Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1916
38 A házmesteri változásra való tekintettel, az egész tanidőn át az Otthon postáját is lelkiismeretes pontossággal látta el. A világháborúnak igen rossz hatása a nagy fahiányban mutatkozott, mivel a földmívelésügyi minisztérium az eddigi kedvezményes sóvári tűzifát a múlt tanévben sem engedélyezte s az Eperjestől 18 kilométernyire fekvő kakasfalvi erdőgondnokság területéről való beszerzése nagyon drágának bizonyult. A rettenetes fahiányon, két vagon kőszén s a szükséges famennyiség megszerzésével, Eperjes város derék polgármestere: Faragó József kir. tanácsos tett az Otthonnak elismerésreméltó szolgálatot. Az ezidén hosszú ideig tartott téli fűtés (okt. 6-ikától ápr. 30-ikáig) igen nagy mennyiséget emésztett föl s nagy költségbe került. A szén ára is és a villamosvilágítás lényegesen emelkedett. Nehézséget okozott az is, hogy dr. Hartmann Imre, az Otthon orvosa, mint bevonult katonaorvos csak a második félévben teljesítette ritka buzgósággal és önfeláldozó hűséggel a maga orvosi szolgálatait. Kisebb hűlésektől eltekintve, csak a második félévben volt egy nehezebb járványos esetünk, mely azonban a városi kórházban szerencsés befejezést ért. Összesen 19 beteget kezelt. E tanév alatt különösen győződtünk meg az orvossal egyetértőleg arról, hogy az Otthonnál, ha mindjárt csak megfigyelés czéljá- ból is, elkerülhetetlen szükség lesz egy betegszobára, mely czélra a jövő tanévtől kezdve, a püspökkel egyetértőleg, az eddigelé meglehetősen gyéren látogatott s így könnyen nélkülözhető, ú. n. szórakozószobát fogjuk berendezni. A kisebb-nagyobb betegségek szerencsés lefolyásúak voltak. Az Otthon helyisége és szépen befásított és folyton tisztán tartott udvara úgy tisztasági, mint egészségügyi tekintetben az elmúlt tanévben is a legszigorúbb közegészség- és nevelésügyi követelményeknek megfelelt. Ezt a június 12. és 13-ikán a szak- és papivizsgálatokon megjelent püspök is megelégedéssel konstatálta. /. Ferencz József király halálának gyászhírét püspök úr távirati intézkedésére, valamint utóda IV. Károly megkoronáztatását az Otthonban is méltóképen megünnepeltük. Úgy előbbin, mint utóbbin a felügyelő-tanár méltatta a gyász-, illetve örömünnepély nagy nemzeti jelentőségét. Előbbit nov. 23-ikán, utóbbit a tanidő folytatásával jan. 29-ikén tartottuk. Előbbin Misecska Bernát, utóbbin Bortnyik György bennlakó theologus tartott alkalmi imát. A koronázás örömünnepének megülése azért történt oly későn, mivel az ifjúságot a nagy fa- és szénhiányra s a konviktusi élelmezés nagymérvű nehézségeire való tekintettel, a karácsonyi ünnepi szünidőre decz. 22-ikétől 1917. jan. 28-ikáig bezárólag, püspök úr engedélyével szabadságoltuk. Az év és ünnep előtti utolsó könyörgésen Varga László mondott szép alkalmi imát. Az ifjúság magaviseleté, a kimaradások körüli kisebb fegyelmi vétségektől s a kötelességtudat és harmonikus lelki műveltség terén még itt-ott észlelhető fogyatékosságoktól eltekintve, az egész tanidő alatt komoly, sőt kifogástalan és példás volt. A kimaradásoknak a világháború óta szerdára, szombatra és vasárnapra való korlátozása a lefolyt tanévben is czélszerűnek és üdvösnek bizonyult. A többi napokon csak külön kapukulcscsal és teljes felelősség vállalása mellett lehetett ritkább esetekben kimaradni. A lakók
