt szegény Oda van a remény Nem békül a feleségé ... Mézet kapja a fejére . . . Az ... a másik úr! Haza találva, Neje csodálkozva . . . Összecsapta a két kezét . . . S közte felejtette fejét Én a „Túzok úr!“ (Jól nézhettek ki az urak! Szedő.) — Megyegyülés. Julius 9-én rendkívüli közgyűlés lesz, melynek bennünket érdeklő pontjai a következők: 1. Belügyminiszter ur távirati értesítése ó császári és királyi Fensége Ferenc Ferdinánd trónörökös és T'enséges neje ellen elkövetett halálos kimenetelű gyilkos merényletről. 11. Nántü községnek Ungár Dezső és Steiner Mór budapesti céggel kötött szerződésnek jóváhagyása. 23. Nagyszokond község képviselőtestületének a körjegyzői lakás kijavítása illetve kibővítése tárgyában hozott határozata. 24. Ivácskó község képAÚselő- testületcnek fúrt kút létesítése tárgyában hozott határozata. 43. Krasznatere- bes községnek a gyalogjárda szabály- rendelet tárgyában hozott határozata. 52. Vm. alispán előterjesztése az erdődi kórházi gondnok, ápoló és ápolónő fizetésének felemelése tárgyában. 86. Erdődi kórház 1913. évi zárszámadása. — Érdekes találmány. Berencei Ko- váts Géza földbirtokos Gusztáv fia, aki műegyetemi hallgató éi dekes találmányra nyert szabadalmat. Egy praktikus zon- gora-kottaforgatót talált fel mely a pedálhoz lesz erősítve s a zongorázó a legnagyobb kényelemmel végezheti maga a kottaforgatást. A német szabadalmat szintén sikerült már megszerezni. — Adomány. A krasznabélteki hitel- szövetkezet a krasznabélteki templom építésére 600 K-t és az iskola építésére 200 K-t adományozott. — Cséplőgép munkások biztosítása. Az 1912. évi VIII. t.-c. 5. §-a értelmében a gazdasági gép tulajdonosa bárminő gazdasági gépe mellett alkalmazott összes munkásokat, a vizsgázott gépész kivételével, aki minden esetben az 1907. évi XIX. t.-c. szerint biztosítandó, az Országos Gazdasági Munkás és Cselédsegélypénztárnál köteles balesett esetére biztosítani, tekintet nélkül arra, hogy gépjével a saját gazdaságában, avagy mint vállalkozó másnak gazdaságában, végeztet-e munkát, az 1913. évi XX. t-c. 2. §-a pedig a szóban levő alkalmazottak (ide értve a képesített, vizsgázott fűtőt is még ha közönségesen gépésznek nevezik is) az 1907. évi XIX. t.-c. hatálya alól úgy a betegség mint baleset esetére való biztosítás kötelezettsége szempontjából kiveszi. — Berekszóy Józsefnek, a Tompos színtársulat tehetséges rendezőjének egyik értékes költeményét hozza lapunk mai száma. — Az áruló. Nagyon, de nagyon szerették egymást mondjuk Laci és Irmu*. Egyelőre csak titokban, mert Laci még jogászkodott, állás pedig nem volt kilátásban. Irmusnak órákat adott mindenféle szép és nemes tudományból. Egy szép este Irmusékhoz volt hivatalos vacsorára, több rokon és jóismerős társaságában. A szerencsés véletlen kedvezett neki és az asztalnál Irmus mellé került. Egyszerre csak, tudja a jó ég, hogy hogyan — ép mikor makarónit parmezán sajttal hordoztak körül — véletlenül kialudt a lámpa. Sötétség borult a szobára s a mikor újra világot gyújtottak, Laci meg Irmus szép illedelmesen ültek egymás mellett, szemüket lesütve, orcájukon gyengéd pir ömlött szét, szájról-szájra pedig hosszú sajtfonál húzódott. Tableaux ! — Állandó rovat. Folyó évi junius 29-én történt esőzés következtében a régi soós-patak ismét kiáradt és Nagymadarász község határKt újból elöntötte a mezei termények hagy része a viz alatt elpusztult. A község úgy az ecsedi- láp lecsapoló társulathoz, mint a debreceni kulturmérnökséghez a baj orvoslása iránt a lépéseket ismét megtette. — Gyilkos villám. Lapunkban már állandó rovatot nyithatnánk e cim alatt, mert úgy látszik a villám minden héten megköveteli áldozatait. A junius 29-én, Péter és Pál napján fejünk felett elvonuló rettenetes ítélet idő alkalmával a Lajos majori gazdaságban Szabó György uradalmi béresnek 14. éves (György nevű fiát a villám agyonsujtotta. Szarvas- marhát őrzött az atyjával és a vihar elől fa alá menekült és itt történt a katasztrófa. — Nagymadarászon a birtokosság