Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1915
Nem keressük Istent az emberi társadalomban, amely társadalom az élet örömeiben, zajában és küzdelmeiben úgyszólván elmerül; nem kutatjuk újra a templomokat és a zárdákat; nem alkalmatlankodunk újra a gazdagoknak, a művészeknek; a börtönöket, a népet sem bántjuk, mert sok lenne e helyen kutatni, vájjon mindenütt olyan sötét-e a kép, aminőnek azt zarándokunk festi. Hanem látogassuk sorra a nagy tudósokat, ezek közül is csak azokat, akiknek az a hivatásuk, hogy a végtelen kiterjedésű, csodálatosan megalkotott és kormányzott mirtdenségbe bepillantsanak, akik a nagy mindenség lényeivel, anyagaival, a természet jelenségeivel foglalkoznak és akik ezt a tudományos kutatást, a lehető legtökéletesebb eszközökkel fölszerelve, tehetik meg. Vájjon reájuk is vonatkozik-e zarándokunk fájdalmas kijelentése: Elveszett az Isten! Első látogatásunk olyan tudósoknak szól, akik a legnagyobb zajjal dolgoznak s akiknek tudományos hatása leginkább tapasztalható a társadalomban is. Ezek a tudósok csak rideg anyagot ösmernek, csak azt hiszik el, amiről érzékeik útján meggyőződhetnek, vagy amit kísérletek útján bebizonyíthatnak. így járunk többek közt Laplace-ná\, a híres csillagásznál, aki elég cynikusan kijelentette, hogy távcsövével már sokszor át- meg átkutatta az eget, de Istent sehol sem találta. Majd Virchow-oi, a híres anatómust keressük fel, ő meg — saját kijelentése szerint — az emberi testet már számtalanszor végigboncolta, de az ember lelkének még nyomára nem jött. Hasonlóképen járunk nagyon sok másnál is. Ezen egyoldalú tudósoknál tehát csakugyan hiába keressük az Istent: náluk a tudomány minden, sők náluk az Istenség fogalmát is a tudomány képviseli. Sőt van köztük, aki nyíltan kimondja, hogy nem Isten, hanem a természettudomány a mindenható, a legfőbb jó. E tudósokra tényleg ráillik zarándokunk kijelentése: Elveszett az Isten! Rájuk vezethető vissza az a téves vélemény is, mintha természettudomány és Isten fogalma egymást kizárnák. E hiábavaló fáradozás azonban el ne kedvetlenítsen, hanem keressük továbbra is az Istent. Meg fogjuk találni. Vándorutunkban tehát tovább látogatjuk a természettudósokat, hátha akadnak köztük olyanok is, amilyeneket mi keresünk?... S fáradozásunknak csakugyan lesz bőséges eredménye: a legnevesebb természettudósoknak hosszú díszes sora biztatóan fogad bennünket. Ezek a nagy férfiak őszintébbek és elfogulatlanabbak előbbi társaiknál. Ők is tudatában vannak a természettudományok nagy s mindig fokozódó jelentőségének, de azért beismerik, hogy az egész mindenség megismerésének igen korlátoltak a határai. Bevallják ugyanis, hogy az ember öt érzékével s azok minden, bármilyen tökéletes segédeszközeivel is a természetnek csak kis részéről vehet tudomást, sőt, hogy a nagy mindenség sok mindenféle megnyilatkozásának befogadására érzékeink sincsenek. Igen korlátolt azonkívül — szerintük — az ember értelme is, végül pedig tény az, hogy a világ úgyszólván kimeríthetetlen s kifürkészhetetlen: minden felfedezés ad ugyan 7
