Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1914
I HÚSZ ÁRMIN. 1844—1914. Húsz Ármin élete öröklött tulajdonságainak, kora, — környezete hatásainak összetevőiből mint eredő alakul ki s így adja kezünkbe egyénisége megértésének a kulcsát. Szepesmegyei evangélikus családból származott, olyan környezetből nőtt ki, melyben az egyházhoz és a hazához való ragaszkodás, a munka szeretete, megbecsülése, a művelődés után táplált vágyakozás elevenen élt. Bölcsője ott ringott a Magas Tátra égbenyuló ormainak tövében, a hol a természet szépségeinek, fenségességének csodálata önkéntelenül az ég felé emeli az ember lelkét. Született 1844-ben február 19-ikén Poprádon. Születése, első gyermekévei a magyar történet legnagyobb, legdicsőbb évtizedébe esnek, abba, a melyben az új Magyarország megszületett s titáni küzdelmét vívta függetlenségéért. Tanulóévei az elnyomatás nehéz időiben teltek le, akkor, a midőn egyháza, hazája, egyaránt le volt tiporva. Ifjúkora a reménykedés biztató időszakában folytatódott s mindez nem maradt hatás nélkül az ő lelkére sem. Középiskoláit Késmárkon és Sárospatakon, — a hol a VI. osztályt járta, — végezte. Késmárk a három ev. vértanú: Lányi, Topertzer és Kray városa s annak híres ev. lyceuma az ő lelkét is kegyeletre hangolta. Itt, iskolázása helyén, Késmárkon hangzott el az első tiltakozás a híres-nevezetes pátens ellen egyik földije, a szintén szepesi Zsedényi Ede ajkáról, a ki tiltakozásáért börtönt is viselt. El lehet gondolni, hogy a tizenötéves ifjú szívét ez hevesebb dobogásba hozta s egyháza, hazája iránt érzett szeretetét csak fokozta. Sárospatakon a híres Collegiumban megismerhette a testvér felekezet szellemét, a mi lelki látókörét szélesbítette. Elvégezve a középiskolát, előbb a bécsi egyetemre ment, a hol Bonitz előadásait hallgatta, majd az ev. szellemi élet klasszikus földjét, Németországot kereste fel, a hol a göttingai egyetemen tanult, végül pedig a budapesti egyetemen készült a tanári pályára. Egyetemi évei alatt későbbi tárgyával: a classica philologiával foglalkozott. A budapesti egyetemről 1867-ben Sárosvármegyébe, Bánó Miklós collegiumi pártfogóhoz ment nevelőnek Kükemezőre, a hol két évet töltött. Valószínű, hogy ez alatt a két év alatt tanulta megismerni és becsülni az eperjesi Collegium nemes tradícióit, Coll. Ért. 1914—1915. I
