Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1912

6

razak és fárasztók ismeretesek, így pl. a statisztikát. O maga mondta, hogy még a jogi tudományokban is virágokat tudott találni és e virágokkal tette kedvesekké a hirdetett igazságokat.

De ő nemcsak tanított, hanem önmunkálkodásra, kutatásra is ösztönözte az ifjakat. Már 1866-ban alapította hallgatóinak törekvőbb részével a Kölcsey-kört, melyet ő mint elnök évről-évre vezetett. Buzdítására a joghallgató ifjak az 1863-ban Olósz Károly tanár által alapított könyvtárakat oly gyorsan szaporították, hogy az már 1870-ben 500 kötetet számlált. A nemes ízlést, a szép iránti érzést is iparkodott Vécsey az ifjúságban felköl- teni és ébreszteni, és ebből folyólag alapították 1869-ben a collegiumi dalkört és már 1867-ben a collegiumi zenekört, melynek állandó elnöke Vécsey volt.

Valódi mentorként őrködött a tanulóifjak jó erkölcse fölött. Intő szavait intézte hozzájok nemcsak ünnepélyes órákban, midőn mint Rector a tanévet megnyitotta vagy deprecatio alkalmával beszédet mondott, hanem minden kínálkozó alkalommal úgy az iskola falain belül, mint azokon kívül, a hol sűrűn érintkezett hallgatóival és atyai módon társalogva műve- lőleg, nemesítőleg hatott reájok. Főképen kötelességteljesítésre és törvénytiszteletre szoktatta az ifjúságot. A hol mulasztást látott, letérést a jó útról, ott szelíd, jóakaró szavakkal visszavezette a megtántorodottakat a helyes viseletre. A legtöbb esetben egy elszomorodott pillantás, egy rosszaló megjegyzés, derült homlokának és barátságos arczának elhomályosodása elég volt arra, hogy a hibás megbánta botlását és feltette magában, hogy nem fog többé olyat tenni, mi a szeretett tanárt elszomorítaná. Nyugodt maradott ő mindig, akkor is, mikor dorgálni kellett; felhevülten, indulatosan sohasem láttam, minden körülmények közt megtartotta az aequus animust.

Vécsey szerette az ifjúságnak vidámságát, ártatlan szórakozását és gyakran maga is vegyült közéjök ilyen alkalmakkor, nem egyszer családi körébe is meghívta kiválóbb tanítványait. De megvetett minden durvaságot, nyerseséget, a finom műveltséggel össze nem férő viselkedést. Éber szemmel kisérte — különösen mint igazgató — az ifjúságnak magánéletét is, és ha egyes esetben a törvénynek súlyosabb megsértéséről értesült, nem habozott a Collegium jó hírnevének megvédése és fenntartása érdekében ilyen kihágásokat megtorolni.

A hallgatók szoros kötelességének hirdette a szorgalmas és hézagnélküli leczkelátogatást; az indokolatlan óramulasztás iránt nem volt elnézéssel. Az ő indítványára szigorú intézkedések vétettek fel erre vonatkozólag az iskolai törvényekbe és ezeket alkalmazta is a tanári-kar.

Hogy milyen fontosnak tartotta Vécsey az előadások pontos látogatását és áltáljában az ifjaknak érdeklődését az iskolai élet iránt, azt abból is láthatjuk, hogy ő nagyon ellene volt a magántanulóskodásnak, mely akkor mindinkább nagy mérveket kezdett ölteni. Az 1871/72. évi Értesítőben Vécsey ezt írja: „Zsibbasztólag hat akadémiánkra'a tisztelt kormány által engedélyezett, minden nyilvános tanodát feleslegessé tevő korlátlan magántanulós- kodás, mi idővel azon téves gondolatra fogja vezetni a gymnasiumból ki