Erdőd és Vidéke, 1914 (1. évfolyam, 1-17. szám)

1914-05-10 / 5. szám

ziókat, intézzük el a toalett-afférokat, akik már régen nem táncoltak tartsanak tréninget (hisz egy hét van még hátra !) a megőszült családapák vegyenek súlyzót a kezükbe és járjanak egy hétig sassé lépésekben azzal az elhatározással, hogy ők is táncolnak. Mert higyjék el kérem, rájöttünk már rég mindnyájan arra a tapasztalatra, hogy az apprehenziókkal csak a saját életünket keserítjük. Az élet pedig nem érdemli meg ezt . . .

Fogunk tehát május 17-én jókedvvel, fesztelenül mulatni!

Jankó.

MEGHÍVÓ

1914. május 17-én, vasárnap Erdődön, a Korona-Szálloda : helyiségeiben tartandó :

TÁNCMULATSÁGRA

Táncmulatságunk tiszta jövedelme az Erdődön alakuló- ban levő szegény templomokat segélyző oltáregyesületé.

5. szám.

_________________________

E célra adományokat köszönettel fogadunk.

Személy-jegy 2 korona.

A táncmulatság kezdete este 1l2 9 órakor.

A táncmulatság háziasszonyai:

Berencei Kováts Sándorné Dr. Jékey Istvánná Ajtay Jánosné.

HÍREK.

KRÓNIKA.

Engedjék meg nekem, hogy ez alkalommal Ismét megjelenjek kifáradt tolarnmal.

A toll! ... A legnagyobb, régi Ellenségem S ime karjaiba üldöz a végzetem.

Erről nem akarok különben beszélni,

Mert e jó szokásom ismeri mindenki, Hanem egy kis helyi pletykával szolgálok, Aki megharagszik . . . annak megbocsátok! Messze egy kis utcán, szemeim mit látnak ? Fene nagy pincekulcs magában sétálgat.

én élelmes huncut kis feleségemet. De szerencsére még idejekorán eszembe jutott a — bagolyszem és . . . csak szememmel hunyorgattam.

Felkeltem.

— Alaguthoz érünk. Megengedik az urak, hogy becsukjam az ablakot, mert különben betódul a füst.

— Tessék! — mormogta a kórus.

Kihajoltam. Csakugyan ott az alagút.

Hogy dobogott a szivem! .

... Még egy kevéssé... igy... most . . . felhúzom az ablakot . . . benn vagyunk az alagutban . . . Megfordulok a sötétségben, odahajolok kis feleségemhez . . . megkapom, megölelem és . . .

Egyszerre világosság lön és egy velőt-,illetőlegablakotrázó »Jajj [«-kiáltás hallik. Visszahökkentem, megzavarodtam mint a tetten ért kis diák, hebegtem valamit, de tulharsogott utitársaim dörgő kacaja, kik akaratlanul is szemlélői voltak leleplezett férji szeretetnyilváni- tásomnak. Vérbenforgó szemekkel tekintettem az égi világosság terjesztője, az istenadta bagolyszemü madárijesztő felé, ki gúnyos mosollyal imigyen szól az ijedtségtől halálsápadt, remegő feleségemhez :

— Látja, látja! Tanulja meg édes lelkem, hogy ha utazik, gyertyát és gyufát mindig vigyen magával, mert bizony veszedelmes támadásoknak van az ember kitéve az — alagutban.

De ahogy jobban és mindjobban figyelem, A nagy kulcsot két ur szorítja kegyetlen.

És amint messziről lesem lépteiket,

Az utcának végén egy házban eltűntek És amint szemlélem tovább is az utcát Látom megállani a grófunk fogatát. Kérdezem a birót, kivel ép’ beszélek

— Miféle ház az ott? — Milyen gyülekezet?

— Az? A szomszédomnak második portája,

— Abba’ lakik kérem, községünk bábája,

— S ilyenkor délután hogyha nézegeti, Egyik úri ember másikat kergeti! Gondolkodom rajta. — És a dolog furdal, íme találkozom egy borotvált úrral,

Ahogy kikérdezem merre viszen útja

A kis utca végén a házat mutatja.

Láttam öt gyermeknek neveletlen apját, Láttam, gyermektelen komoly család-apát, Láttam kérem olyat, aki csak most kezdi De ugylátszik egynél többre nem viheti . . . És a végén látom, ezt a papi embert,

Vájjon a többi közt ez itt mit kereshet?

— Várj komám egy kicsit, oda elkísérlek Meggondolom addig s lehet, hogy betérek . . . Mentünk, mendegéltünk s betértünk a házba Három ur ott ül már a ház udvarába’.

Az időt kártyával ütögetik agyon

S közbe-közbe borral öntik magok’ nyakon. De az idő halad és hűvösre fordul Az egész társaság a szobába vonul. Meggvujtják a lámpát s annak kis világa Veti gyér világát a kis társaságra. Megkondul imára a falu harangja De a társaságot ez még nem zavarja,

S folyik tovább a bor és folyik a kártya Bent a bába szerény piciny szobájába’.

Az óra mutató a zenith-re hágott S elindult keresni már a déli sarkot.

Öt gyermekes apa székét odahagyja Észrevétlen tűnik a másik szobába És amint visszatér alig rá egy percre Egy másik ur teszi lábát a küszöbre,

És ez folytatódik egyet sem kivéve Egymásután teszik kezök a kilincsre És amint újra meg újra visszatérnek Jókedvtől bőrükben alig-alig férnek.

Én maradtam hátra. Sokáig nem állom Útnak indítom hát én is már a lábom És amint kiérek a másik szobába Ott fogad engem is a községi bába. Faggatom. — Az urak itt kin’ mit kerestek ?

