Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1909
/ az ember szenvedélyeit és egyéb gyarlóságait eltüntetni, vagy legalább enyhíteni képes, csak olyan vallásra van szükség, a mely maga is a tökéletesség felé törekszik s a gyönge embert is a tökéletesség felé vezetni képes. Kedves társaim, ifjú barátim! Ez a világ sora: haladás van minden téren, a haladást, tökéletesedést megakasztani nem lehet. A ki nem halad, az marad s elpusztul. Ez a vallásokra is vonatkozik. Mi, kik a mai napon, a reformátió emlékére, itt e szent helyen összegyűltünk, érezzük, tudjuk, hogy a reformátió nagy haladás, nagy vívmány az emberiségre nézve; de azt is tudjuk, hogy a protestantismusnak itt-ott sok fogyatkozása van, s hogy a reformátió nagy műve még nincs befejezve; mégis minden lépten-nyomon láthatjuk, és tapasztalhatjuk a Protestantismus üdvös, áldásos hatását: hisz a népek szabadságvágya, a népek kulturális törekvései nagyrészt avval hozhatók kapcsolatba, legörvendetesebb azonban az a tény, hogy a protestáns szellem és vallás mindinkább terjed az egész világon, főleg a szabadságratörő, művelt népeknél, terjed pedig daczára annak a nagy nyomásnak, a mely a romanismus részéről az emberiségre nehezedik, daczára annak a nagy érdekhajszának, a melynek az emberiség ki van szolgáltatva, daczára a nagyon elterjedt materialismusnak és vallás- talanságnak. Nekünk tehát nincs okunk aggódni, mert a világosságot félteni nem kell. Az igazi protestantismusnak, a mely a haladásnak és tökéletesedésnek leghelyesebb útja, legyünk mi is lelkes munkásai, apostolai, mi tanárok és tanítványok, a kik ősi Collegiumunk révén együvé tartozunk, azon főiskola révén, a mely úgyis mindenkor magasra lobogtatta viharedzett zászlaját, a melyre a fölvilágosodottság, a haladás és tökéletesedés van fölírva. Legyen a mai összejövetelünk, mai ünnepségünk is egy újabb lépés előre! Sic itur ad astra! Ily értelemben és fölfogásban szívesen megfelelek az ifjúság kérésének s a coll. tanári-kar nevében megadva a kért megbocsátást, avval a jelszóval bocsátlak útnak: dolgozzatok és imádkozzatok, ez a haladás és tökéletesedés igaz és egyetlen eszköze!" A november 25-ikén Budapesten rendezett Kossuth Lajos-ünnepély a Collegiumnak alkalmat adott arra, hogy kegyeletét lerójja egykori tanítványa, a nagy Kossuth Lajos iránt. A Kossuth-mauzoleum felavatásánál a Collegiumot Szutórisz Frigyes coll. igazgató és dr. Obál Béla theol. tanár, a coll. jogakadémia ifjúságát Antal Pál jogásztestületi elnök és Rochlitz Dezső jogásztest. alelnök képviselték. A Collegium koszorúját Szutórisz Frigyes, a Coll. igazgatója a következő szavak kíséretében tette le a ravatalra: „Az eperjesi ev. Collegium büszke arra, hogy Kossuth Lajost, mint ifjút, három éven át magáénak vallhatta, most pedig, hogy az ifjúból nagy Kossuth Lajos, mindnyájunk atyja, vezércsillaga lett, maga a Collegium ide zarándokol a nagy Kossuth Lajos immár végleges sírjához s hálája és elismerése jeléül koszorút helyez ravatalára. Áldás, szabadság és béke fakadjon mindenkor a nagy Kossuh Lajos sírjából!" A collegiumi ifjúság koszorúját dr. Obál Béla theol. tanár helyezte a ravatalra. 13
