Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1914
25 fölhasznált összeg nagyságát pontosan állítsák össze, hogy a pontos kimutatást a föntartó hatóság a püspök útján a kultuszminisztériumhoz fölterjeszthesse s a háborús ínség ^következtében fölhasznált tőke összegének visszatérítését, annak idején kérelmezhesse. Az eperjesi hadbavonultak családtagjainak felsegítésére kiutalt száz koronának elnöki utalványozását, jóváhagyó tudomásul veszi. Örvendetes tudomásul veszi, hogy a coll. jogakadémia, főgymnasium és tanítóképezde tanári-karának minden egyes tagja, kartársi szeretetből, hazafias készséggel helyettesítette a hadbavonult kartársak óráit, heti 174 óraszámban. A helyettesítőknek elismerést és köszönetét szavaz. Elismeréssel veszi tudomásul, hogy Balló Aurél főgymn. tanár és dr. Deák János theol. akad. tanár a tanítóképezdei testvérintézetben is hasonló készséggel helyettesítették hadbavonult kartársaikat. Az 1915. június 24-iki igazg.-választmányi gyűlés hálás köszönetét és elismerését fejezi ki Göntöry János főgymn. igazgatónak, a ki teljes odaadással és pontos lelkiismeretességgel helyettesíti a hadbavonult dr. Flórián Károly coll. pénztárost; kéri őt, hogy tovább is vállalja e fárasztó tiszt betöltését..." Hasonló köszönetét és elismerését fejezi ki Mayer Endre theol. akad. dékánnak, a ki a hadbavonult Telisek Kornél eforust helyettesíti és kéri őt is, hogy a fárasztó, nagy munkával járó tisztség betöltését továbbra is vállalni szives legyen. Benső örömmel adok kifejezést a coll. tanári - kar mély hálájának, őszinte köszönetének a coll. igazg.-választmány ama nemeslelkű határozatával szemben, a melyben kimondotta, hogy a mint azt a múltban tette, úgy a jövőben is minden levonás nélkül fogja kiutalni a hadbavonult coll. tanárok összes járandóságait. A mai viszonyok közt remélni sem merem, hogy a jövő tanévet már a helyreállott béke várva-várt boldog napjaiban kezdjük, hiszen a világrendítő kataklizma még mindig elszánt élet-halálharczot követel; a borzalmas világháború befejezésének ideje még nem is sejthető. De a mily bizonytalan reánk nézve a milliók szívéből óhajtott béke bekövetkeztének ideje, napja: éppen oly bizonyos és rendületlen hitünk, hogy a mint eddig megálltuk helyünket, Collegiumunkat Isten oltalma megőrzi az eljövendő viharokban is, mert „az igaz Istennek l\aragja ki fogja vágni az élőknek földéből a mi ellenségünket, a kik fegyvert fogtak, hogy kiirtsák az igazán élőket, — de az ő karjuk megbénul, fegyverük saját szívükbe hat", - mert mi éppen úgy, mint a mi hatalmas nagy német szövetségesünk: „nemcsak ívünkben bízunk és tudjuk, hogy kardunk sem védelmez meg minket, hanem mi a nagy Isten nevével verjük le szoronga- tóinkat és tapodjuk le támadóinkat, a ki megszabadít a mi gyűlölőinktől és az igaznak dicsőséges diadalmat ad!“... Coll. Ért. 1914—1915. 4
