Erdőd és Vidéke, 1914 (1. évfolyam, 1-17. szám)

1914-05-31 / 8. szám

4-ik oldal. ERDŐD ÉS VIDÉKE 8. szám. Milyen szépen, óvatosan hajtott a szavára. — En édes szerelmem agy-e nem veszed azt zokon — Hogyha türelmetlen vagyok és az az óhajom, — Hogy tovább itt ne maradjunk, hanem igyekezzünk, — Hogy valahol itt közeibe hamar egybekeljiink. Elkezdett pici kis szivem hevesen dobogni Beismerem azt, hogy erre nem mertem gondolni. Vonakodás nélkül a mint ez kötelességem Azt feleltem ijedt arccal egész halkan, hogy: Nem! Elrabolva láttam magam; menekvésem nincsen, Mint a kő oly élettelen,... magamat úgy érzem. Es ekkor az ajtó nyílik kicsinyke szobámon, Es visszatért atyám lép be a kinyílott ajtón A mint meglát ... a helyett, hogy megdicsérne szépen, Hogy tanácsait követtem oly vakon és híven, Szörnyű nagy haragra lobban és elkezd tobzódni, — Csacska gyermek igy kell nekem szavamat fogadni? . . . Heves vita keletkezett és a vita után Mielőtt végleg áldását adná reá és rám: — Nem akarod, hogy a férjed más valaki legyen ? Kérdé tőlem, s nagy szerényen ráintettem, hogy: Nem! , * * * De ha boldog akarsz lenni családod körében Sose mondjad az uradnak ezt a szócskát, hogy Nem! Túzok. — Capunk olvasóinak és munkatársainak boldog pün­kösd ünnepeket kívánunk. — Személyi hir. Öéhm Tivadar nyí­regyházi cs. és kir. őrnagy a lőosztályo- zások megejtése végett járásunkban időzik. — Vilmos napja. Csütörtökön felke­restük főmunkatársunk Chirke Vilmos vendégszerető házát névnapja alkalmá­ból. Szent Vilmos napja bizony száraz­sággal köszöntött le reánk, a tapasztalt szives látás és a háziak magyaros ven­dégszeretete feledtette velünk pár órára mégis sok nyomorúságunk, s a legjobb hangulatban ünnepeltük a mi kedves Túzokunkat! — Esküvő. Rendek Géza szatmári gazdasági egyesületi segédtitkár Pün­kösd másodnapján d. u. 5 órakor vezeti oltárhoz Pap Sándor irodafőtiszt leányát Ilonkát Erdődön. Lang Ferenc esperes plébános áldja meg az uj pár kötendő frigyét a plébániai nagy templomban. — Az adókivetésről. Erősen izzadt a két kocsmáros a III. osztályú kereseti adótárgyalásokon. Nagy volt a vita, melyiknek jobb a kocsmája? Miután a 2 italmérő azon, a véleményen volt, hogy bizony nem jő az egyik sem, a bizott­ság kénytelen volt az elöljáróságtól kérni felvilágosítást. — No biró, mondja meg, melyik kocsma jobb? kérdi az elnök. — Hát kérem, — feleli a biró, ha Kleinhoz megyek ott is jó, ha Weiszhoz megyek le, ott is ; —• oldotta meg a biró a pálinka fogyasztás kéjeire gondolva, a 2 kocsma forgalma közötti különbség nehéz problémáját. — Az Oltáregyesület alakulása a már leközölt részletes programúi szerint fog lefolyni. Az ünnepség­nek kiemelkedő része a hétfő dél­előtti közös szentáldozás és az esti körmenet lesz, melyen a köz­ség apraja-nagyja részt fog venni. Itt közli az előkészítő bizottság, hogy a mulatság jövedelméhez a már nyugtázott összegeken kivül hozzájárultak: Nagy Ákos urad. intéző (Vadaspuszta) 10 korona, Soltész József (Krasznabéltek) 5 korona, Krisztik János (Király- daróc) 4 korona, Demeter József 3 koronával. Ezen köszönettel vett összegekkel a mulatság tiszta jö­vedelme 302 korona 60 fillérre emélkedett. Ajánljuk t. olvasóinknak mai csarnok rovatunkban Kosztka Mihály nagyká­rolyi pénzügyi számelle­nőr Dragicsevics Lázár-né cimü ■ elbeszélését b. figyel­mébe. Fent einlitett ügyes tollú írónk »Eladó Szívek« ez. egy kötetet bocsájtott ki, a 'mely kedvesebbnél- kedvesebb elbeszéléseket tartalmaz. A mü bolti ára 2 K. Szerkesztőségünk ut­ján 1 K 20 f.