Erdőd és Vidéke, 1914 (1. évfolyam, 1-17. szám)

1914-05-10 / 5. szám

I. évfolyam. Erdőd 1914. május 10. 5. szám. Előfizetési ár: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Előfizetési dijak és a lap szellemi részét illető köz- emények Erdődre a szerkesztőséghez küldendők. Nyilttér sora 40 fillér. Villanyvilágítás, gőzmalom, fürdő. Mikor úgy koromsötét éjsza­kákon hazafele bandukolunk, nem kisér más, csak a kutyák éktelen vonitása, lábunk meg-meg botlik kitűnő és egyenletes gyalogjárón­kon, ilyenkor elmorfondirozunk azon, hogy milyen boldogok azok az emberek, akik már annyira tudtak haladni, hogy villanyfény mellett rójják utaikat . . . Aki Erdődön az utóbbi évek­ben nem járt s visszájő ide, fel­tétlenül haladást lát. Uj házak épültek, a község intelligenciája megszaporodott, a világitás kér­dése azonban még mindég ugyan­azon állapotban van. Hogy petró- leumvilágitás legyen, arra senki sem gondol, de a villanyvilágítás élénken foglalkoztatja a közérde­kén munkálkodókat. Ma várme­gyénk területén a városoktól el­tekintve Mátészalkának, Fehér- gyarmatnak, Nagysomkutnak, Szi­Az alagút. Irta: Feodor. Gyűlölöm a vén kisasszonyokat! Kimondhatatlanul ! Udvarias ember vagyok s azelőtt mindig önzetlen pártfogója voltam a társadalom e mostoha gyermekeinek. De most már értem a vénkisasszony- gyülöletet, amióta utamba tévedt e „hervadt liliomok egy ritka szép pél­dánya. Akár hiszik, akár nem, én voltam akkor a világ legboldogabb embere: nászutazásomat tettem. Természetesen nem egyedül, hanem aranyos kis fe­leségem lehető legkellemesebb társa­ságában. Hej! . . . Képzeljenek ma­guknak egy szoborszép asszonyt (Ti- zián Madonna képein van ahhoz ha­sonló), ki valamivel kisebb nállam (a felsőbbségből nem engedek) s amellett, hogy müveit, egyszersmint házias is, jobban főz, mint zongorázik, modern gondolkozása mellett (az asszonyok min­dig »modernnek) is valóban naiv, amit másként körülírva úgy fejezhetnék ki, hogy lelkén még ott ragyogott az a bi­zonyos himpor, mely hosszuhaju poéták közveszélyes költészeti bűntetteinek oko­zója, végül pedig — és főképpen — sze­relmes (természetesen én belém), mint Társadalmi hetilap. Felelős szerkesztő és aptulajdonos : ©£L NAGV SÁNDOR ÜGYVÉD. Főmunkatársak: KÖRÓDI KATONA JÁNOS ' CHIRKE VILMOS tb. szolgabiró. Járási száwevő.----■".......— " .." — — ---- - - -- • - - ­ny érváraljának van villanyvilágí­tása, Csengernek készül, egyedül Avasuj városnak és Erdődnek nincs a járási székhelyek közül. De ta­lán az Avasnál nem tekinti ma­gát Erdőd hátramaradottabbnak? Sőt mi több, ott van a mi meg­szégyenítésünkre a 974 lakossal bíró Giródtótfalu kisközség Nagy­bánya és Felsőbánya között. Nagy­bánya város villanyvilágítását a Ganz-cég kezeli s a nagybányai telepről világítják Felsőbányát is. Az okos giródtótfalusiak bevezet­ték kicsiny házaikba, sőt istál­lóikba is a villanyt és meg van­nak vele elégedve. Községünk intelligenciájának talán felesleges bizonyítani a vil­lanyvilágítás modern és praktikus voltát. Gazdáinkkal pedig nagyon könnyen megértethetjük, hogy a villany eltekintve a bevezetés költ­ségeitől, olcsóbb mint a petroleum, a petróleumnál oly nagyon fenye­gető tüzveszélyesség úgyszólván nullára csökken, nagyobb tisztább ! és egészségesebb (tekintettel a pet­egy tizenhat és féléves