Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1912

40

harczol. Ha a múlt század nagy ideális alakjai feltámadnának és látnák a mai korszellemet, hogy hová sülyedt az egyenlőség, testvériség és a szabadság nemes eszméje, elkeseredve térnének vissza sírjukba.

Szükség van az emberiség érzelmi világának megújhodására. Töltse be lelkünket az igaz hit világa; az igaz hité, a mely messze van a vallási elfogultságtól. Lehetek én buzgó protestáns, egyházamnak hű fia, de az én vallásos érzésem sohasem kívánja tőlem, hogy lenézzem, vagy éppen gyűlöljem a más felekezethez tartozókat. De másrészről nem tudom megérteni a mai kor gyermekét, a ki resteli bevallani, hogy Krisztus követője. Félti természettudományos gondolkodásmódjának jó hírnevét, a mely egyetlen büszkesége, és hogy a vallásosság gyanújába ne essék, ha Péter apostol megtagadta a Krisztust háromszor, a mai kor gyermeke megtagadja harminczháromszor. És azután abban a boldog illúzióban ringatja magát, hogy ez a cselekedete a tudomány érdekében bátor cselekedet volt. Nagy tudósok, lángelméjű írók meghajolnak a világegyetem nagy Alkotója előtt, de az elbizakodott, tudákos, gyarló ember tagadja létezését.

Kedves Ifjak! Töltse be szívünket az igaz hit világossága, de hevítse a testvéri szeretet melege. A szeretet vezessen bennünket, a mikor a tudást terjesztjük és az igazságért harczolunk. Hassa át mindannyiunknak a szívét az a tudat, hogy nemcsak magunkért, hanem embertársainkért is kell dolgoznunk. „Nem azért gyújtjuk meg a gyertyát — mondja Jézus —, hogy véka alá rejtsük, hanem hogy az asztalra tegyük és onnan világoljon mindenkinek."

Hogy mily nagy az összetartás ereje, erre nézve egy ismert mesét hozok fel például. Az atya széthúzó gyermekeinek egy csomó vesszőt adott, hogy próbálják azt eltörni. Egyik se tudta. Azután a vesszőket egyenként adta fiainak, akik külön-külön mindegyiket könnyen eltörték. Külön-külön bennünket is meggátolhat munkánkban az elénk gördülő sok akadály, jie ha egyetértünk, ha meglátjuk a közös nagy czélokat és feladatokat s vállvetve buzgólkodunk azok megvalósításában, az elért nagyobb siker csakis társadalmunk és nemzetünk erejét fogja gyarapítani. így jön létre az igazi kultúra, amely az egyénben egyesíti a tudomány világát az érzés melegével.

Kedves Ifjúság! Tanártársaim nevében hirdetem nektek őszinte bocsánatunkat és hozzátok, irántatok való nagy szeretetünket. Meg kell tanulnotok azt a legnagyobb igazságot, az ember lelki életének azt a legnagyobb törvényét, hogy tartós boldogságot az élvez, aki másokért is él és szívünknek az a legnagyobb boldogsága, a melyet másnak szereztünk.

A mi tanításunk, a mi szeretetünk legyen buzdító társatok a munkában és legyetek mindannyian a kultúra buzgó harczosai! — Amen.“

Június 8-ikán folyt le Késmárkon Hunfalvy Pál emléktáblájának leleplezési országos ünnepe. A XIX. század legnagyobb evangélikus tanára, a kiváló jogtudós, az európai hírű magyar nyelvész emlékének hódolt a Főrendiház és a Képviselőház, a M. T. Akadémia, a Kisfaludy- és Luther-