Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1910
5 s a ki végül meggyőződéssel hirdeti annak a szükségességét, hogy „a vallási életjelenségek és egyházi törekvések a folyamatban lévő társadalmi evolutio val lépést tartsanak“ * Ezeknek a kijelentéseknek egy főpásztor ajakáról nagy súlyuk van a mai viszonyaink között. Különösen a tudomány hivatott művelőinek és terjesztőinek, a tanároknak szolgálhatnak buzdításul e szavak, melyek méltók egy olyan férfiúhoz, kiben a tanárok bizalma a püspökválasztásnál kezdettől fogva összpontosult. Az iskolaügyhöz ilyen hozzáértést csak az tanúsíthat, a ki maga is mint tanár, író, szerkesztő működött és tűnt ki, s a ki fényes egyházi karrierje mellett is szerényen vallja és követi a régi közmondást, hogy: a jó pap holtig tanul. Oly püspököt nyertünk benne, a ki — a biblia szavaival - „a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen az egészséges (bajokat orvosló) tudománynyal és meggyőzhesse az ellenkezőket“, mert ma is vágynak, a kik „vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják“. (Tit. 1, 9. 16.) Az új püspök a megértésnek eme evangéliumi alapján áll s nem követi azokat, a kik az ellenkező véleményeket középkori módon, erőszakosan elfojtani törekesznek. Alatta ennélfogva előreláthatólag új, pezsgőbb élet indul meg az egyházkerületben és annak iskoláiban. A Collegiumnak, mint a kerület egyetlen főiskolájának ebben elől kell járnia. A tudomány intenzivebb művelésére, de egyszersmind a gyakorlati élettel való összeegyeztetésére, a tanítóképző-intézet kiépítésére, a főiskolai intézmények, könyvtárak, szemináriumok fejlesztésére van mindenekelőtt szükség. Ebbéli törekvésünkben, munkánkban bizalommal várjuk szeretett főpásztorunk jóindulatú támogatását, a ki egyik első feladatának tartotta Collegiumunkat meglátogatni, hogy annak függő ügyeit bölcsen elintézze s a ki erre a bizalomra maga bátorított fel bennünket, mondván: »Részemről az iskolaügynek buzgó támogatója, tanítóinknak, tanárainknak szellemi és anyagi jólétük érdekeiért lelkesülő és tőlük éppúgy, mint a s lelkészektől és felügyelőktől a leglelkesebb egyházias és hazafias kötelességteljesítést elváró vezérük, főpásztoruk igyekszem lenni.“** Úgy legyen! Dr 0bál Béla. * L. Qeduly székfoglaló-beszédjét az Evano. Őráli.0 1911. május 20-iki számában. ** Székfoglaló-beszéd. Ugyanott.
