Erdőd és Vidéke, 1914 (1. évfolyam, 1-17. szám)

1914-06-07 / 9. szám

4-ik oldal.

ERDŐD ÉS VIDÉKE

9. szám.

is elősegítették az ügy mielőbbi sikeres kivitelét. Ezek a következő urak: Dr. Circa, Dr. Pétersberger Boromissza, Litteczky, Baumöl, Havas, Sterk,Kováts Szirmay, Csil- léry, Grósz, Petruska, Tóth, Náguly. A közgyűlés a tennispálya zenés megnyitását pünköst hétfő délére tűzte ki, s megnyitás után a társaság az Avasujvároshoz közel fekvő erdőbe bátyus kirándulást rendez.

IRODALOM.

Olvasóink különös figyelmébe ajánljuk a következő folyóiratokat.

— A tél. Társadalmi, közgazdasági, szépirodalmi és sport folyóirat, mely Szemere Miklós irányításában jelenik meg. Főszerkesztője: Kállai Ubul. Felelős szerkesztője: báró Nyári Albert dr. Munkatársak: Bernát István, Gróf Bethlen István, Dr. Dobák Emil, Dr. Gieswein Sándor, Horváth Ákos, báró Kemény Árpád, Mezey Gyula, Pékár Gyula. Előfizetési ára egész évre 12 korona. Megjelenik minden hó 20-án. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Üllői út 14. II. em. 4. Májusi száma rendkívül tartalmasán, 80 oldalnyi terjedelemben jelent meg.

— Magyar Társadalom tudományi Szemle. Szerkesztősége Budapest V, Mária Valéria-utca 12. II. emelet. Munkatársai között vannak: Gróf Andrássy Gyula, Angyal Pál, Balogh Jenő, Doleschall Alfréd, Eöl- tevényi Nagy Olivér, ifj. Erődi Béla, Gaal Jenő, Geőcze Sarolta, Giess- wein Sándor, Hornyánszky Gyula, Kenedi Géza, Márki Sándor, Pa- lágyi Menyhért, Prohászka Ottokár, Réz Mihály, Szitnyay Elek, Tábori Kornél, Zsilinszky Mihály. Ellentétben a nemzetközi iránnyal a Magyar Társadalom tudományi Társaság revü je. Megjelenik évenként tízszer s tájékoztatja a magyar közönséget nemzeti szellemben a szociálpolitika haladásáról.

SZERKESZTŐI ÜZENETEK.

— Vidéki fiatalember. Útbaigazításért fordul hozzánk az öltözködés tekintetében. Szívesen megadjuk a következőkben:

1., Frakkhoz, smokinghoz és zsakethez mindég keményített inget hordunk.

2., Frakkhoz fehér csokornyakkendőt, smokinghoz fekete csokornyakkendőt, zsakethez sötét szinü nyakkendőt veszünk fel. Ettől a szabálytól eltérni nem szabad.

3., A fenti ruhákhoz színes cipőt használni nem szabad.

4., A smoking és frakk csupán esti időben hordható esküvők kivételével. A zsákét egész nap.

5., A zsákét a mai divat szerint lassanként kiszorítja a reden- gót, méginkább a Ferenc-József kabátot.

6., Öltözködésben a színek harmóniája a fő.

®rá|icsevics Cázárné.*)

Elbeszélés.

(Folyt.)

Irta: Kosztka Mihály

‘ III.

Az Urbán — família boldogan lélekzett fel a Simon Terka lakadalma után és szívesen adott fürdőre való költséget Jenőnek. Azt mondta az öregnagyságos asszony:

— Menjen a fiú feledni.

Urbán Jenő tárcájába sülyesztette az öt darab karcsú száz forintost és elment Balaton-füredre, mint mondták,' feledni. Nehéz mesterség a szerelmes embernek a feledés és Urbán Jenőnek még nehezebben ment, mert ideális érzésű lelkét elébb át kellett szűrni a modern, romlott erkölcsű világ, nagy materiális destillátorán.

Lassan-lassan törte hozzá magát. Előbb kezdett mulatni. Egy álló hétig muzsikáltatta magát, akkor megcsömörlött a zenétől, megémelyedett a bortól és mást kezdett. Naphosszant kint kalandozott a Balaton szabad tükrén. Nézte a táncoló hullámokat, a zöld vizen a fehér, ide-oda szökkenő tajtékot. Mikor aztán ráborult a csillagokkal áttört feketeség a zugó Balatonra, hányát feküdt a rengő csolnakban, s úgy bámulta a nagy mindenséget.

