Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1910
18 kutatást, a mely magának a reformációnak is szülőanyja, semmi esetre sem lehet kizárni, mert különben a képmutatást, az igazság elferdítését, a szellemi elkorcsosodást legalizálnák. Ez ellen az igazság ellen vétettek a mi elődeink kétszáz év előtt és ezért nehezedett rájuk az Úr haragja. „Legyetek tökéletesek, mint a ti meny- nyei atyátok tökéletes" — hangzik felénk az égi szózat. Fejlődés, tökéletesedés pedig szabadság nélkül nem képzelhető el. A ki tehát a szabadság ellen vét, az ezt a krisztusi elvet tagadja s meg akar bennünket fosztani legszentebb jogunktól. Az merényletet követ el az ellen, a mi bennünk isteni: a lelkünk ellen s ez az a bűn, melyről Jézus azt mondja: »Minden bűk és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Lélek káromlása (tov TTVBVfiuToq jlaö<p>iulu) nem bocsáttatik meg az embereknek“ (Máté 12, 31). Be is teljesedett elődeinken a büntetés, a mint írva vagyon: „Én, az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiákban, harmad- és negyedíziglen, a kik engem gyűlölnek" (V. Mózes, 5, 9). így lett. Drámai egymásutánban folytak ezután le az események. 1710. deczember 10-ikén a császáriak bevették Eperjest. A kapitulá- czióban a polgárok kikötötték a szabad vallásgy a korlatot. Bécsben azonban ezt a feltételt nem erősítették meg. Hosszú, eredménytelen tárgyalás után az evangélikusok végre megadták magukat a sorsuknak. 1711. szeptember 30-ikán a sárosi alispán, Bornemissza István, megyei hajdúkkal behatolt a Collegiumba. Másnap már a jezsuiták énekelték itt ebben a templomban, melyben most összegyűltünk, a „Te Deum"-ot. Az evangélikusok pedig ugyanakkor a külvárosban, egy fából összetákolt templomban gyülekeztek s a babiloni számkivetettek panaszos énekeit zengték, zokogták. Büszke főiskolánk tanárokban, tanítványokban megfogyva, egy zugházba húzódott s így tengette életét három emberöltőn át. Barátaim! Testvéreim! A kép, melyről a szaiszi fátyolt bátorkodtam föllebbenteni, a múltnak eseményeit ábrázolja. Historia est magistra vitae. Okuljunk a saját történetünkön, a saját kárunkon, hogy azokba a hibákba, melyeknek egyszer már megadta az árát a Collegium s vele az egész protestáns, az egész magyar társadalom, többé vissza ne essünk és ne essenek azok, kiknek kezébe van letéve a Collegium vezetése. A Collegium feltámadt halottaiból. De nemsokára rá 1814-ben, VII. Pius idejében feltámadtak régi ellenfeleink, a jezsuiták is s ma újra uralkodnak rajtunk, magyarokon. Uralkodnak rajtunk azonban régi szenvedélyeink, előítéleteink is s ennek következtében régi bajaink is feltámadtak. Ne hútiyjuk be szemeinket ezek előtt. Kiváló, táglátókörű emberek hangoztatják ma is a korszerű nevelés szükségességét. Hallgassuk és kövessük őket. Legyen ez a Collegium a tudománynak szent és szabad csarnoka, az éltető nap fényének és melegének bőségével szertesugárzó kultúra gyújtó-
