Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1912
32 istentagadó demagógot, a ki a népszerűség magaslatáról a feledés mélységébe hull: azoknak lelkét tépi, mardossa a késő csalódás, a késő belátása annak, hogy a ki vet az ő testének, a testből arat örök veszedelmet! Meg ne csalatkozzunk, Testvéreim! Az Isten nem csúfoltatik meg! Azért buzgóságunk e szent órájában : Vessünk a léleknek! E szellemi magvetésre hívnak bennünket a bibliával együtt az emberiségnek jobbjai, nagy tanítói! Imádkozzatok Salamon királylyal: „Adj Isten a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudjon választást tenni jó és gonosz, a lélek és test között". Hallgassatok a Példabeszédek könyvének intésére: «Eredj a hangyához te rest, nézd meg az ő utait és légy bölcs. Meddig fekszel? Mikor kelsz fel a te álmodból? Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kézösszefonás, még egy kis pihenés... és kész a bukás, a testnek aratása! Hogy lelkednek vethess, írd elméd táblájára, a mit I. Rákóczy György fiának mondott: „A tunyaságot, mint a lélek ragályát kerüld!" Higyj a magyar bölcselőnek: „Emberek, az közietek a legboldogabb, a ki legtöbbet dolgozik." Legyen vezércsillagod a nagy norvég drámaírónak (Ibsen) jelszava: „Legyünk igaz beszédüek és legyünk igazságosak". Ám legyen a te vezércsillagod a halhatatlan orosz költőnek életaxiomája: »Legyünk jók, igénytelenek, önmegtartóztatók". Ha szívetekbe vésitek e jelszavakat és gondolkoztok felettük, akkor be fogjátok látni, hogy a világ nagy bölcseinek eszményeit isteni tökéletességgel fejezi ki a Krisztus parancsa: „Legyetek tökéletesek, mint az én mennyei Atyám tökéletes!" Igen ! Tökéletesedni ; napról napra gazdagodni az ismeretekben, erősbödni a jóban, bízni Isten kegyelmében, közösségben élni legfőbb mesterünkkel a Krisztussal, kerülni a bűnt, követni az erényt: ez a Reformáczió népének örök ideálja! Érezni a lélek áramlatát, melynek ihletése bennünket rokonná tesz a jók jobbjaival; érezni a gyönyört, mely gyümölcse a törekvésnek, kitartó munkának és nemes tetteknek; aratni hálát, hol önzetlenül vetettük a szeretetet, érezni Istenünk jóságát a boldog napokban; benne bízni a nehéz időkben, túláradó öröm és sújtó balszerencse közt; az ifjúság csábító varázsával szemben s a férfikor küzdelmeiben: megőrizni lelkünk egyensúlyát: ez amaz égi aratás, ez a lélek aratása, ez a tanító és tanítvány együttműködésének megdicsőülése; ez a mennyország kezdete, egyház és haza felvirulásának biztos alapja e földön, a mi életünkben. Ez a dicső czél méltó a Reformáczió népéhez. Hogy e dicső czélt megközelíthessük, örök megújulásnak kell végbemenni a mi életünkben! Szüntelen kell vetni a léleknek, hogy erősek lehessünk az Úrban és az ő hatalmas erejében. Hogy megállhassunk a világ ravaszságával szemben, öltözzük fel az Istennek minden fegyverét. Övezzük körül derekunkat igaz- lelkűséggel, forduljunk el attól, a mi alattomos. Borítsa keblünket az igazság mellvasa, hogy hazugság mibennünk ne találtassák. Saruzzuk lábunkat a békesség evangéliumának készségével, hogy a visszavonás átka meg ne
