Erdőd és Vidéke, 1914 (1. évfolyam, 1-17. szám)

1914-05-31 / 8. szám

Társadalmi hetilap.

Előfizetési ár:

Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona.

Előfizetési dijak és a lap szellemi részét illető köz- emények Erdődre a szerkesztőséghez küldendők. Nyilttér sora 40 fillér.

Altruismus.

(N.) Érdekes felfedezés foglalkoztatja ma kulturhistorikusain- kat. Akitartó kutatás napjainkban feltárta a Bábel torony hatalmas építkezéseit. A biblia örök mélységet igazoló tanításainak egyike került napfényre ezzel, s ejti gondolkodóba a skeptikus embert. Valóságban tárul szemünk elé az a hatalmas építkezés, melynek nagy arányai annyira elragadták alkotóit, hogy az egymástól való eltávolodásnak lett kiinduló pontja annak fundamentum colossusa.

A bábeli zavar lidérc fénye ma is kisért, teljesen el nem ült. Nem csak a nyelvi, nemzetiségi tagoltság nőtt ki abból az idők folyamán, de hogy teljes legyen a kaleidoszkóp, a felekezeti is. Innen sarjadztak ki az ellentétek, a széttagolódások gyökérhajtásai, melyek mind nagyobb és nagyobb mőreket öltöttek azóta.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos :

USi NAGY SÁNDOR

ÜGYVÉD.

Főmunkatársak:

KÓRÓDI KATONA JÁNOS CHIRKE VILMOS

tb. szolgabiró. járási számvevő.

Hirdetések

és a lap expedíciójára vonatkozó felszólamlások „PÁTRIA“-NY0MDA NAGYKÁROLY Kaszinó-utca 10. sz. küldendők. Megjelenik minden vasárnap

Pedig Isten teremtményei vagyunk mindannyian. Mégis ezer és ezer világ, s élet felfogás terjedt el közöttünk.

E csudás és ellentétes színkép gócpontjában, a létet uraló gazdasági kérdések állanak mindenkor. Mert bárminő legyen is a megnyilvánulás formája, annak alap motívuma mindenütt gazdasági eredetű. A jólét és szegénység váltanak ki különböző világnézeteket, felfogásokat. És míg a kielégült- ség a biztos megélhetés elvitáz- hatatlan conservativ irányban befolyásolja az emberiséget, addig a nélkülözés, a koplalás, a szegénység, minden időkben és mindenütt a radikalizmus karjaiba hajtotta és hajtja az egyeseket ép úgy, mint a nemzeteket.

E nagy circulus vitiozus körül vivja meg minden korszak emberisége a létérti harcot. E gazdasági probléma teremt vértanukat, szül világnézeteket.

És mikor e soha el nem ülő örökharc a legnagyobb mértékben dühöngött a hatalmas Rómában, az akkor ismert emberiség és értelmiség világ központjában : született meg a keresztény vallás. Uj világ nőzlet, uj erkölcstan, egyetemes felfogása az életnek, a mindent átfogó altruismus örök igéjét hozza ez a földre. A felekezeti tagoltság, mely e nagy tan körül támadt, annak épen üdvös ős az emberiségre nélkülözhetetlen voltát igazolja. A cél, az eszme egységes, attól nincs eltávolodás egyiknél sem, a szeretet örök törvénye hatja át valamennyit.

Az élet nagy dinamó gépje ezzel van befütve. Ez az az éltető villamos áram, a mely szerte terjed minden idők emberiségére. És azok a kisülések, melyek koron- kint heves ellentéteket váltanak ki, csak természetes folyományai a villamos feszültség és a szabad mozgás örök törvényeinek. A kiErdei kaland.

Irta: Julius.

A kik jártak életükben az erdőben és töltöttek egy-két alkonyati órát tudhatják, micsoda rettentő dolog a szu- nyogcsipés. az a kis állat az erdők nagyhatalma. Taktikáj át megirigyelhetné akármelyik diplomata. Szelíd behízelgő dallal közelit az emberekhez s ha már eléggé megkedveltette magát, csip rajta egyet. Eleinte észre sem vesszük, de később bosszantóvá, sőt kínzóvá válik. A ki nem hiszi próbálja meg. Velem megesett.

