Erdőd és Vidéke, 1914 (1. évfolyam, 1-17. szám)
1914-07-19 / 15. szám
2-ik oldal. ERDŐD ÉS VIDÉKE ■■■■•• V- -±r= 16. szám. HÍREK. KRÓNIKA. Ad nótám: Nem loptam'én életemben . Míg magamról énekeltem, Vagy feleségem vicceltem Szívesen vette mindenki ... Élvezet volt versét Írni. Most már neki bátorodtam A bőrömben nem nyughattam Bizton megadom az árát ... S hullatják reám az áldást. A kő vályút adjuk bérbe Ingyen ne fürödjön egy se. Gazdámnak gratülálását Patikában elolvasták . . . A patikus . . . nagyot ugrik, S kezembe nyom egy igmándit. Nem voltam én életembe Szalmaözvegy egy perezre sé Elnéztem a múltkor esle Milyen az ily ember kedve. birtoka teljes vagy részleges értékéig az Altruista Bank utján 4V2 %-os kamatozású segély kölcsönt kapna, terhes kölesöneink convertálására. Tiz éven át lenne a 4W %-os kamat fizetendő. A 10 év elteltével aztán vagy visszafizetni a kölcsönt, vagy annak fejében az állam tulajdonába menne át birtoka s az telepítési célokra használtatnék fel. Ezen kormány segély nyújtása érdekében ehó 23-án vezette György Endre a fenti vármegyék főispánjait és képviselőit küldöttségileg a kormány elé. A mint értesülünk kilátásba is helyezte a kormány az eszme megvalósítását. Oly fontos közgazdasági érdek fűződik ez akció sikeréhez és oly nagy. horderejű ez eszme, hogy annak kezdeményezői és harcosai szobrot "érdemelnek ! Adja Isten, hogy koronázza sikermüködésüket. Gazda közönségünk figyelmét pedig felhívjuk ez akcióra, hiszen ezt tenni a sajtónak kötelessége. ügy tudjuk, az erdődi járásból már többen jelentkeztek is, bár a felhívás még ki sem bo- csájtatott. Ha siker koronázza ez akciót, mindenesetre nagy segítséghez jut nehezen élő közgazdaságunk és ha nem is áll helyre ez által még teljesen a normális viszony, de a szenvedő lelkek béke olaj ága lenne föltétlenül az, megerősítené a jobb jövő reményét csüggedő lelkűnkben. Azért látják hozzá fogok Egy néhány sort kidrukkolok Bár mondhatom nem élvezet Ily melegben Írni verset. De még nekem csak meg járja Nem kell bújni a tallárba Sajnálom a bíró urat Jövő nyáron abban izzad. Hogyha jő bort akarsz inni . . . Csízek Józsihoz kell menni; Ingyen mérték ottan a bort Mig a finánc ... bele nem szólt. Jő bor van a vidéken is Tudja aztat Péterke is . . . De hatása volt oly fura, Hogy mindenét széjjel hagyta. Láttak-e már ilyen csodát Schvarczot meg a. Csízek Jóskát... Egymást ölelve csókolja, Kleint pedig a hideg rázza. Ki gyors munkát akar látni, Az menjen ki kocsikázni . . . Nézze meg a köves utat, Hogy az milyen gyorsan halad. Mit minékünk a színészet . . . Maradjunk mi a régiek Nem pártolunk művészeket Maradunk a mozi mellett. Ajánlok én a községnek Forrást, mely hoz jövedelmet Van Erdődnek egy jó lapja Sokat . . . nem olvashat abba, De nem is való az erre Használhatja azt . . . egyébbre. Túzok. — Személyi hir. Kölcsey János kir. táblabirő e hó 23-án az erdődi kir. járásbíróság ügymenetének felülvizsgálata végett, mint a kir. Törvényszék elnökének helyettese, Erdődre érkezett. A vizsgálat elői’e láthatólag 5—6 napon át tart. — Az uj szinfalui plébános. Megyéspüspökünk Ettinger János szatmári szemináriumi prefektust nevezte ki szinfalui plébánosnak. Járásunk benne egy képzett és agilis papot nyert. — Eskvüő. Tegnap e hó 25-én tartotta esküvőjét Erdődön Szűcs Dénes kataszteri főmérnök, Kornya Irén ur- hölgygyel, Ajtay János uradalmi erdőtanácsos sógornőjével. — Vízzé vált bor. Mózer József krasznabőlteki kovács-mester tél óta fünek-fának azon panaszkodik, hogy nem tudja mi az Ég csudája van vele: bora gyengül-e napról-napra, vagy pediglen az ő szája-ize romlik ? ! A bora sehogysem Ízlik. A talányt megfejtette a krasznabélteki csendőrség, a mikor a csapnál lefülelték a kovácsmosternek Petrik Imr3 nevű 18 éves tanulóját, ki több társával február óta dézsmálgatta szomorodásnak indult gazdája borát. A hiányt pedig állandóan vízzel pótolta. Az okozott kár 168 K 76 f. — Petrik most ülőtől, pörölytől és csaptól távol, — a hűvösön elmélkedik az alkohol káros hatásáról. — Országgyűlési képviselő választási eljárásnál működő összeíró, választási és szavázatszedő küldöttségek napidijai és utazási költségekért a belügyminiszter 126. 