Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1913
/ a reformáczió örökségének megőrzése, fejlesztése körül. Ne engedjük elhomályosulni azt a tudatot se magunkban, se másokban, hogy az egyéniség szabad érvényesülését s annak összhangját a közösséggel a reformácziónak köszönjük, sőt annak megmaradásáért dolgozzunk, küzdjünk s a munkát kezdjük elsősorban magunkon. Kérdi talán valaki, mi az egyéniség kiművelésének az útja? A legnagyobb apostol s a legnagyobb reformátor megmutatta. A damaszkusi út s az erfurti vívódás vezet az egyéniség kiműveléséhez. Lelki küzdelem: önvizsgálat, önismeret s önfegyelmezés, ezek az egyéniség kifejlesztésének eszközei. Talán nem kedves eszközök s a munka velük nem könnyű, de a munka eredménye: a kiművelt, lelkiismeretben, hitben szabad, szeretetben lekötött, mindenkinek szolgáló evangeliomi egyéniség az élet drága kincse. Mélyen tisztelt Kartársak! Kedves Ifjúság! Ilyen egyéniség kifejlesztéséhez meg kell ragadnunk minden alkalmat, meg kell tehát a mait is, midőn a reformáczió emlékét azzal is óhajtjuk ünnepelni, hogy az Úr asztalához járulunk. Ragadjuk meg ezt az alkalmat is, fejleszszük ezzel is egyéniségünket: vizsgáljuk ma is magunkat, tegyünk ma is egy lépést előbbre az önismeretben és önfegyelmezésben, a mint a nagy apostol kívánja, mondván: „Próbálja meg magát minden ember és úgy egyék abból a kenyérből és igyék abból a pohárból'1..., hogy mi is elmondhassuk idővel vele: „Élek többé nem én, de él bennem a Krisztus". Kedves Ifjúság! Szónokod az imént arra kért minket, tanáraitokat, bocsássuk meg ellenünk akár tudva, akár tudatlanul elkövetett vétkeiteket. Én erre a kérelemre úgy a magam, mint tanártársaim nevében készséggel jelentem ki nektek atyai szívünk bocsánatát, hogy így mindkét részről méltó vendégei lehessünk az Úr asztalának. Ámen. November 8-ikán megtartatott az ősi pártfogósági gyűlés, melynek főfeladata az volt, hogy az új collegiumi Szervezeti Szabályzat értelmében a pártfogóságot képviselő igazg.-választmányi tagokat válaszsza meg. Ezen feladatának megfelelve, egyhangúlag közfelkiáltással megválasztotta igazg.- választmányi rendes-tagokká: Bánó Aladár, Bánó Árpád, Bielek László, Farkas Lajos, dr. Kakúsz Béla, Kleiner Gyula, Schönwiesner János, Szakmáry Géza, Szentiványi József, dr. Sztehlo János, Tahy Emil és Vogel Béla urakat; póttagokul pedig: 1. ifj. Meliorisz Kálmán, 2. Körtvélyessy Béla és 3. dr. Toperczer Géza urakat. Azután felolvasta Ludmann Ottó igazgatói jelentését azokról a fontosabb mozzanatokról, melyek a Collegium életében a legutóbbi ősi pártfogósági gyűlés óta fölmerültek. Minthogy ezen jelentés tájékoztató képet ad az utolsó évnek eseményeiről, a gyűlés határozatilag kimondotta, hogy a jelentés egész terjedelmében közzététessék a legközelebbi Értesítőben. A jelentés következőleg szól: Nagyságos collég. Felügyelő úr! Mélyen tisztelt ősi pártfogósági Gyűlés! A legutóbbi, 1912. old. 5-ikén tartott ősi pártfogósági gyűlés óta Col- legiumunknak életében felmerült nevezetesebb eseményekről van szerencsém előadói jelentésemet a következőkben előterjeszteni: 20