— Kérem discrét vagyok; erre nem felelek, Hanem mondok én az urnák is valamit Feltéve, hogy ezért rám meg nem haragszik. A tekintetes ur nem szerethet engem

Nem hivott házához egyetlen egyszer sem Pedig én a dolgon segíteni tudok!

S közelebb hajolva a fülembe súgott, íme most egyszerre világos előttem,

Hogy a társaságot e helyen mért leltem . . . Most minthogy a célját mindenki elérte A bandát a gazda haza terelgette.

Mindenki hazatért csendesen jókedvvel Csak jómagam és a komoly gyermektelen Jókedvünkkel mármost tovább mi nem bírván Kísértettük magunk cigánnyal az utcán. Hogy aztán egyedül, magamba maradtam Egyre csak az járkált folyton az agyamban : Hogy az, aki engem elkísért e helyre Mit kereshetett itt, hisz’ nincs . . . felesége!

Túzok.

— Kinevezés. Fazekas János erdődi kir. aljárásbirót kir. járás- biróvá nevezték ki.

— A május 17-iki mulatságra értesülésünk szerint vidékről is nagyon sokan készülnek. A mulatsággal különben külön cikkben foglalkozunk.

ERDŐD ÉS VIDÉKE

3-ik oldal.

— Számonkérőszék A főispán a vármegyei rendes közgyűlést megelőzőleg május második felében számonkérőszéket tart, melyen a vármegyei tisztviselők félévi tevékenységét vizsgálják meg.

— Eljegyzés. Sugár Gyula a szatmári színtársulat közkedvelt bonvivant színésze eljegyezte Pap Elzát, Pap Sándor jbirósági irodatiszt leányát. Pap Elza neve nem ismeretlen a közönség előtt, nem rég még a Szatmári Zeneiskolának volt egyik legkitűnőbb énekes növendéke s énektudásába több Ízben volt alkalmunk gyönyörködni hangverseny termeinkben. Kötendő frigye alkalmából mi is szívesen üdvözöljük.

— Járásunk sorozásának részletei. A sorozás junius 8-tól 13 ig tart. Sorrend a következő: Junius hó 8-án : Erdőd, Krasznabéltek, Királydaróc nagyközségek. Junius 9-én : Krasznaterebes, Nagy- szokond, Szakasz körjegyzőségek. Junius 10-én: Alsőhomoród és Meddes körjegyzőség. Junius 11-én Űrnapja miatt szünet. Junius 12-én : Nagymada- rász nagyközség és Hirip körj egyzőség. Junius 13-án : Géres és Nántü körjegyzőség. Családi kedvezmények iránti kérelmek május végéig okvetlen beterjesz- tendők, mivel a később beadottak a fősorozáson nem tárgyaltainak. Az egy és három éves önkéntesek kérvényei szintén május végéig terjesztendők be. Az állitáskötelesek a sorozáson kötelesek józan és tiszta állapotban megjelenni. Ellenkező esetben szigorúan büntetve lesznek.

Minden Pénteken friss virstii

DEMETER József fűszer üzletében, tessék előj egyeztetni, mert csak annyi lesz rendelve, amennyit előjegyeznek.

— A tűzoltók május 3-iki mulatságán felül fizettek : Tóth Márton 3 K., Teschler Mátyás' ifj. König Miklós 2—2 K., Kon- rád Lajos 1 K„ és Knecht Antal 60 fillért, melyet ezúton köszön a rendezőség.

— A villanyvilágítás kérdésével foglalkozunk vezető cikkünkben Erdődre vonatkozólag. Üdvös dolog lenne, ha nagyközségeink: Királydaróc, Krasznabéltek és Nagymadarász is foglalkoznának evvel a kérdéssel. Nem is oly nehéz, mint amilyennek látszik. Pláne ott, ahol még a vizierőt is igénybe lehet venni. Legyen tehát verseny a négy nagy község között: melyik tudja hamarabb megcsinálni, az lesz az életképesebb.

— A hirdetésekről óhajtanánk egyet- mást elmondani. Nem vádolhat senki önzéssel, hisz a hirdetések bevételei a nyomdát illetik. A hirdetés annyira hozzá tartozik a modern üzleti élethez, hogy föl kell reá hívnunk járásunk kereskedőinek, iparosainak figyelmét. A konkurencia leglényegesebb eszköze a hirdetés. Ennek bizonyítására nézzük végig a fővárosi napilapokat és a vidéki hetilapokat. Minden üzletember igyekszik a hirdetéseket minél inkább felhasználni. Járásunk még eddig kiaknázatlan terület e szempontból. Igyekezzenek kereskedőink és iparosaink ezt a közönséget hirdetések utján meghódítani. De szolgáljanak aztán reá is a bizalomra.

— Májusi ájtatóság. Az erdődi zárda kápolnájában levő Mária oltárnak a májusi ájtatóságok alatt történő felvirá- gozására adott következő összegek nyugtázására kérettünk fel. Adakoztak : Dr. Jékey Istvánné 10 K, Dr. Csukáné, dr. Nagy Sándorné 5—5 K, Ajtay Jánosné, Babócsay Lászlóné 3—3 K, Eöt- vösné, dr. Erdődiné, Szabóné, Fazekas Jánosné, dr. Radetzkyné, özv. Lángné, Koretkó Mária, Chirke Yilmosné, Bőta Lászlóné, Sándor Lajosné, Kató Istvánné, Metsné, Radványi Jánosné, Dr. Biró Józsefné 2—2 K, Radetzky Dezsőné,