939/1914. I. a sz. körrendeletével Meglepett az a sok, uj és nemes dolog, amit tapasztaltam. Villanyvilágítás ! A piacon egy hatalmas ivlámpa versenyzik a holdvilággal. Mondanom se kell, hogy az erdődi róm. kath. egyházközség 1915-ben hosszas astro- nomiai megfigyelés után felépítette az uj malmot, berendezte a villanyvilágítást és — ó popoi! ezzel kapcsolatban fürdőt is épített. Erre a képviselőtestület szabályrendeletet alkotott, melynek értelmében a község minden lakosára nézve kötelező a hetenkénti tisztálkodás. Nyári szezonban a fürdőmedence strandján a blázerek szórakoztatják a publikumot... Meglepett, hogy ez eddigi erdődi nemzeti szokások sutbadobásával most már a házakat elől is bevakolják. Eddig ugyanis az volt a divat, hogy a képzőművészetek nagyobb dicsőségére az épületek valamennyi részét bevakolták s kimeszelték, csupán az utcára néző homlokzatot nem, hogy annál mogorvább kinézésük legyen s elijesszék a jámbor idegent . . . Az aszfaltjárda mentén minden utcában véges-végig platán dió és vad- gesztenye fasorok húzódnak, bizonyos távolságokban egy-egy pihenésre hivő pad. Öreg jó kalauzom reumáját siratva hamarosan le is telepedett az egyikre. A piac gyönyörű képet öltött magára. Fél területe parkírozva van, fele pedig a hetivásárok színhelye és ki van kövezve. A régi ménistálló helyén emelkedik az emeletes városháza, földszinten bolthelyiségekkel, jegyzői lakás, nagy tanácsterem. Az építkezés helyének megállapítása körül 1914-ben és 1915-ben nagy viták ős hírlapi polémiák folytak, végre egy feledhetetlen jótevő, kinek nevét a városháza falán emléktábla örökíti meg, megvette a birtokosság telkét a városnak s ezzel megoldotta a gordiusi csomót. Ez épületben van az adóhivatal, mely már 1914-ben nevezetes volt arról, hogy nemzeti ünnepeken ő dugta ki a legszebb, legfrissebb zászlót. A piactér másik oldalán emelkedik az apácáknak hat tanerőssé fejlesztett emeletes iskolája. A kedves kis kápolnát egy piciny torony teszi teljessé ezüst- csengősü haranggal, melyet 1915-ben az Oltáregyesület adományozott egy mulatság jövedelméből. Különben Erdőd közönsége az apácák iránti hálájának kifejezésére 1917-ben megvette azt a zongorát, amelyre a nehéz gazdasági viszonyokra való tekintettel már 1913-ban előjegyzések történtek. Tovább megyünk. Erdőd és vidéke palotája címen egy hatalmas épület ötlik a szemembe. Öreg kalauzom magyaráz: Az Erdőd és Vidéke közben politikai napilappá alakult át, nyomdája Erdődön telepedett meg. Chirke Vilmos rendületlenül írja krónikáit s nemrég ülte 500-ik krónikájának jubileumát. Közben sok szomorú tapasztalaton ment át. A lap tulajdonosának, aki 1924-ben már képviselő, dacára annak, hogy mindég hü kormánypárti, minden hónapban felfüggeszti ä képviselőház a mentelmi jogát. A lapban kitűnő a hírszolgálat és ezért mindenki a szerkesztői üzeneteket olvassa először. Amott emelkedik egy szép emeletes épület az Olvasókör, mely 1914. őszén alakult s felöleli Erdőd gazda- és iparos társadalmát. Szép, nagy könyvtára van, a téli hónapokban előadásokkal műveli a népet. Az ősi templom körül megnőttek a fenyőfák. Szép kerítés veszi körül a dombot. Mindenütt a jólét, józanság és takarékosság. A városban 15 ártézi kút ontja üdítő vizét. Mivel a kerületnek agilis képviselője van, a Királydarőc— erdődi, továbbá több más ut kiépült s hetivásárokra nem kell tömeges tárgyalásokat kitűzni, hogy publikum legyen, mint az az 1914-ben engedélyezett hétfői vásárokon történt. A krasznabélteki ut már befejezéshez közeleg. A nagy sétában kifáradtunk. Öreg kalauzom tört magyarsággal indítványozta, hogy menjünk a piaci park kioszkjába.} Amint arra tartottunk, a fák közül
