Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1914
39 kitörésének első lázában a hazafias lelkesedés egyeseket harczra tüzelt■ mikor pedig a szept.-ben bekövetkezett nagy galicziai visszavonulás hullámai Eperjest is érintették s látták a sok sebesültet s a háború által okozott nagy pusztulást s nyomorúságot, az ifjúság hazafias lelkesedése annál komolyabb megfontolásnak s erősebb munkakedvnek engedett helyet, különösen a sebesült katonák ápolása tekintetében. A múlt isk. évben katonai betegápolásra kiképzett hallgatóink közül szept. 12-ikén 14-en vonultak be a- helybeli katonai és vöröskeresztegyleti kórházakba ezen hazafias s humanisztikus kötelességeiknek teljesítésére. A mint a háború rémes következményei fokozódó mértékben láthatók lettek, többen is szerettek volna ápolókul bevonulni, azonban a katonai hatóság nem vette igénybe szolgálatkészségüket; sőt januártól kezdve már csak 7 hallgatónk maradt a kórházakban betegápolónak. Azon hallgatóink, kik a Vöröskeresztegylet kórházában ápoltak, ott kaptak teljes ellátást s fizetést; a kik a katonai kórházakban voltak elfoglalva, azok lakást s élelmezést a t'neol. Otthonban s Convictusban kaptak; ellenben munkájukért a katonai kincstártól napi 2 K. 20 fill, kaptak zsold és ellátás megváltása czímén. Egyik betegápoló theologusunk súlyos betege lett önfeláldozó munkásságának s hosszú időbe kerül, míg egészségét helyreállítja. A gyógyítás költségeit a katonai kincstár tartozik fedezni. Betegápolási önfeláldozó működésükkel a felettes katonai hatóság s vöröskeresztegyleti vezetőség előtt mindig nagy elismerést szereztek. Meg kell jegyeznünk, hogy a midőn a nov.-végi duklai betörés miatt Eperjesről az összes kórházakat elvitték s az ápolókul berendelt theol. ak. hallgatókat ezen szolgálatuk teljesítése alól felmentették, négyen közülök Debreczenbe utaztak, hogy dr. Balthazár Dezső ref. püspöknél jelentkezzenek azon ref. lelkészekkel s theologiai hallgatókkal való közös együttműködésre, a kik a honvédelmi minisztérium különleges engedélye alapján harcztéri szolgálat végzésére vállalkoztak s e végből külön kiképzésben is részesültek s főképen a sebesült katonákat szállító vonatoknál alkalmaztattak. Azonban kérésük elkésés miatt nem volt teljesíthető. Ezután Nyiregy házára mentek, a hol mint katonai sebesültápolókat szívesen fogadták s alkalmazták a vöröskeresztegyleti kórházban egészen január közepéig, a mikor hasonló alkalmazást Eperjesen találtak. Azon hallgatóink, a kik mint sebesültápolók nem működtek, különböző szolgálatokkal igyekeztek a háború által okozott bajokat enyhíteni. Egyik hallgatónk hónapokon keresztül helyettesítette a hiányzó lelkészt és hadbavonult tanítót, többen kisegítő segédlelkészek- s tanítókként szerepeltek, a mint a szükség hozta magával. Az erről szóló s a dékán által bekért s bemutatott bizonyítványok szerint, mindenütt elismerésreméltó módon állották meg helyüket. Hallgatóink egészségi viszonyai kedvezők voltak, mert daczára annak, hogy a katonaság között fellépett ragályos betegségek annyira veszélyeztették a városi lakosságot, hogy a hatóság e miatt kétszer is avatkozott iskolai életünkbe, egyetlen egy oly eset sem fordult elő, a mely ezen ragályok miatt orvosi beavatkozást tett volna szükségessé.
