Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1911
2 Valóban, e nagyfontosságú határozat hozatalára, az építés megvalósítását czélzó s eredménynyel kecsegtető mozgalom megindítására már égetően szükség van. A Collegium ősi épülete — a mely évszázadokon keresztül, jóban és rosszban sziklaszilárd vára, otthona volt a törhetetlen magyarságot és protestantismust ápoló, fenntartó szellemnek — ma már nem képes befogadni a mind nagyobb és nagyobb számmal ideözönlő hallgatókat és tanulókat, másrészt pedig azoknak az újabbkori paedagogiai követelményeknek sem felel meg teljesen, a melyeket gymnasiumunktól állam és társadalom egyaránt megkövetelnek. A változott viszonyok komolyan figyelmeztetnek bennünket arra, hogy ne legyünk tétlenek, hanem ragadjunk meg minden eszközt, a mely iskolánknak felvirágzására vezet. Az igazgató-választmány minden tagjának bizonyára élénk emlékezetében él az a rettenetes tűzvész, a mely 1887. május hó 6-ikán sújtotta a Collegiumot. E csapást Collegiumunk csodálatosképen kiheverte; sőt pártfogóinak, jóakaróinak s volt hálás tanítványainak áldozatkészségéből nemcsak az okozott károkat sikerült helyrepótolnia, hanem a mellett teljesen kiépült a második emelet. Joggal s a jóleső érzés melegével mondhatta tehát minden jóbarátja iskolánknak, hogy annak minden tanintézete — a múltakhoz képest — nagyon jól van elhelyezve; sőt, a mennyiben az első emeleten több helyiség lakásul szolgált, a továbbterjeszkedésre is elegendő tér van. Ugyde éppen e nagy tűzvész ideje óta a Collegium történetében eddig nem ismert rohamos fejlődésnek, sőt virágzásnak indultak az ősfalak közé elhelyezett intézeteink. Míg az 1886 — 7. tanévben beiratkozott a theologián 21, a jogakadémián 38, a tanítóképzőben 34, a főgymnasiumban 208, összesen 301 tanuló, addig az 1901—2. tanévben beiratkozott a theologián 31, a jogakadémián 221, a tanítóképzőben 118, a főgymnasiumban 341, összesen 711 tanuló; vagyis e rövid tizenöt év alatt a tanulók létszáma 116 °/0-kal növekedett.* E páratlan fejlődés mellett természetes tehát, ha a legnagyobb arányban népesedő jogakadémia és a tanítóképző régi,, kevés számú helyiségeiben nem maradhatott meg, s az első-emeleti lakást a maga számára lefoglalta. Időközben a főgymnasium megnyerte az államsegélyt, s az állammal kötött szerződés értelmében tanterv, belső berendezés tekintetében az állami követelményeket kellett figyelembe vennie. Már pedig e követelmények az intézet mai elhelyezése mellett nem teljesíthetők. Az intézetnek nincsen udvara, hol a tanulók óraközökben mozoghatnának és friss levegőt szívhatnának; folyosója e czélra szintén alkalmatlan; 349 tanuló itt testmozgást nem végezhet, jó levegőt nem szívhat; e mellett fapadlózata olyan rozoga, hogy egy-két virgoncz gyermek abból valóságos porfelhőt ver fel, a mi szintén az egészség rovására esik. Legnagyobb baj azonban, hogy az osztályok túlzsúfoltsága miatt a tantermek szűkeknek bizonyulnak. A hosszú padokban szorosan egymás- mellett ülnek a tanulók; iskolai dolgozatok készítése ily módon már-már lehetetlen; a padok olyannyira betöltik a tantermet, hogy üres tér egyáltalán nincsen, mert a meglevőt a tábla és * Az 1910/11. tanévben a coll. tanulók száma 933 volt; ezek közül a főgymnasiumba járt 376 tanuló.
