Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1913

202

Jeszenszky: Társországok viszonya 1 k., Tezner: Wandlungen der oest,- ungarischen Reichsidee 1 k., Tezner: Volksvertretung 1 k., Tezner: Der Kaiser 1 k., Riess: Wahlrecht im englischen Parlament 1 k., Ladik: Szabályrendeletek 1 k., Pál: Bosznia és Herczegovina 1 k., Hof- und Staatshandbuch 1 k., Bresnitz-Sydaeoff: Habsburgischer Kaiserhof 1 k., Külügyi szolgálat Évkönyve 1913. 1 k., A képviselőház új szabályai 1 k., Martos Sándor és Berkovits Jenő: Bank és tőzsde 1 k., Magyarország tiszti czím- és névtára 1914. 1 k., Somogyvármegye monográfiája 1 k., Denkschrift zur Begründung des Entwurfs eines Gesetzes betreffend Änderungen im Finanzwesen 5 k. 37 kötet.

b) Ajándékozás útján. Szerzőktől: Dr. Nagy Olivér: Fiume és a magyar tengermellék 1 f., Brinz: A „Lex Aelia Sentia" értelmében szabadonbocsá- tottak — és a berlini fragmentum a Deditici-ekről, ford. dr. Vájná Elemér, 1 f. (ford, aj.), dr. Mártonffy Marczell: A részvénytársasági jog elemei 1 k., dr. Balog Arnold: Törvény és bíró 1 k., dr. Balás Károly: Kivándorlásunk és visszavándorlásunk 1 k., Módly László: Az uzsora II. könyv 1 k., dr- Balás Károly: A nemzetközi fizetési mérleg problémájához 1 k., Szalay Imre: Visszaemlékezés Trefort Ágostonra 1 k., Debreczenyi Miklós: Az ősmagyar írás nehány hazai s oroszországi emléke 1 k. = 9 kötet. — Debreczenyi Miklós a következő levél kíséretében küldte meg művét a könyvtárnak:

Budapest, 1914. május hó.

Mélyen tisztelt Igazgató úr!

A jövő 1915. évi szeptember hó 1-jén lesz ötven esztendeje, hogy az eperjesi ág. h. Collegium jogi osztályán e Collegium polgárául iratkoztam be.

Büszke czím.

Én legalább ma is büszke vagyok reája.

Hálásan emlékszem vissza az ott e minőségben átélt két esztendőre: tanáraim jóságára, hazafias gondolkodására, jogászi életem lefolyására, a küzdelmekre, mert hiszen mint aféle szegény ördögnek, ezekben is volt részem, de miket az az atyai szeretet, mely tanáraim részéről körülvett, elviselhetőkké tett. ,

A visszaemlékezés hatása alatt érlelődött meg bennem az elhatározás, hogy mivel az anyagiakban bővelkedővé nem tett, legalább azzal, a mi tőlem telik, alkonyaira hajlott életem első s bizonyára utolsó zsengéjét, az idecsatolt könyvecskét, a Collegium könyvtárának égő áldozatképen felajánlom.

Tartalmánál fogva ugyan meglehet, hogy e munkácskám, mérlegre vetve, nagyon is könnyűnek és így kevés értékűnek találtatik; arra azonban talán alkalmas leend, hogy a mai vagy jövendőbeli ifjúság egyik-másik tagja kedvet nyer belőle régi írásunk tanulmányozására, melyet én igen hathatós eszköznek vélek nemzetünk múltjának felderítésére, főleg, ha azt nálam élesebb látású és az írott emlékek fölkeresésében szerencsésebb vállalkozó veendi kezébe.

Hiszen, hogy csak az orkhoni ó-török felírásokra hivatkozzam: csak oly nép történetével ismertettek meg bennünket a legközelebb múlt idők