Erdőd és Vidéke, 1914 (1. évfolyam, 1-17. szám)
1914-06-28 / 12. szám
ERDŐD ÉS VIDÉKE 13. szám. venni trónörököspár lelki üdvéért tartandó rekviemeken. Julius 3-án délelőtt 9 órakor az erdődi róni. kath. templomban a trónörökös párért gyászmise volt, melyet Láng Ferenc esperes-plébános végzett. A rekviemen ott volt a főszolgabírói hivatal, uradalmi felügyelőség, járásbíróság, adóhivatal tisztikara, a községi képviselőtestület teljes számmal, tanítói kar,(pénzügyőri szakasz, csendőrőrs, tűzoltóság és a hölgyközönség. Csütörtökön este és a temetés idején zúgtak a harangok. 2-ik oldal. ___________ Er dődi színészei. Tompos Péter szintársulata a csekély számú pártoló közönség nagy megelégedésére folytatta tovább működését az elmúlt héten. Junius 26-án Rényi ős Martos nagy sikert aratott operettje A kis gróf került szilire. Csillag Rózsi szerepében Kovácsics Margit most már teljesen megnyerte a közönség szeretetőt. Agárdy huszárezredes szerepében Ballagi, Zápolya színigazgató szerepében Berek- szőy öntudatos, régi színészi pályára valló játékot adtak. Laczi szerepében, Hutyra egy szépnek induló színészi carrier előjeleit adta. Énekszámok kifogástalanok voltak. Junius 27-én, szombaton Fali Leó rendkívül bájos operettje a Babuska került színre. E sorok írója a fővárosi Király-szinházban a legjobb erőkkel látta e darabot, az erdődi azonban szintén sikereket ért el. Ezen az estén volt eddig legnagyobb publikuma a színháznak. Ivette szerepében Kovácsics Margit ragdtaa meg a közönséget. Számos énekszámát megujrázták. Az est sikeréhez hozzájárultak Dimény Giza, Tompos, Kovács, Beregszói, Hutyra. Vasárnap, 28-án, Amit az erdő beszél cimü székely népszínműben Kovács Gyula titkár, akit eddig csupán komikus oldaláról ismertünk nagy drámai erejét mutatta be. A többi szereplők méltó partnerei voltak. Elszoktunk a népszínművektől, de a társulat ismét a maga friss természetességében mutatta be nekünk. VÁGYAKOZÁS . . . írta: BEREKSZÓI JÓZSEF. Gyere hozzám lelkem, gyere hozzám párom ... Az elmesélt fészek csdve vár reád . . . S mind hiába nézem, mind hiába várom, Nem nyílik az ajtó, mely visszaad . . . Csukva áll tovább! Pedig mialatt én harcolom a harcot S az apró betűket betűre rovom, Feltűnik előttem halvány sápadt arcod, S minden kis betűben papirosomon Itt vagy angyalom ... Valóságnak sejtet . . . sejtelemnek álom, Mit veled időző vágyam szövöget . . . Hej ! mikor lesz már, hogy karom rád találjon S mikor oszt már csókos ajkad édesebb LJj gyönyöröket. Még soká? Tudom, bár vágyad is akarna Hozzám egyre szállni, mint a gondolat, De fog s nem ereszt el a kín sólyom karma Mely arcodra véres láz rózsát sokat Égve hasogat . . . Hétfőn, junius 29-én Eisler operettje az Asszonyfaló ment. Élveztük Tompos és Kovácsics rutinos játékát, a fiatal Rátkai fejledező tehetségét Jankó, a klubinas szerepében. Ballagi Donogány báró ástállótulajdonos szerepében sok derültséget szerzett. Kedden, junius 30-án Ó Fensége Ferenc Ferdinánd trónörökös é3 neje halála miatt érzett mélységes gyász következtében előadás nem volt. Szerdán julius 1-én Moldován Gergely kolozsvári egyetemi tanár bájos román népszínműve Flórika szerelme került műsorra. A közönség gyönyörködött a szép darabban és a kedves ének és táncbetétekben. Kovácsics Margitot Flórika szerepében talán most láttuk leginkább érvényesülni. Kovács Imre (Petrihás) jó játékot és szereptudást mutatott Tompos, Kovács Gyula, Dimény és Ballagi kivették részüket a sikerből. Julius 2-án Kovácsics Margit primadonna jutalomjátékaként a Mozgófényképe k ei'mii bohózat ment nagy közönség előtt. A primadonna kedves szerepét mindvégig ambícióval a közönség nagy lelkesedése között játszotta végig. Menszky Boris szerepsben Tompos, Kapor szerepében Berekszóy, Kaján Tóbiás erőmüvész szerepében Ballagj Göres szerepében Horváth János és Hegyi Rózsi kitűnő alakítást nyújtottak. Kovácsics Margit szünet alatt pár kedves kupiéval gyönyörködtette a közönséget. Heti műsor: Pénteken, 3-án • Fall Leo és Leon Viktor operettje a Kedélyes paraszt. Szombaton : Huszka és Martos operettje Az ara n y v i r á g. Vasárnap : Follinusz népszínműve a N á n i. Hétfőn: Bgllaginak, a társulat jeles komikusának jútalömjátékául Guthi és Rákosi kacagtató bohózata a Sasok. Kedd: Lehár Ferenc nagy regényes operettje : E v a. Sugár Gyula, a szabadkai színház bonvivantjának vendégjátéka. Szerda: Farkas Imrének darabja: I g 1 ó i diákok. Csüsörtökön : Bródy nagyhatású szinjátéka: Tímár Liza. S mig te kíntól égve fönn virasztasz engem Elkerül az álom minden éjjelen, Vágyva vágyakozva jöttödet esengem S némán hánykolódva éretted vágyódom Bús fekvő helyen . . . Töri, vágja testem, oly kemény az ágyam, Hisz nem a te gondos kezed veti meg . . . S nem te igazítod a párnámat lágyan . . . Kis fészkem, hol szürkén rám virrad a regg Üres és hideg . . . Hiányzik belőle a szived, a lelked, Az egész valód és ten egész magad, Mely mindent be tölt és mely puhán melenget És nyomán, mig szórja a sugarakat Lágy derű fakad . . . Gyere hozzám lelkem, gyere hozzám párom Az elmesélt fészek esdve vár reád . . . Mind hiába nézem, mind hiába várom, Nem nyílik az ajtó, mely majd vissza ad, Csukva áll tovább! •r HÍREK. Krónika. Ad nótám: Ma van Jakab nap . . . Ma van László nap ; Berúgunk mint a csap, E szavakat, hogy kimondták . . . A szavukat beváltották Én, . . . meg még egy ur! Úgy történt kérem: Becsiptünk mindketten. Meleg lett a füle töve, Mint a csacsi be volt lökve Én, . . . meg még egy úr! Szinházba mentünk. És csendben leültünk . . . Egy-két spriccert közbe-közbe Nagy titokba csúsztattunk le . . . Én, . . . meg még egy űr ! A darab után ... Jól kinéztünk mán. Szép szavakkal hívtak haza Nem hallgattunk a szép szóra . . . Én, . . . meg még egy úr! Leültünk aztán. Húzta! a cigány . . . Egy ur, meg egy primadonna . . . S udvarolna . . . hogyha tudna . . Én, . . . meg még egy úr! S a zene mellett Az idő úgy tellett, Hogy haza menni kellene . . . Egyik se vette ezt őszre Sem én . . sem az ur! Siet két alak. Az éj leple alatt, De a szesztők nem mehetett Hiába is igyekezett . . . Én, . . . meg még egy úr! Törtük a fejünk, Hogy mi tevők legyünk. A »kisbiró« bántotta bent, Hogy az este haza nem ment Én, . . . meg még egy úr! Hasszán kalapácsa. Irta: Július. Hasszánnak volt egy kalapácsa, meg egy kedvese. Egyebe semmi. A kedvese is csak olyanformán volt az övé, hogy igen beleszeretett és álmában mindig ölelgette. Kalapácsa ütött-lcopott volt és öreg; szeretője fiatal volt és szép, mint a hetedig mennyország tubafájának legeslegszebb virága. Mind a kettőt igen szerette. A kalapácsot azért, mert már a dédapja is azzal dolgozott, Szulejkát pedig szépségéért. És egyszercsak megesett vele hogy eladta a kalapácsát . . . A dolog úgy történt, hogy bekopogtatott atyjához, fehérszakálu Alihoz. Az öreg ott sodorgatta a kötelet sötét és piszkos üzletének ajtajában, mint rendesen. Sodorgatta és elmélkedett az emberi élet mivoltáról, mely hasonlatos a kötélhez. — Allah hosszúra növessze szakálladat— köszöntött be hozzá Hasszán. — Hasonlóképpen a tiedet. Mi járatban vagy fiam Hasszán ? —■ Eljöttem, hogy elkérjem tőled házad gyöngyét, Szulejkát. — Miért akarod őt elvinni. — Mert szeretem.
