Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1914
133 TAN ÍTÓKÉPZŐ-INTÉZET. Adatok a tanítóképezde beléletének 1914/15. évi történetéhez. I. Az iskolai év története. Tanítóképző-intézetünk az 1914. évi július hó utolsó napjaiban kitört háború folytán előállott súlyos és sokszor leküzdhetetlennek látszó nehézségek daczára Isten segítségével, felettes hatóságunk jóakaratú támogatásával, a kisegítésre önként vállalkozott tanárok áldozatkészségével és a számban megfogyatkozott intézeti tanárok lelkes munkásságával meg tudott felelni ama feladatának, hogy a külső okok miatt megrövidített isk. évben a tanítási anyagot oly mértékben dolgozza fel, hogy a jövő tanévben a tanítás az egyes osztályokban, az előírt menetben, nagyobb nehézség nélkül megkezdhető legyen. Az év kiemelkedő eseményei. A múlt 1913—14-ik évben betegség miatt szabadságolt Oamauf György kartársunk, intézetünknél eltöltött 35 évi buzgó és eredményes munkálkodás után, az 1914. szept. hó 1. napjától történt nyugdíjaztatásával, tanári állásától végleg megvált. Egy egész emberöltőn át hűségesen végezte kötelességeit ; az egyház és a szívéhez nőtt tanítóképző-intézet fejlesztése, felvirágoztatása volt legfőbb vágya és törekvése. Azzal a kijelentéssel búcsúztatjuk őt intézetünktől, hogy bár minden törekvését nem sikerült megvalósítania, minden vágyát valóra váltania, mégis eleget tett ahhoz, hogy intézetünk mindenkor hálásan tekintsen vissza az ő tanári munkásságára. Tanszékét, miután a megválasztásra ajánlott pályázók egyike hadbavonult, másika pedig Angolországban internáltatott, nem tölthettük be. Tanszékének tárgyait részben a hadba nem vonult tanárok, részben a kisegítő tanárok látták el. A múlt 1913 — 14. isk. év végén vált meg intézetünktől Liptai Lajos kartársunk, a vallástan és a tót nyelv rendkívüli tanára, hogy mint az Eperjes városi és vidéki ev. egyházközség lelkésze és a sárosi ev. egyházmegye buzgó alesperese, teljesen lelkészi hivatásának élhessen és teljes erejével egyházközsége és az egyházmegye felvirágoztatásán munkálkodhassék. 16 iskolai éven át ápolta és növelte tanítványainkban az egyház iránti szeretetet, az egyházhoz való odaadó ragaszkodást. Őszintén kívánjuk, hogy nemes törekvéseit mindenkor teljes siker koronázza és kérjük, hogy hathatós támogatását intézetünktől ne vonja meg a jövőben sem. IV.