egyik bikáját a csordában a villám agyonsujtotta. — Szerencsétlenség a hegyi országúton. A Szatmár-erdődi vasút utasai hétfőn reggel szerencsétlenségnek voltak tanúi az Amaci állomás közelében. Egy homok szállító szekér kerekei alatt súlyosan sérült emberre találtak, kinek a nyakán ment át a kerék. A szerencsétlenül járt ember Juhász Ferenc fuvaros, ki a hegyi piacon épülő postahivatalhoz homokot szállított. A szerencsétlenséget minden valószínűség szerint az alkohol okozta. A súlyosan sérült kocsist a mentők a szatmári közkórházba szállították. — Jó karban levő használt kocsik, szekerek és ekék jutányos árban megvehetők Nemes Ferenc kovácsmesternél Nagykároly, Majtény- utca. Lapkiadó: „Pátria“-nyomda Nagykároly. A Hirdetések jutányos áron felvétetnek e lap kiadóhivatalában. Nagykárolyban, Kaszinó-utca 10. szám. w Fehérszakállu Ali két csibukot vett elő. Egyiket Hasszánnak adta, a másikra ő maga gyújtott rá. Sokáig tartott, mig kiszitták, de mindkettőjüknek nagy volt a türelme. Végre megszólalt fehérszakállu Ali: — Ha szereted, kérdezd meg tőle, elmegy-e veled ? És bevezette őt lányához. Hasszán most látta először Szulejkát és a lány szinről-szinre való látása teljesen elvette az eszét. Még azt a keveset is, ami meg maradt, mióta meglátta azokat az éj sötét, ragyogó szemeket a csorgókutnál. Mert akkor egyebet nem láthatott. Most még arról is megfeledkezett, hogy szólnia kellene. Szulejka törte meg a csendet: — Vigy el innen engem Hasszán. Hangja zenget, mint a bokrok csalógányáé. — Elviszlek magammal és feleségül veszlek. Szulejka nagyott nézett. Most látta csak, hogy Hasszán kezei kérgesek és feketék. Menekülni óhajtott szigorú atyjától, de ezektől a kezektől meghökkent. — Miből élsz te Hasszán ? — A kalapácsomból. — Add el a kalapácsodat. Hasszán megriadt. — Kérj tőlem bármit, csak ezt ne. — Nem, Hasszán add el a kalapácsodat. — De miért ? — Mert csúnya lesz tőle a kezed és én akkor nem szeretlek. Hasszán eladta a kalapácsát és feleségül vette Szulejkát . . . Azután boldog volt. Csónakos lett a Bosporuson ; kenyerét is megkereste, keze sem volt olyan fekete. Kalapácsát ugyan sajnálta, de az idő ős Szulejka végre azt is elfeledtette vele. Szulejka pedig délutánonként kiült kis kertecskéjébe, hogy halgassa a szomszéd daliás fiának, Omárnak epe- kedő dalát. Omár bátor ifjú volt, átmászott a kerítésen és megcsókolta Szulejkát. Szulejka nem haragudott meg érte, mert Omár szép volt és mindig ragyogó ékszerekkel kedveskedett. Az ékszerek Hasszának is megtetszettek ős megkérdezte Szulejkát, kitől kapta őket. — Apámtól, fehérszakállu Alitól — volt ilyenkor Szulejka válassza. Hasszán egy nap elment fehérszakállu Alihoz, hogy megköszönje az ékszereket. De jaj ! miért nem ment inkább a Bosporusra utasokat szállítani! Mert a fehérszakállu Ali hazabocsátotta szivére kötvén, hogy figyeljen Szulej- kára. Sehogy sem értette meg, miért kell neki Szulejkára figyelnie, de azért hazament. Otthon aztán megtudta. Omár, mint a tetten ért macska kúszott át a kerítésen, Szulejka pedig az ijedtségtől mereven bámult Hasszánra. Hasszán valami igen furcsát érzett a szive táján. Érezte, hogy tennie kellene valamit, de nem tudta, hogy mit. Feje zsibongott, mintha hirtelen hangyabollyá változott volna. Nem tehetvén egyebet, megfordult és eltávozott. A csobogó habok mellett végre rendezni tudta gondolatait. Elment Jusszufhoz és visszavásárolta tőle a kalapácsot. Többet fizetett érte, de visszavásárolta. így ment haza. Szulejka térden állva fogadta, de Hasszán tudta már a teendőjét: megsúgták neki a Bosporus habjai. Fölemelte a kalapácsot, hogy lesújtsa a házasságtörő asszonyt. Szulejka esdekelt, kezeit összekulcsolva esdekelt ésHasszán még egy végső pillantást vetett azokba az éj sötét, bóditó szemekbe, melyek elvették eszét. Ez a pillantás volt a veszte. Karja lehanyatlott, kezéből kiesett a kalapács. Lehajlott érte, fölvette és imbolygó léptekkel távozott.... Ezentúl Hasszánnak nem volt egyebe, csak a kalapácsa.
