Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1912
24 alkonyati napfény bágyadt sugaraiban Sikár városa látszik a távolban elmosódó lapostetejű házaival, kupoláival, kaputornyával. Miként az alakoké, úgy a méla kedvvel áthatott szépséges, szelíd táj színezése is tele van a természet közvetlenségével. Színeit semmiféle galeria-tonus, hanem a kép pompás, ragyogó levegője olvasztja össze harmonikusan. A levegő a gondosan rajzolt emberi formáknak is csodás lágyságot kölcsönöz s ragyogásában a legerősebb árnyék is merő szín és elevenség. Szívünket megragadó s merőben festői felfogással elénk tárt mélységes tartalmánál, keresetlenül egyszerű, mégis oly hatásos kompozicziójánál, alakjai kitűnő jellemzésénél, pompás harmóniába olvadó szín- és fényhatásainál fogva Brocky Károly eperjesi oltárképét bízvást a java bibliai kompozicziók közé sorolhatjuk, a melyeket valaha festettek..." íme, ez a kép vált május 12-ikének éjszakáján hamuvá! így lön az Úr „becsületben tartott szent sátora", az „imádságnak háza“, a umennynek kapuja“, Isten „dicsőségének hajléka", könyörületének „királyi széke“, égi kegyelmének földi tárháza, a legfőbb tudomány iskolája végzetes szerencsétlenségből tűz martaléka s így vált az eperjesi evangélikusok temploma, e hívságos világban egyetlen gazdagságunk, apáinktól nyert drága örökségünk, a mi kincsesbányánk pusztává, üressé, szegénynyé! Akad-e jószívű olvasó, a ki e veszteséget látva, a porig sújtott, veszteségét sirató szegény evangélikus egyház iránt, édes Hazánk messze vidékein, a hova e sorok eljutnak: megsegítő, adakozó, áldozatkész szeretetre indul?... Akad-e a magyar művészek közt még egy ihletett lángelme, még egy áldozatkész Maecenas, még egy Brocky Károly, a ki pótolhatná részben az egyház veszteségét?... annak tudója a jó Istenen kívül senki sem lehet! A mi Collegiumunk csak avval vigasztalhatja egykori patronusának, az Egyháznak kesergő népét, a mire őt múltja tanította, hogy a kik Istenben bíznak, meg nem csalatkoznak! Mozzanatok. A Collegium központi épületének belső átalakítási munkálatai miatt a folyó tanévet csak október 4-ikén nyithattuk meg. Tahy József coll. felügyelő kezdeményezésére az ünnepélyen, mely Vécsey Tamás nagyemlékű coll. igazgató érdemeinek méltatásával volt egybekapcsolva: a nagyközönség is résztvett. Ez ünnepélyes alkalomra a collegiumi igazgató írta és Matyuga Kamill theol. akad. hallgató mondotta el a következő tanévet megnyitó imádságot: „Örökkévaló Isten! Jóságos mennyei Atyánk! Téged keresünk, Hozzád emelkedik szívünk a bizonytalan jövőnek, ez új iskolai évnek küszöbén. Érezzük, hogy ha út nélkül indulunk jövő czélunk felé: bizton elveszünk, hiába küzködünk, mélységek szélére jutunk, ingoványba kerülünk, sűrű vadonba tévedünk, magas hegyekbe ütközünk s a lélek szakadéka, az erkölcsi romlás ingoványa, a szenvedélyek buja erdőségei, a közöny és
