Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1909
32 mint az akadémiának, mert így sokkal bensőbb a kapocs az egyház s az akadémia között, az iskola közelebb kerülhet a való élethez és nem marad elszigetelten s magára hagyatva tudományos keretei között. Kivánatos volna, hogy a theol. akadémiai tanároknak az eddiginél több alkalom adatnék az egyház ügyeiben való közvetlen közreműködésre, hogy a tudománynyal való foglalkozásuknak a gyakorlati élet követelményeivel való közvetlen megismerkedés több táplálékot nyújthatna s a tudományt közelebb hozná a való élethez. « Theologiánk úgy a Collegium többi intézeteivel s különösen a jogakadémiával — melylyel mint főiskolával egyébként is közelebb viszonyban élnie kell —, mint fenntartó testületével s illetőleg kormányzó hatóságával mindig a legbensőbb, harmonikus viszonyban él s évek óta semmi panasz nem merült fel, a mely a köteles tisztelet és engedelmesség ellen való vétségről szólana. Összes hatóságaink ismerik azt a fontos és nehéz feladatot, melyet a theol. akadémiának egyházunk s hazánk javára megoldania kell és ennélfogva tőlük telhető jóakaró támogatásra és segítségre találunk. Legfőbb jótevőnk egyházkerületünk; mellette az egyetemes egyház is meghozza áldozatát. Szükséges is, hogy egyházunk minden tényezője érdeklődjék a theol. akadémiák ügyei iránt, mert ezeknek korszerű szervezésétől, szellemi tartalmától s vezetésétől függ egész jövőnk. B) Adatok akadémiánk 1909/io. évi történetéhez. 1. Akadémiánkon a rendes beiratások a theol. szervezetben előirt módon, szept. 1—8. napjain tartattak. Az évet szept. 9-ikéti nyitottuk meg reggeli könyörgés keretében a theol. Otthonnak imatermében. Közének elhangzása után Kárpáti János IV. é. theol. mondott tartalmas s megható imádságot, mely után Mayer Endre dékán, „Ora et labora" jeligét választva vezérfonalul, szólott azokról a fontos kötelességekről, melyeket a leendő lelkészeknek a tanulmányi év alatt teljesíteniük kell, hogy mint tanult lelkészek s derék lelkipásztorok állják meg helyöket kint az életben. Kiindulva abból, hogy az imádságnak mily nagy fontossága van az embernek egész erkölcsi lényére, hogy az nemcsak egyszerű kötelesség, hanem rendkívüli áldás az élet nehéz viszonyai és kisértései között küzdő emberekre, keresztyén szellemtől áthatott munkásságra hívta fel a hallgatóságot, mert munka nélkül nemcsak kötelességmulasztóvá lesz az ember, de a becsületes munkát hangoztató századunkban megélhetését sem biztosíthatja, hisz’ a szocziálizmus százada is nem egyéb, mint a munkálkodás és szorgalom százada. A munkásságot illetőleg kiváltképpen két irányú tudományos foglalkozásra hívta fel az ifjúság figyelmét. Először arra a nagy munkára s rendkívüli eredményekre, melyeket a vallástörténet, külmisszió s a nép-psychologia végez a vallás lényegének megállapításában, hogy a vallás ellen folytonosan intézett újabb, meg újabb támadásokra felelhessen s bebizonyítsa, mennyire természetében rejlő s a lélek lényegéhez
