Erdőd és Vidéke, 1914 (1. évfolyam, 1-17. szám)
1914-05-17 / 6. szám
/ I \ Társadalmi hetilap. Előfizetési ár: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Előfizetési dijak és a lap szellemi részét illető köz- emények Erdődre a szerkesztőséghez küldendők. Nyilttér sora 40 fillér. Felelős szerkesztő és lagtulajdonos : OíL NAGV SÁNDOR ÜGYVÉD. Főmunkatársak: KÓRQDI KATONA JÁNOS CHIRKE VILMOS tb. szolgabiró. járási számvevő. Hirdetések és a lap expedíciójára vonatkozó felszólamlások „PÁTRIA“-NYOMDA NAGYKÁROLY Kaszinó-utca 10. sz. küldendők. Megjelenik minden vasárnap Uf ügyünk. (N.) Arany igazság, hogy a kultúra fokmérője a jó kövezett ut. A római hóditók nem csak keresztül gázoltak a leigázott tartományokon, de mindenütt maradandó emlékeket hagytak maguk után, még a jól megépített közlekedési utaikban is. Valóban kár, hogy járásunk területén soha sem jártak. Sőt talán még a Bach rendszer zónáján is kívül esett ez a terület. Legalább is azok a lehetetlen uttalan állapotok, — melyekben mi leled- zünk, — föltétlenül csak erre engednek következtetni. Pedig hol lehetnénk ma már e téren is! Igaz különben, hogy a hibásak egyedül mi vagyunk. Összetett kézzel vártuk eddig a sült galambot. Nem törődtünk vele. Csak mikor hónapokon át nem tudtunk közlekedni és mikor az utolsó igás ló is az istállóban volt kénytelen parádézni a feneketlen nagy sár miatt, jutott eszünkbe tehetetlenségünk és állapotaink siralmas volta. Valóban elámulva hallja akármelyik más vármegye szülöttje, a hatalmas Szatmármegye erdődi járásának elmaradottságát és azt, hogy még ma is létezhetik járás, melyben nincs kövesut. Pedig láthattuk volna, hogy mint minden téren, itt is csak magunkra vagyunk utalva. Felülről vártuk, reméltük ez állapotok javulását. Nem is hangzott el az alkotmányos aera óta egyetlen képviselői programra beszéd sem az utak kikövezésének beigérése nőikül. Szinte leltári programúiként szállt egyik jelöltről a másikra e tétel ős talán azért nem is valósulhatott meg, hogy legyen mit Ígérni a jövőben ismét. Fel kell ébrednünk végre a nem törődömségből. Az élet nem várhat egyik ígérettől a másikig. A kenyérre szükségünk van. Az éhes gyomor kielégülésre vágyik. Ennek a felfogásnak adott viszhangot az a pár év előtt önerőnkből megindított aktió, mely legalább egyetlen törvényhatósági utunk kikövezésének kérdését napirenden igyekezett tartani. A sok sürgetés, a sok felszólalás, zaklatás nem is volt hatástalan. A vármegye tudatára ébredt a múltak nagy mulasztásainak: ütött a virradat órája, látni véltük a kezdet-kezdetét. Örömünk ugyan korai volt kissé. A türelem iskolájából első helyet j árva, közlekedtünk éveken át a felhányt töltésűn, mig végre megindult egy pár ember tanulmány útra a felhányt úttesten, s kényelmes lassúsággal kezdétét vette a kövezésnek gúnyolt pepecselés. Tart jó 2 éve, ez alig 19 kilométer útvonal kikövezése! Ha megérjük, talán a jövő évben véget fog érni. Pedig nagy kár. Elgyönyörködhetnénk még pár évig abban, hogy mint nem kell utat építeni. De hát végtére is meg lesz, s ez a fő! Lehetetlen azonban megálla- nunk ennél. Ez úttest mindössze 4 községet érint. Még 24 községünk marad igy is a köves ut áldása nélkül, hova aztán jó őszi és tavaszi időjárás mellett elrepülni is csak a gondolat képes. Tartozó kötelességünk ébren tartani a kérdést ezután is, be kell kapcsolnunk a forgalomba községeinket, ezt kívánja a haladó élet, ezt jól felfogott köz és magánérdekünk. És van is remény, van lehetőség a megoldásra. Eddig az volt oka elmaradottságunknak, hogy e nagy vármegye többi járásai sze- mesebbek voltak. Volt aki eljárja, keresztül hajtsa, kisürgesse az utak kikövezésőt. A jobb jövőt az államosított közigazg.járási bizottságaitól várjuk. Az uj törvény szerint nekünk is lesz ilyen bizottságunk. Törvény fogja előirni e bizottságok hatáskörét, működésűk mezejét. E bizottságot véljük a jövőben annak a faktornak, mely megérti közérdekünk jogos igényeit, alkalmat s módot fog találni azok képviseletére s megvalósításukra. A ut kérdés terén nem is kell majd tervek készítésével foglalkozni. A szolgabirói hivatalban évek óta készen vannak azok, a járás útjainak mikénti kiépítésére. Tudomásunk szerint a múlt évben is értekezlet tartatott e tárgyban. Ott olyan részletes programm lett kidolgozva és elfogadva, mely felöleli a járás minden községének közlekedési megoldását és minden községet köves nttal kíván összekötni. Csak elő kell venni e program- mot és végrehajtani. Ha nem is egyszerre, egymás után, fokozatosan. És van is erre ezer lehetőség. Arra, hogy a prograramba vett utak, a törvényhatósági utak közzé sorozva a vármegye által kiépíttessenek, várnunk kellene még egy ember öltöt, vagy talán még többet. Agyon van kölcsönnel terhelve a vármegyei útalapnak még a menybeli jussa is. Arra több kölcsönt felvenni lehetetlen belátható időn belül. Ellenben ott van a közmunka, ügy is csak elértéktelenedik az ma minden községben. Soha sem láttuk még a közmunka más le- rovási módját, mint azt, hogy egyszerűen kitöltetett a »leszol- gálás« rovataigenlőleg, vagy pedig kirendelték utboronálásra. Az előbbit legalább nem láttuk soha sem, az utóbbin pedig csak bosszankodtunk mikor láttuk, hogy a borona nyomtaték nélkül könnyen siklik el a rögök felett, sőt gyakran felfordítva jár.
