Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1913
legyenek, a kikre majdan büszkeséggel mutat a Collegium, mint a kebeléből kikerült derék, nemes, hazafiasán működő férfiakra! S ezzel ismételten . megköszönve az engem környező szeretetnek e kitüntető megnyilatkozását, Isten áldását kérem ősi Collegiumunkra és magyar Hazánkra! * Emberek és intézmények életsorsának bölcs igazgatója, a mindenható Isten bizonyosan meghallgatja jubilánsunk buzgó szent fohászát és magyar Hazánk üdvére támasztani fog a magyar nemzeti szellem erős sziklavára, Collegiumunk számára hű Pártfogókat, vezérlő Mózeseket, küzdő Józsuákat és lánglelkű Prófétákat örök időkön át. Ludmann Ottó pedig, nagy kortársaival együtt, mint az utolsó magyar tanárok utolsó Matuzsáleme, a ki 50-éves jubileumot ülhetett szellemi frisseségének teljes épségében; a ki félszázadot meghaladó időn át volt Collegiumunk erős oszlopa: Ludmann Ottó, mint eszményi megtestesülése a római szellemnek, a görög műveltségnek és a keresztyén szeretetből fakadó paedagogiai tündöklő erényeknek: homálytalan, fényes példa gyanánt fog lelkiszemünk előtt ragyogni nagy időkön át a hű emlékezetben; hiszen meg vagyon írva, hogy : „A bölcsek fénylenek, mint az égnek fényessége és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok, örökkön-örökké fénylenek!“... Eperjes, 1914. május 25. Draskóczy Lajos coll. h. igazgató. 10