-őrt beszerez­hető. Ajánljuk ez ügyes tollú iró: müvét olvasó közönségünk jóakaratu figyelmébe. — Figyelmeztetés. Dr. Róth Sándor kórházi igazgató orvos és körorvos jú­nius hő 1-től junius hó 28-ig szabad­ságra megy, ez idő alatt a kórházi teen­dők ellátásával Dr. Csuka Mihály tb. vm. főorvost, járás orvost, a körébe tar­tozó községek egészség ügyeinek elin­tézésével, Dr. Nádai Lipőt krasznabél- teki, és Dr. Szőke József királydaróci körorvost bízta meg az alispán. — Lóvásár. Mostanában történt egy a járás területén lakó földbirtokossal. Egy lókupectől lovat vásárolt még pedig feketét. A vásárt követő napon, haza­fele menet csendes eső érte utói őket és csodák-csodájára — hazaérkrzve — a fekete lő deresre változott. A földbir­tokos dühösen megy be Szatmárra és amint megleli a lőcsiszárt dühösen för- medt rá : — Maga csaló ! Hiszen maga egy feketére festett deres lovat adott el nekem. — Hogy a guta üsse meg azt az Abeleszt — mod a lócsiszár. Szintén dühösen —és nekem mint pej lovat adta el. — Vörös kakas. Fodor József dobrai gazdálkodó csűrét id. Balázsi Zsigmond, aki piromanikus és egyébb bűncselek­ményekért is volt büntetve már felgyúj­totta, s az és a körülötte levő épületek porrá égtek. Csakis a* szélcsendnek és a csendes esőnek volt köszönhető, hogy komolyabb veszedelem nem támadt. — Halálos szurkálás a táncban. Nagy- majtényban egy táncmulatságon Nagy József és Mózer János legények össze­verekedtek Stibli János napszámossal és annyira összeszurkálták a szerencsét­len embert, hogy Stibli János a nagy­károlyi kórházban meghalt. — Állatvásárok járásunkban. Junius 2-án Krasznabélteken, 4-én Királydaró- con. Május 28-án lett volna Erdődön, de még látszatja sem volt annak, hogy ezen a napon vásárnak kellett volna lenni. — A választójogi vizsgák május 22-től 25-ig a legnagyobb érdek­lődés mellett folytak le a róm. kath. iskola helyiségeiben. A három bizottság Kóródi Katona János és Bónis Gábor tb. szolgabirák, va­lamint Klintók Ágost meddesi körjegyző elnöklete mellett állandó permanenciában voltak. Levizsgá­zott összesen 768 egyén s ebből csupán 10 lett visszautasítva, anii mindenesetre szép eredmény. Ér­dekes képet nyújtott ezen a na­pokon az iskola helyisége. Ott, ahol máskor élénk gyereksereg hallgatja az előadásokat, most meglett, sőt 70 év körüli atyafiak szorongtak s rótták alaposan druk­kolva nehezen járó kezükkel szarka­lábaikat a papirosra: » A háza előtti járdát minden gazdának kö­telessége tisztán tartani. Aki nem teszi, meg lesz büntetve. » Sok de­rűs ős tanulságos momentum tá­rult a szemlélő elé s e sorok író­ja el-elgondolkozott azon, hogy a kultúra hatalmas keze miként ve­zeti reá az ekeszarvának munká­sait a betűvetés nehéz, de azért minden fáradtságot megérdemlő műveletére. — Muzsika engedély. A Bach korszak­ban történt. Engedély éz stempli nélkül nem lehetett semmit sem kieszközölni, igy a korcsmákban szokásos zenék is csak az efféle útlevél mellett történhet­tek meg. Hogy hol történt ? Az mindegy, csak hogy megtörtént, miszerint a korcs- máros elment a beamterhez és ilyen­forma beszélgetés kezdődött közöttük: — Adjon Isten jó napot. — Ná, mi ákársz ? Mi nevet? Ha­darja egymásután a szorgalmas tollrágő. — Nem nevetek én téns uram. — Mit, nincs nevet? Muszáj lenni, hogy hinak nekedet! — Értem már, hogy mi a nevem ? Vastag Andrásnak az apámat, magam pedig Vastag Józsi vagyok. — Nem kellsz Vastag apádat, ma­gadnak mi nevet ? — Mondtam már, hogy Vastag Józsi az én nevem! — Mekfan ! Hát mit akarsz kend ? — Muzsika — engedély kellene, uram! — Hát mit akarsz azt a muzsikát? — Hétfőn és kedden! — Hetfen keten — mormogá ma­gában az atyafi, ki számot értett az alatt — ferkehrt ungris kete hetfen, das ist 27. S beírja a muzsika engedélybe, hogy az 27-ére szól. — Stempel hol van ? — Deb’zon nincsen — feleié a korcsmáros. — Nincs van stempli? Futsz a pa­tika zsidó. — Én nem tudok nálunk patikás zsidót. — Hát ott van a nad házba a pa­tikát, a kis házat a zsidó ! Tudolszmár? — Igenis tudom, fizesse meg az Isten!

Next

/
Thumbnails
Contents