Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1909
34 rendes theol. tanár lesz, korpótlék-igénye oklevelének megszerzésekor szintén összes szolgálati esztendeire kiterjed. A korpótlékok 1908. évi részlete a theologiai letétből fedezendő, az 1909-ik évre szükséges összeg pedig az 1909. évi államsegély költségvetésébe illesztendő be." Egyházkerületünk ezen nemes határozatát kiegészíti az egyetemes nyugdíj intézeti bizottságnak 1909. novemberben hozott határozata, a mely szerint theol. akadémiánk összes tanárai tényleges fizetéseik s illetőleg itt megszavazott korpótlékaiknak is arányában s szolgálati éveiknek beszámításával lettek az egyetemes nyugdíjintézetnek jogosult tagjaivá. Habár ezen intézkedések még korántsem felelnek meg az egyházalkotmány azon rendelkezésének, a mely szerint a theol. akadémiák tanárai az állami hasonló fokú iskolák tanárainak megfelelő díjazásban s nyugdíjban részesítendők, mégsem mulaszthatom el, hogy egyházkerületünk ezen nagyjelentőségű s nagylelkű tettéért itt is hálás köszönetét ne mondjak. Iskoláira büszke kerületünk csak következetes maradt önmagához, a mikor az egyház érdekeit legközvetlenebbül szolgáló theologiai akad. tanárainak javadalmazását emelve, legalább tűrhetővé tette helyzetüket. Ugyanezen gyűlés határozatot hozott a tót nyelvnek, továbbá a zenének és egyházi éneknek hathatósabb tanítására nézve is. A tanári-kar megtette erre nézve a lehetőség határain belül a szükséges lépéseket, hogy a theol. tantervnek folyamatban lévő revideálásig is segítve legyen a bajon. Ünnepe volt theol. akadémiánknak szept. 25. és 26-ikán, a mikor az egyetemes gyámintézet és a Luther-társaság a maga évi közgyűlését tartotta Kassán. Ezen a szép s fényesen látogatott gyűlésen az akadémia tanárai s ifjúsága lehetőleg teljes számmal jelentek meg. Ifjúságunk ebből az alkalomból gyűjtést rendezett s e gyűjtésből befolyt pénzen egy aranyozott úrvacsorái kelyhet és patenát vett s azt küldött- ségileg, Fábry László IV. é. theologus szép szónoklata kíséretében, a gyámintézet asztalára tette le azzal a kérelemmel, hogy e tárgyakat egy szegény ev. egyháznak, nevezetesen, ha lehetséges, a sárospalonczai pusztuló szegény anyaegyháznak adományozza. A kérelmet a gyámintézeti közgyűlés nagy örömmel és szívesen teljesítette. Viszont theol. ifjúságunk is adományban részesült, a mennyiben a pozsonyi Székács-kör a theol. Otthon használatára 40 drb, Kovács Sándor- féle kis énekeskönyvet adományozott. Midőn ezt itt örömmel s hálás köszö- netünknek kifejezése mellett megemlítem, egyúttal amaz óhajomnak is adok kifejezést, vajha ez a tett első lépés lenne arra, hogy theol. akadémiáink ifjúsága között az egymáshoztartozás érzete felébredne s a közös czélért végzendő munkára egyforma lelkesedéssel, egymás képességét elismerve s egymást közösen gyámolítva egyesülnének! Legnagyobb jelentősége volt e gyűlésnek a tekintetben, hogy a Luther- társaság 500 koronát utalványozott Csengey Gusztáv „Izráel története" ez. jeles s nagy munkájának segélyezésére. Kívánatos volna, hogy az olvasó- közönség is felkarolja ezt az értékes művet, hogy a derék szerzőnek nemcsak a dicsőségből, hanem az anyagiakból is kijuthatna valamicske.
