Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1912
5 években Vandrák Andrással váltakozva vitte a collegiumi igazgatóságot, figyelmét főképen főiskolánk anyagi viszonyainak rendezésére fordította és Bánó József lelkes pártfogó és vidéki felügyelővel együtt fáradhatatlan buz- gósággal gyűjtéseket folytatott a Collegium közeli és távoli barátainál, még pedig oly örvendetes eredménynyel, hogy nemcsak az ősi épületnek már 1846-ban tervbevett átépítéséhez és kibővítéséhez lehetett fogni, hanem az újonnan életre ébresztett jogakadémiának fennállása is némileg biztosíttatott: addig Vécsey Tamásnak tanári és majdan igazgatói működése főiskolánknak szellemi életét emelte és fejlesztette, képessé tette arra, hogy a haladó korral lépést tartson és megmaradjon hazánknak művelődés-terjesztő intézeteinek az élén. Midőn Vécsey Eperjesre jött, szives szeretettel fogadták a fiatal tanárt, ki 1864. évi szept. 1-jén tartott székfoglaló beszédével rendkívül kedvező hatást gyakorolt a pártfogó gyűlésre és mindenkit megnyert. Buzgón megkezdte azután tanári előadásait. Híványa szerint heti 16 órában adta elő a római jogot, statisztikát, közgazdaságtant és a politikát. A nagy halmaz tárgygyal behatóan foglalkozni csak az alig 25 éves lelkes fiatal tanár volt képes, ki a már szerzett gazdag tudását bővítendő külföldi könyveket hozatott és tovább tanulmányozott, vigaszt merítve Eötvös egyik hozzáintézett leveléből, melyben azt írta a tudós báró, hogy »a több tárgygyal való foglalkozás megóv az időelőtti egyoldalúságtól, a tudományok kölcsönös hatása és összefüggése iránti érzéketlenségtől". Néhány év múlva a Collegium szaporította a jogkari tanszékeket és így a római jog és a közgazdaságtan maradt Vécseynek főtantárgyául. Legelső feladatának tartotta Vécsey azt, hogy tanári hivatásának mennél teljesebben megfeleljen, hogy hallgatóival necsak egyes ismereteket közöljön, hanem hogy beléjök a tudomány iránti szeretetet és tiszteletet oltsa, hogy eszmékkel gazdagítsa leiköket, a melyeknek vezetése mellett tudományosan művelt férfiakká váljanak. Lelket tudott önteni minden tantárgyba és lekötni a figyelmet egyszerű, világos, könnyen érthető, de a mellett mégis szép és vonzó előadásával. Jellemző az ő felfogására a jó előadás és tanítás kellékéről az, a mit egy beszédben mondott, melyet 1868-ban az újonnan választott Újhelyi Boldizsár tanárhoz ennek beiktatása alkalmával intézett: »a tételes jogok tanárának a Corpus jurisba — ezen nagy testbe — szellemet kell lehelnie"; kérte, hogy ne legyen pusztán tanára a jognak, hanem a /Adósságnak. Mintaszerűek voltak különösen előadásai a római jogtanból, mely főtárgyát képezte és ő előtte nem taníttatott Eperjesen. Ő a római jogot, azt az alapvető jogi tudományt azon szempontból tárgyalta, hogy az Európa uralkodó nemzeteinek jogfejlődésére idomítólag hatott, jogi gondolkodását iskolázta és kihatott az emberi művelődés előmozdítására. A római jogtan ily tárgyalására Vécsey kiválóan képes volt, mert ő nemcsak az ó-világot, annak életét és szellemét ismerté, hanem jártas volt a népek történetében is és az államok fejlődésében s berendezésében. Szellemes felfogása és szép előadása vonzókká tett oly tantárgyakat is, a melyek különben mint szá-
