Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1912
150 6. A magántanuló leányok iskolába járása. A szocziális élet átalakulása hovatovább nagy változást idézett elő a leánynevelés terén is. A megélhetés gondja, a magárahagyatottság nálunk is mind több és több nőt kényszerít a kenyérkereső pályákra. Ehhez járul még, hogy az intelligens társadalmi osztályok nőtagjai közül ma már sokan vannak, akik nagy szellemi igényekkel lépnek fel, a mely igényeket a leányiskolák ki nem elégítenek, mivel felsőfokú iskolákba való belépésre kvalifikácziót nem adnak. Kétségkívül e bajokon segíteni fog a felsőbb leányiskoláknak tervbevett reformja. Ma azonban a magasabb kiképeztetésnek alapját nem adja meg más, csak a középiskola. A leánynevelés terén az 1895-ik esztendő fordulópontot jelent, mert ekkor adott módot a vallás- és közoktatásügyi miniszter (72,039—1895.) a nőknek arra, hogy tanulmányaikat bizonyos megszorításokkal az egyetemen folytathassák s ugyanakkor szabályozta a nők középiskolai tanulmányait és lehetővé tette nekik a nyilvános gimnáziumokban az érettségi vizsgálat letételét; kimondta azonban, hogy a nők a fiúgimnáziumokban csak magántanulók lehetnek. Az elv maga szép volt, de gyakorlati kivitele elé számos akadály tornyosult. A leánygimnáziumok száma kevés, szaporításuk általánosan ismert szegénységünk mellett nem is volna indokolt, a mikor fiúgimnáziumokban igazán nem szenvedünk hiányt. A szegényebb sorsú intelligens családok nincsenek abban a helyzetben, hogy ambicziózus leányaikat a fővárosban neveltessék. A másik módja volna, hogy a nők magánúton végezzék el tanulmányaikat. De ez nem kevésbé bajos és költséges. Magára hagyatva, minden segítség nélkül a középiskolai magántanuló leányok alig képesek eredményt elérni; a szakszerű vezetés ismét olyan áldozatba kerül, a mit nem hozhat meg minden szülő leánygyermeke részére. Körülbelül ezek a szempontok bírták reá legfőbb tanügyi hatóságunkat, az Egyetemes Egyházi közgyűlést a következő határozat hozatalára: «Az Egyetemes közgyűlés ideiglenesen és próbaképen engedélyt ad arra, hogy a mennyiben elsősorban felveendő fiúnövendékekkel az egyes osztályok törvényes létszáma be nem telik, az üresen maradt helyekre rendesen bejáró s az év végén vizsgázó magántanulóknak leányok is felvehetők legyenek mindazokban a gimnáziumokban, a melyeknek székhelyén külön leánygimnázium nincsen, a melyekben leányok számára külön óraközi tartózkodóhelyekről, elkülönített kényelmi helyről s általában a kellő felügyeletről megfelelő gondoskodás történik. A tanórákra bejáró gimnáziumi magántanuló leányok felvételéről és a tett tapasztalatokról az igazgatók a tanügyi bizottsághoz jelentést tenni kötelesek. (E. E. kgy. jkv 81. p.)" Két magántanuló leánytanítványunk ezek folytán a tanári-kartól engedélyt kért az előadások látogathatására. A tanári testület az engedélyt megadta; egyben az Egyetemes közgyűlés intézkedéseit szigorúan betartva akképen intézkedett, hogy a magántanuló leányok óraközökben az igazgató által kijelölt, a tanári szoba szomszédságában levő teremben tartózkodjanak,