ügy történt a dolog, hogy hazamenet lekéstem a kompról. Magamfajta fiatal emberre még nem jelent ez magában véve semmiféle szerencsétlenséget, kivált olyan szép nyári estén, mint az akkori volt. Fölcseréltem én már otthon is a párnás ágyat elégszer a szabad természettel és néhai Gyöngyös kutyánk lehetne a tanúja, hány éjjelt töltöttem az illatos szénakazalon Dio- genesi nyugalommal kerestem magamnak egy bokrot, melynek tövében lehe- veretem. Kisded csomagom azon nem remélt megtiszteltetésben részesült, hogy párnául szolgálhatott.

Az álom kerülte szememet, csak feküdtem és néztem az égre. Mögöttem a mélázó erdő, melyből titkos sóhajok keltek felém, fölöttem a csillagok miri- ádjai, mind megannyi tündésrszem; a szőke duna habjainak csobogása egybeolvadt a milliónyi szúnyog danájával. Valami édes bus érzés vett rajtam erőt hasonlatos a pásztoréhoz, a ki tilinkó- ján játszik, valami titkos vágy, mélázó sejtelem egy bizonytalan, ködfátyolszerü lény után. Tündéri álom, mely az ébren álmodok lelkét hálózza be szivárványszínű hálójába. Végtelen boldog voltam ; éreztem, hogy lelkem kiröppen földi burkából és csapongva szálldogált az érzelmek himes virágjain. Éreztem a nagy természet titkos költészetét, mely egyszerre lebilincseli és felszabadítja a lelket. . . .

A költészet azonban ez egyszer sivár prózába fulladt. E prózának a kalmárai a szúnyogok voltak. Ezrével kerengtek felettem s szinte láttam hogyan meregetik reám apró fulánkjaikat. Idegesen csapkodtam magam körül és elfelejtettem titkos vágyakat, mélázó sejtelmeket tündéri álmot és szivárvány szinü hálót, csak a szúnyogokat láttam és csípéseiket éreztem. . . .

— Mit kapkodsz úgy magad körül, mintha erdei manók bújtak volna beléd ?

Ezüstös kacagás követte e szókat, mely százszoros vizhangra lel az erdő titkos homályában.

Bámulva néztem a hang irányába. Egy lépésnyire fejemtől magas női alak állott. Testét hosszú pongyolaszerü lepel takarta, aranyhaja kibontva, gazdag hullámokban omlott formás vállaira s igézőén tündöklőit a szelíd holdfényben.

Ajkán pajzán mosoly játszódott, szemei kacér villámokat szórtak. Szótlanul bámultam a bájos tüneményre és megdörzsöltem szemeimet, ha vájjon nem álofn-e. Nem volt álom.

— Miért nem felelsz ? — kérdezte a tünemény.

Dadogtam rá egy-két szót.

— Nem tudom kicsoda maga, hogyan jött ide ? . . .

Újra hallottam az előbbi kacajt ős olyanformát gondoltam, hogy bárcsak soha se lenne vége és én mindig hallgathatnám.

— Hogy ki vagyok én? Én] a holdkirály lánya vagyok. Látod ott azt a csillagot (finom ujjával a Vénusra mutatott), Azon szoktam üldögélni és fonogatni ezüstös rokkámon. Unatkoztam s orsómról legombolyitva az évek óta fonott hosszú, finom szálat, leereszkedtem a földre. Téged találtalak itt s már régóta nézem, hogyan hadonázol magad körül kezeiddel, soha sem tudtam, hogy ilyen mulatságosak a földiek. Ezentúl többször is eljövök. De most felelj te is a kérdésemre, ki vagy te ?

Arcán a kíváncsiság félreismerhetetlen jelei tükröződtek. Szeme kerekre nyílt, nyitott ajkai mögül elővillogtak vakítóan fehér fogai. A tréfa — mert meg voltam róla győződve, hogy pajzán játék az egész — kezdett érdekelni és elhatároztam, hogy kötélnek állok.