Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1916
72 A háború folyama alatt besoroztattak, de intézeti érdekből újabb felmentést nyertek: Qömöry János igazgató, Peskó Ödön, Vöröss Sándor és dr. Wallentínyi Samu. (Honv. min. 171,882—1917. V. 18.) 2. A hadbavonult tanárok helyettesítése. A tantárgyfelosztásnál ugyanazokkal a nehézségekkel kellett megküzdenünk, mint az előző háborús tanévekben. A hadbavonult tanárok, ugyanis mind philologiai-szakra lévén képesítve, a tantárgyak szakszerű ellátása csak oly módon sikerülhetett, ha az itthon levő philologus tanárok a hadbavonult kartársak óráit vállalják. Habár ez jelentékeny munkatöbbletet jelentett számukra, a szakszerűség megóvása okából, a tanítás sikere érdekében, e munkára szívesen vállalkoztak. De még így is több tárgy ellátatlan maradt. Ezeknek tanítására oly tanárok vállalkoztak, a kiknek ugyan e tárgyakból szakképesítésük nincsen, de vagy ezekkel rokon tárgyakat tanítanak, vagy azoknak tanítására megvan a kellő jártasságuk. A tanárok a kötelező óraszámon felül végzett munkájukat díjtalanul végezték. A tantárgyfelosztást részletesen 1. a 83. lapon. 3. A tanárok tevékenysége és a háború. Az iskola tanító-nevelői munkássága elé igen sok akadály gördült. Nemcsak az volt a baj, hogy a tanárok létszáma a rendesnél kevesebb volt, hanem a szorgalmi időszak is lényegesen megrövidült. Valóban a tanítási anyagnak okos beosztása mellett is a tanárnak állandóan figyelnie kellett arra, hogy az előírt tanítási anyag az év végére csakugyan befejeztessék. E mellett a hosszú szünidő alatt a tanulók sokat felejtettek s a mi még nagyobb baj volt, a rendszeres komoly munkától elszoktak. Indokolt volt tehát a tanulók életének intenzivebb ellenőrzése. Az osztálytanárok a tanulókat otthonukban felkeresték és minden olyan szórakozástól eltiltották, a mely elvonta érdeklődésüket az iskola komoly munkájától. A mozgószinházak látogatását nem engedtük meg. Ezidén is figyelemmel kisértük tanulóink anyagi helyzetét. A tanárikar, a mennyire a rendelkezésére álló eszközök engedték, igyekezett a szegény tanulók nehéz helyzetén könnyíteni. Kiváló gondot fordítottunk a tanulók lelkiéletére, szellemi fejlődésére. A mennyire lehetett, óvtuk őket a rossz befolyásoktól. Az igazság szeretetét, a komoly kötelességérzetet s a helyes életfelfogást igyekeztünk a serdülő gyermekben meggyökereztetni. A vallás-erkölcsi nevelésre súlyt helyeztünk. A léhaságot, a könnyelmű gondolkodásmódot, a mely a háború folyama alatt, sajnos, erősen hódít, a tanulók cselekedeteiben — ha kellett — ostoroztuk. A tanítással kapcsolatban — ott, a hol erre alkalom kínálkozott — a háború tanulságait felhasználtuk. Egyáltalán a mai idők komolyságának és nagyságának tudatát igyekeztünk a tanulókban felkelteni. Szeretettel, szívből jövő melegséggel bocsátottuk el azokat a tanulókat, a kik a haza védelmezésére hadbavonultak. Búcsúünnepélyükön ott volt a város szine-java. A tanári-kar nevében Vöröss Sándor főgymn. tanár, a hadrakelő ifjak nevében Liptai Sándor VIII. o. tanuló megható szavakban tolmácsolták a búcsúzás folytán támadt érzéseinket. Miként a háború előző éveiben, úgy e tanévben is a tanári-kar az
