Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1913
150 tehetséged felébresztésére azt az eszközt is, hogy tért enged az ambicziók- nak, tehetségeknek érvényesülésére. Az elismerés, melyet munkánkért aratunk, igen hathatós indíték a további munkásságra. A műsor zeneszámainak szereplői túlnyomó részben a Széchenyi-kör Zeneiskolájának növendékei, mely most is megmutatta, milyen nagyfontosságú szerepet tölt be városunk társadalmában. A zene művelése is egyik hatásos eszköz a lélek nemes hajlamainak felébresztésére és fejlődésére, és Zeneiskolánk a maga kiváló tanári-karával mindenkinek hozzáférhetővé teszi ezt az eszközt. És hogy Zeneiskolánk hivatásának magaslatán áll, azt ez a hangverseny is bizonyítja, így a főgymn. Zeneköre, melynek tanítója Herédy Sz. Imre zeneiskolai tanár, meglepő preczizitással adta elő a Herédy-szerzette hangulatos, szép „Serenade"-ot s teljes mértékben megérdemelte a közönség lelkes elismerését. Hasonló sikert értek el Káldi Soma és Hoffmann Olga tanítványai is, kik két zongorán adták elő Moszkovszky „Spanyol táncz“-át. Az egyik zongorán Friedländer Ella és Gallé Alma, a másik zongorán Sóváry Ilona és Raab György, mindketten a gymnas. IV. osztályának tanulói, fiatal korukat meghaladó készültséggel oldották meg nehéz feladatukat s arattak pontos összjátékukkal megérdemelt sikert. Bergmann Jenő V. o. t. hegedű-szólója (Hubay: Csárdajelenet), melyet Káldi Soma kisért zongorán, meglepő tehetségnek adta tanújelét, szintúgy a Rieding „PraeludiumáM előadó Kemény László, Mayer Elek Vili. és Neumann Ernő VII. o. tanulók, kiket ügyesen kisért zongorán Rosenberg Gyula Ví. o. tanuló. A fiatal hegedűsök, Herédy Sz. Imre tanítványai, komoly tudással, szinte bravúrosan kezelték hangszerüket, haladásuk szép reményekre jogosítja szüleiket. Osztatlan tetszést aratott Flórián Kató gymn. I. és Kirchmayer Vilmos II. o. tanuló, kik Benedek Eleknek bájos szinjátékát, a „Rügyfakadás“-t adták elő. Mindenki visszagondolt gyermekkorának sok-sok naivitására, boldog komolykodására, mikor nézte és hallgatta a két rendkívül ügyes gyermeknek játékát, előadását. Úgy játszottak, mintha senki sem nézte volna őket, hanem a kert magányos zugában átélték volna az előadott jelenetet: olyan közvetlenül, természetesen hatott minden mozdulatuk, minden szavuk. Nem is fukarkodott az elismerés adójával a közönség, melynek érdeklődése a műsor 5. számában érte el tetőpontját. Tizenkét kis leányka, mintha Tündérországból csöppentek volna ide, adták elő a Bolygótüzek tánczát. A tánczban Draskóczy Zsizsi gymn. I. o. t. és Balpataky Magdus vezetésével Bergmann Regina, Flórián Kató, Halbsch Elza, Hammer Piroska, Lillia Miéi, Oszvald Klári, Sztehlo Magdus, Rosenberg Blanka, Tauth Böske és Voloszinovics Giziké vettek részt. Rendkívül bájos kép volt, midőn az elsötétített teremben, a reflektor színes fényében lebegtek, lengtek, röpködtek a tarka lám- pácskák, majd kígyódzva, majd koszorúban, majd csillagokban kergetődzve. A közönség tapsvihara sürgetve követelte a szép táncz megismétlését s a kis tánczosnők szívesen engedtek is a közóhajnak. Mindenki látni akarta a bájos kis ballerinákat s teljes világítás mellett még szebb volt a táncz. Kicsinyek és nagyok túláradó örömmel nézték a kipirult lánykákat, amint rózsás arczczal, csillogó ruhácskában, graciózus mozdulatokkal lejtették a
