Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1912

4'2

törődő törhetetlenségével, a „mi" vértanúink életet áldozó hűségével, s akkor ősi Collegiumunkon biztosan nem múlik, hogy az »Ige" testté váljon falain belül!

Másik biztató, örvendetes esemény a »zólyomi evang. egyházmegye“ ragyogó példát mutató négyezerkoronás alapítványa, mely az eperjesi theol. akadémiával kapcsolatos >,Ev. Theologus-Otthon“-ban ingyenhelyet biztosít „egy arra érdemes, jómagaviseletű, buzgó, szorgalmas és hazafias érzelmű akad. hallgató részére, ki a zólyomi egyházmegye kötelékébe tartozik. Ha azonban az alapítványi tőke évi jövedelme meghaladná azt az összeget, mely ingyenes hely biztosítására szükséges, úgy a többlet egy másik, hasonlókép érdemes, zólyomi egyházmegyebeli theologus helyének részbeni ellátására fordítandó . . ." „A mennyiben pedig zólyomi egyházmegyebeli theologus nem találtatnék, vagy az alapítvány jótéteményére érdemtelennek ítéltetnék, az alapítványi hely más, érdemes theologusnak adható."

íme, ez a cselekedet, ez az alapítvány a zólyomi ev. egyházmegye vezéreinek és híveinek lelkületében mutatja meg, hogy van még e materialis világban önzetlen szeretet, hithűség, mely mások terheit hordozza, segítő testvéri kéz, mely »nem ad keveset, hogy sokat hánytorgasson; mely nem kéri vissza holnap, a mit ma kölcsön ad“ ; van még atyafiságot érező szív, meiy „meghallgatja a szegényt és felel neki vigasztalóig" tettekben nyilvánuló segítséggel; van még olyan apostoli hit, a melyen az anyagelvűség poklainak kapui sem vehetnek diadalt! . . .

Ezért csak természetes, hogy Collegiumunk igazgató-választmánya jegyzőkönyve lapjain is kifejezést adott a nemeslelkű alapítók iránt érzett hálájának és köszönetének, ama buzgó fohász kíséretében, hogy a „zólyomi egyházmegye“ találja meg egyházat építő áldozatkészsége legszebb jutalmát abban, hogy adományával nem fövenyre épített, abban, hogy a tündöklő példaadás találjon nemes követőkre azoknak szívében, a kik megértik az apostoli intést: „Egymásnak terhét hordozzátok. A jótéteményben pedig ne restüljiink meg, mert a maga idejében aratunk, ha meg nem restülünk. Azért, míg időnk vagyon, mindenekkel jót tegyünk, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédeivel..."

Oeduly Henrik püspök, tisztelettel és szeretettel környezett főpásztorunk is meglátogatta főiskolánkat a letűnt évben, a legteljesebb megelégedését nyilvánítva akadémiánk új berendezése felett. Hitéből erőt, szavából reményt meríthettünk e nehéz időkben is a küzdelmes, de biztos jövendőre.

Akadémiánk jeles képzettségű tanára, dr. Obál Béla, harmadízben végzett tanulmányújáról még a tanév elején hazatért, hogy ezentúl itthon végezze Isten országának építését.

Akadémiánk másik jeles képzettségű tanára, Deák János pedig az iskolai év elején indult tanulmányútra. Kiemeljük, hogy a cultusministerium részéről mint dr. Obál, úgy Deák János is állami ösztöndíjban részesült. Deák Baselben a keleti nyelveket tanulmányozza s beható ismeretet óhajt szerezni a svájczi könyvtárak állapotáról is.

Akadémiánk tanárainak fizetése korszerű rendezése czéljából, az