bakfis. Szóval: mintafeleség! Ez az én kis életpárom. A nászutazásra nagyban készültünk. Nyár eleje lévén, úgy terveztem, hogy nem megyünk a nászutazók örök érvé­nyű programja szerint Itáliába, hanem a fekvésüknél fogva hűvösebb vidéke­ket fogjuk körül nászutazni. Gyönyörű útitervet állitottam össze: Bécsen, Drezdán át Berlinbe, azután Hamburg, Köln érintésével Pá- risba, végül Svájcon át- haza. Mikor aztán arra került a sor, hogy a legfel­sőbb fórum szentesítését megnyerjem, némi büszkeséggel és bizonyos vőlegé- nyi páthosszal adtam elő tervemet. Szinte belemelegedtem, mikor a végére értem s vártam a hatást. Generalpausa azután lágy fuvola hangon megszólalt a legfelsőbb fórum : Szép, nagyon szép . . . de . . . most nem megyünk arra hanem délre! Valószínűleg nyitva felejtettem szá­mat. Körülbelül olyan formán éreztem magamat, mintha jeges vízzel nyakon öntöttek volna. Hiszen amint napokig dolgoztam, amit fantáziám minden ere­jével oly gyönyörűen kiszíneztem ál­matlan éjszakákon, szivem dédelgetett gyermeke, a gyönyörű útiterv — fuccs! Összeszedtem magamat és engesz­telni kezdtem az angyalt. — Nézd édes lelkem, hisz ott most Hirdetések X és a lap expedíciójára vonatkoztfvfelszólamlások „PÁTRIA“-NYOMDA NAGYKÁROLY Kaszinó-utca 10. sz. küldendők. Megjelenik minden vasárnap róleum gőzére és füstjére) világí­tást kapunk lakásainkba utcáinkra, mint a petróleum. A minél előbbi megoldással foglalkozzunk tehát. Az erdődi római katholikus egyházközség tulajdonában egy tudomásunk sze­rint elég szép forgalmú gőzmalom van, amelynek szükségessé vált újraépítését mindeddig a súlyos gazdasági helyzet gátolta. Az egyházközségnek erre a célra in- formáncióink szerint 20.000 K meg­takarított tőkéje van. A gőzmalom újraépítésével lenne megoldandó a villanyvilágítás kérdése. Értjük az illetékesek huzódozását attól, hogy ily mérvű vállalkozásba ilyen tőkével belebocsátkozzanak. De számolnunk kell a modern gaz­dasági élet azon jelenségével, hogy most mindennemű vállalkozásnak bizonyos fokú rizikó szokott a tartozéka lenni s kölcsönök nél­kül vállalkozásokba bocsátkozni egyáltalán nem lehet. De vannak más szempontok is. A gazdasági élet a múlt egész oly rettenetes a hóség, hogy szinte meg­sül az ember. Majd inkább a jövő tavasz- szal. Hiszen most ez a legkellemesebb utazás. Hiába volt minden. — Az nem baj. Ha igazán szeretsz, akkor velem jösz délre, mert én imádom a tengert. Föllélegzettem. — Ha csak ez kell, szivem, hát ki mondta, hogy nem megyünk a tenger­hez ? Akár ott is maradhatunk, hiszen most a legszebb az Északi-Tenger és ... — Nem, nem az Északi-Tenger­hez . . . Brrr . . . Észak l ... A nem is lehet szép . . . csupa jég, fagy . . . Bi­zony szebb annál, sokkal szebb az Adria ! . . . Aztán puha karjait nyakamba fonva folytatta: — Oda megyünk, ugy-e, édes? . . . Udvarias ember vagyok, szerettem is a menyasszonyomat, hát . . . Fájó szívvel búcsúztam az Északi-Tengertől, Páristól meg Svájctól s belenyugodtam a változhatatlanba. — Jól van lelkem; ha te akarod, menjünk délre, menjünk az Adriához, menjünk akár Afrikába, Fokföldre, vagy tudomis én hová, csak jó meleg legyen ott, az a fő. Hiszen te olyan okos kis lány vagy! Veled még a világ végére is elmegyek! Hanem hogy tisztában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents