Erdőd és Vidéke, 1914 (1. évfolyam, 1-17. szám)

1914-06-28 / 12. szám

I. évfolyam. Erdőd 1914. julius 5. 13. szám. ERDŐD és VIDÉKÉ *'*■*?' Társadalmi Hetilap. Előfizetési ár: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Előfizetési dijak és a lap szellemi részét illető köz- emények Erdődre a szerkesztőséghez küldendők. Nyiíttér sora 40 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : D5: NAGY SÁNDOR ÜGYVÉD. Főmunkatárfeak: KÓRÓD! KATONA JÁNOS CHiRKE VILMOS tb. szoigabiró. járási számvevő. Hirdetések és a lap expedíciójára vonatkozó felszólamlások „PÁTR!A“-NY0MDA NAGYKÁROLY Kaszinó-utca 10. sz. küldendők. Megjelenik minden vasárnap F\ serajcvói gyilkosság. Több ezer évvel ezelőtt Mil- tiades elé hódolni ment a csőcselék, mig az hadseregét el nem bocsá­totta. De midőn e nagy ember fegyvertelenül ment a nép közé, amelyről hitte, hogy szereti őt, hiszen érte élt és érte vérzett a csatában, — a pokol ördöge által inspirált csőcselék, mely már nem félt tőlle, megölte azt a nagy em­berét., aki hazáját félelmetessé tette az ellenség előtt. Ma igy halt meg több ezer év után 1914. junins 28-án egy nagy ember, kinek egyetlen bűne volt, hogy magasztos eszmék hevi­tették s eszméi kiviteléhez szinte félelmetes hatalma volt. Meghalt ott, ahol azt hitte, hogy megértet­ték őt, holott elátkozott ördögi lelkek sokasága leskelődött reá, készen a legelvetemültebb orgyil­kosságra. Ráleskelődtek arra, ki készen volt a rabigából felszab aduit föld népeinek szabadságát bizto­sítani és növelni nagyra, a lehető legtökéletesebbre. Meggyilkolták orvul Ferenc Ferdinándot. És e gyilkosságot az ottani érsek historai folyomány­nak mondja, olyannak, amely előbb-utóbb úgyis bekövetkezett volna, mert a pokol hatalmai erre kiterjedt emberi szervezetet létesí­tettek odalent. Szinte halljuk Lucifer szavát. »Átláttad-e, hogy a bódult tömeg­nek nemesb ura voltál, mint ő neked.« Meggyilkolták fenséges nejét, ártatlan hitvesét is, aki hitte, hogy nőt nem bántanak odalent, hitte, hogy az eszeveszett gyilkolástól, melytől óvva intették a megdicsőült trónörököst, — ő mentheti meg férjét a legbiztosabban. Miltiades hitvesét meg nem ölte a csőcselék, ma, több ezer évi haladás után a fenséges asz- szonyt is megölte a mai kulturális század politikai bestiája: egy em­ber, aki még alig volt embernyi ember! És hiába ráztuk hitetlenül a fejünket, valónak, kérlelhetetlenül valónak bizonyult ez az elvetemült orgyilkosság. Meg kell döbbenni azon a rettenetes tapasztalaton, hogy több ezer év hol véres, hol verejtékes kultúrája nem tudta elfojtani máig sem a bestiálisán vérengző hajla­mokat, sőt mintha ma még esze­veszettebben tombolna a gyáva, orgyilkos őrület az ő robbanó bombáival és füstölgő revolverei­vel, — ős ráveti magát a leg­nagyobb, a legideálisabb históriai alakok életére oly undok alatto­mossággal ! Mily nagy, mily magasztos egyéniség volt a megdicsőült trón­örökös ! A vallási éthika úgyszólván personifikálódott ő benne. Csak Istenétől félt. Csak hitvesét szerette egy tökéletes férfiú egész szerel­mével. Csak gyermekeinek volt a rabja, akik vígan verhették fel mindig zárkózott otthonának mél- tóságos csendjét. Mielőtt eszméle­tét vesztette volna, — utolsó szava is az volt hitveséhez : »Maradj élet­ben gyermekeinknek.« Izig-vőrig katona volt, aki a katonai vasfegyelmet mindenek­előtt önmagán alkalmazta s aki megfeszített erővel dolgozott a kettős monarchia haderejének fej­lesztésén, akarta, hogy népei hatal­masok, tiszteltek legyenek a nagy­világ előtt, akarta, hogy a kettős monarchia testén orvul rágódók pusztuljanak a föld színéről. Igaz, hogy a jövőre vonat­kozó tervei tekintetében különös talányként élt tudatunkban, hol féltünk tőle, hol bizakodtunk benne. De tudtuk mindig róla, hogy való­ban nemes, ideális, fenkölt gon- dolkozásu nagy ember volt, aki a kettős monarchia népei milliói­nak boldogitására merész terveket forgatott elméjében s akinek egy félszázados élet szorgalmának min­den gyümölcse, tökéletes készült­sége, bölcsessége és ellenálhatatlan energiája volt meg immár ahhoz, hogy majdan a trónon a mai histó­riai idők nagy és súlyos követelmé­nyeinek teljesen megfelelhessen. És ime meg kellett halnia, mielőtt alkalma nyílott volna ki­tárni lelkét, eloszlatni a rejtélyt, mielőtt alkalma nyillott beírni nevét nagy tettekkel a világtörté­nelembe ! Mélységes tragédia! Igaz, nagyon igaz: »Egy jövő válik múlttá, mielőtt jelenné alakulhatott volna. A történelemnek egyelőre megirt fejezete lepecsételve és olvasatlanul tűnik el a megsem­misülésbe.« Ferenc Ferdinand trónörökös és nejének rémes tra­gédiája, mely már vasárnap este elterjedt Erdődön a legnagyobb megdöbbenést és gyászt ébresz­tette fel. Kedden a szinielőadás elmaradt. A nemzet gyászának kifejezéséül a templomon, a váron és számos épületen gyászlobogó leng. A főszolgabirói hivatal ren­deleté folytán a táncmulatságok és cigányzene egy havi időtartalomra, szóval augusztus 1-ig beszüntet­te tett. Járásunk községeinek elöl­járóságai testületileg fognak részt

Next

/
Thumbnails
Contents