Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1908
4 iskola, a mennyire nevel. Ha az iskola nem tudja az akaratot kiművelni, akkor az egész iskolai czél el van hibázva. Ha az iskola csak oktatni tudja az ifjakat, akkor oktatni sem tudja. Hisz’ az ember elsősorban nem a tudományra, hanem a cselekvésre, az életre van teremtve. A tudás csak az akaratcselekvőség eszköze, az életben való boldogulás feltétele. Nem a passzivitásra, hanem az aktivitásra kell nevelnünk az ifjú egyéniségét, a mi csak úgy lehetséges, ha az ifjú cselekvőerejének, akaratának, tehát egész jellemének nevelésére fektetjük a fősúlyt. A fődolog az embernél a cselekvőakarat. Ha ezt az iskola nem fejleszti és irányítja, akkor minden egyéb munkája csekélyértékű. Az erkölcsileg nevelő hatás fokozása a modern iskola, főleg középiskola egyik legszebb feladata és megvalósítandó eszménye. Minden iskolának feladata, de a protestáns iskolának — hagyományos múltjához híven — kétszeresen feladata az, hogy necsak tanítson, hanem neveljen a szónak legnemesebb és legtágabb értelmében. Azért az iskola jósága egyedül a tanári-kar hivatottságától és arravalóságától függ. Államnak, egyháznak, társadalomnak s minden iskolafentartó testületnek tehát elengedhetetlen és szent kötelessége minden anyagi áldozatok árán az anyagi gondoktól független, állásával s magamagával megelégedett, s tisztán hivatásának élő tanári-karról gondoskodnia. Mert sehol sem kamatozik jobban a befektetett tőke, mint a jó iskolában. A kamat erkölcsi tőkét terem kamatos kamattal, a mi milliókkal ér föl. Ha van emberi intézmény, a minek fejlesztésétől fáradságot, időt és pénzt kímélni nem lehet, nem szabad: akkor az iskola az, a melyben a lélekművelés s az akaratnevelés a legszebb és leg- hálásabb foglalkozás a világon. Collegiumunknak nagy múltja van. Közéletünk nem egy kiváló tagja itt kezdte, folytatta vagy végezte tanulmányait úgy a múltban, mint jelenkorunkban. Hazánk történetében méltó helye van már annak. Vértanúk vérével is áztatva van annak áldott talaja. Erősen hazafias és szabadelvű protestáns híre van ma is — úgy látom — széles e hazában, s mint végvárra, e magyar haza határain még nagy misszió vár reá nemzeti és prot. szempontból egyaránt a jövőben. Tehát noblesse oblige 1 Ez kötelez bennünket, tanárokat oktató és nevelői munkásságunk lelkes és odaadó folytatására, a tiszteletreméltó collegiumi tradicziók megőrzésére s a Collegium anyagi és szellemi ügyeinek további fejlesztésére De Collegiumunknak nagy múltja, szép jelene és magasztos, biztató jövője téged is, nemes ifjúság, arra kötelez, hogy kötelességeid hűséges teljesítésével s értelmet, érzelmet és jellemet fejlesztő lelkes és szent munkáddal méltónak mutatkozzál a coll. tanítványok nagynevű elődeihez, s vesd meg a Collegium jövendő alapjait. Ha valamikor, úgy ma, felekezetileg és politikailag széttagolt hazánkban, nagyon is szükség van reád s a te felvilágosodott, emelkedett szellemedre, tisztult érzelmedre, szilárd akaratodra s ha kell: erős karodra. Épp azért tiszteljed tanáraidat, becsüld elöljáróinkat, a tisztelet és becsülés hangján beszélj a tiszai ev egyház- kerületről, a mi gazdánkról s annak helyi képviseletéről : a coll. igazgató- választmányról, s aztán becsüljétek s szeressétek egymást, s a mi fő : szóban és tettben kerüljetek mindent, a mi testetek vagy lelketek romlására vezethetne.