Ezt sem bírta tovább egy hétnél. Irtózott már a csapkodó hullámoktól, s csillagos éjszakától s ekkor az asszonyokat kezdte keresni. Nem is kellett sokáig keresnie, hiszen a fürdő asszonyok oly szívesen futnak a kereső karjai közzé. Ekkor megdöbbent. A második asszonyt, mikor végig csókolta, azt gondolta magában: hátha a Terka asszonyt is ölelhetném igy, csókolhatnám igy.

Harmadnap már otthon volt és kereste Dragicsevicset. Ott találta a kaszinóban. A gyáva lelkű Dragicsevics Lázár örömmel kapott Urbán Jenő odanyujtott keze után. Aztán egy fülkébe húzta ős beszélni kezdett:

— Nézd Jenő, tehetnél egy szívességet nekem. Sokan azt beszélik, hogy a feleségem szeret téged, ebből aztán sok rósz viccet kell hallgatnom én tudom legjobban, hogy a feleségem engem szeret. A szívesség az volna, ha élj á- rogatnál hozzánk és megmutatnád, megmutatnánk azoknak az uraknak, hogy a feleségem engem szeret és én nem féltem tőled. No meg hogy te becsületes férfi vagy. . . .

A naiv szivü és tulszerelmes Dragicsevics Lázár kissé hallatva

*) Kosztka Mihály »Eladó Szivek* ez. müvéből mutatványul közöljük.

mondta az utolsó szavakat. Fél az erős, délceg Urbán Jenőtől, nehogy úgy tűnjék fel, mintha az utolsó kifelyezéssel talán sanszi- rozni akarná magát a gavallérral szemben azon esetre, ha a mendemonda mégis igaz volna.

Urbán Jenő azt válaszolta.

Jól van Lázár, nn&jd eljáro- gatok hozzátok.

IV.

Az első vizit kissé feszes volt, hanem mikor már egyedül is maradhattak és kölcsönösen elmondták egymásnak szenvedéseiket, újra a régiek lettek. A visszatérő szerelem erősebb, veszedelmesebb; különösen ha az asszonyban a már elveszettnek hitt első leány szerelem ébren újra tel.

A szép Drágicsevicsné most már nem íolytotta vissza a szenvedélyét, de hatalmas erejével magával sodorta Urbántis, kiabala- toni asszony kalandok óta nem törődött mással, mint egyedül az elvesztett és ismét megtalált szerelmet élvezni minden mámorával, bűnével . . .

A jó Dragicsevics pedig boldog volt, hogy betömhette a mendemondák száját. Mert most már nem beszéltek a feleségéről. Végre is az nem gavalléria a feleség viszonyát firtatni a férj előtt. Egyszer aztán ő maga kezdte el a róla való beszédet.

— Na lássátok, hogy csak pletyka volt az egész, az én asz- szonyommal. Mégis lelketlenek vagytok ti, hogy nem átalatok egy tisztességes asszonyt igy befeketíteni.

Egy Urbán is volt akkor ott a társaságban, mikor Dragicsevics ezeket mondta, az nem tudta már elhallgatni. Csakugyan fennyen vágta oda:

— Ugyan kérlek ne fecsegj olyan naiv dolgokat. Pliszen mikor azokat kezdték beszélni, tényleg még nem volt semmi, de most már tudja mindenki, hogy Jenő szeretője a feleségednek . . .

Dragicsevics falfehőr lett, s csak annyit mondott vissza:

— Ezért felelni fogsz.

— Mindenkor, ha nem igaz.

A társaság fanyar kedvvel

oszlott szét, általában sajnálták a szegény Lázárt, dehátelőbb-utóbb úgyis meg kellett tudnia.

V.

Mikor Dragicsevics a kaszinóból hazament, egyenesen a felesége szobájába lépett. Sárga szinü pongyola volt rajta, kényelmesen heverészetta díványon. Apró lábai ingerlőén kandikáltak ki a fodrok alól. Leült melléje, megfogta a kezét és csendesen kezdett beszélni.

— Terka, ma nagyon megbántották az én becsületem. Egyedül te tudod megmenteni azt, úgy vigyáz. Azt mondták, hogy Urbán Jenő a szeretőd . . .