Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1914
9 Ne értsetek félre, Atyám-fiai! Nem azt kivánom én, hogy lelkibékességünk megnyerése czéljából, buzgóságunk e szent órájában, töröljük ki teljesen lelkűnkből a külvilágnak képét; hogy tépjünk ki szívünkből minden egyes szálat, a mely aranyszálak bennünket a Krisztus lobogója alatt halálmegvetéssel küzdő tábor hőseihez, hadbavonult tanártársainkhoz, tanítványainkhoz, talán édesapánkhoz vagy testvérünkhöz fűznek...; nem azt kivánom én, hogy talán egykét pillanatra merüljünk el a vallási rniszticzizmusz Léthe-vizében s feledjünk el mindent, hogy igazán nyugalmat és békét találhassunk... Oh nem! Nem ezt kívánom én! Hiszen magamon tapasztalom elsősorban is, de meg vagyok arról győződve, hogy ifjak és vének, tanulók és tanítók mindnyájan érezzük e szent falak között is, hogy odakünn még mindig: „Forr, zúg az élet szörnyű óczeánja, Gyönge hajónkat szélvész véti-hányja!". .. Nem csoda hát, ha vallásos lelkünk itt is gyúlva forr; ha karjaink Isten erejével sújtásra feszülnek, — ha szemünk villámai telhetetlen hódító zsarnokot keresnek, — ha arczunkon, a pogány lélekkufárság hóhérmunkája fölött keresztyénségiink szégyenpirja ég; ha kibeszélhetetlen veszteségeink fekete örvényei felett szemünk sajgó fájdalommal az Istenhez könnyezik! Oh nem csoda, ha millió és millió szivek nyughatatlansága itt is fogva tart és mély részvétre indít... hiszen a mi vallásosságunk nem tagadásból, nem feledésből, nem érzéketlenségből, hanem igenis abból áll, hogy a mikor a hegyomlások, a földindulások, a nagy katasztrófák megingatni próbálják lelkünk egyensúlyát, hogy akkor bizonyosan megtaláljuk az Istenítélet napjaiban is lelkünk békéjét, ellentálló erejét az Ige szavaiban: „Az Istentől jött mindez, a világ Urától, az ő tanácsa pedig csodálatos, az O bölcsesége nagy, kinek jobbkeze vívja ki számú látra a gy őzed elmet“ ... ha Vele... ha Benne „mindvégig kitartunk a hitben!" . .. Nos, Testvéreim! Azt óhajtom én forró vágyódással, hogy a rendíthetetlen hit világánál, Isten választott népének történetéből tanuljuk megismerni e példátlan időkben is, az Úr rettenetes végzéseinek szent indokait. E czélból, olvassuk az evangéliumokat, ott, hol — Jeruzsálem pusztulását megjövendölve — maga Jézus hirdeti, hogy Izráel népének romlása végzetszerűen bekövetkezik abban a pillanatban, a melyben be fog teljesülni Dániel próféta jóslata, a mikor a nép csakugyan elfordul az egy Istentől; a mikor utálatos bálvány fog állani a szent helyen, a hol pedig nem volna szabad állnia, a szentek szentében! Hogy miképpen valósult meg Jézusnak beszéde, azt nagy vonásokban az evangéliumból, apró részletességgel pedig Josephus Flaviusból .tudjuk, a kinek korhű leírásából láthatjuk, hogy Cestius Florus és Titus borzalmas csatája, a mai világháborúnak tanulságos és hű typusát, előképét mutatja minekünk. Szeretett Kartársaim! Kedves Ifjak! Azt óhajtom én, hogy e depre- catiói ünnepen megihletett lelkünk a múltak tanulságaiból értse meg, hogy Coll. Ért. 1914-1915. 2
