Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1907
4 más után következő nemzedékek során át hagyományos odaadással álltak a Collegium mentorai közé. Minden köve szinte legendákat beszél ennek a nemes intézménynek az ősök erényeiről, mert úgyszólván minden porszemét, minden alkotórészét, sőt a benne lakozó szellemet, értelmi erőt és erkölcsöt is örökös küzdelem árán kellett előteremteni, illetve megoltalmazni. Boldog az, a ki ebben a történeti nevezetességű iskolában taníthat s boldog, a ki itt szerezheti meg az élet, a tudományos pálya számára szükséges ismereteket. Boldog, mert ennek az iskolának még megvan a régi lelke, a régi szelleme. Lehet egyéb felfogása másnak a felekezeti és állami tanintézetekről, de én azt mondom, hogy lélek nincs az állami iskolákban, vagy ha van, nem olyan, mint pl. a Collegiumé. A múlt tanítja ezt és meg fogja esetleg mutatni a jövő. Tény ugyanis, hogy a hazafiság legfőbb menedéke a felekezeti iskolák egy része volt; itt ápolták — sokszor titokban, üldözés, sőt börtön árán — a nemzeti szellemet, itt öntöttek bizalmat az ifjúságba, itt csöpögtették beléje a dicső múlt szeretetét, sőt a magyar nyelv ápolása és fenntartása is sokat köszönhet nekik. Ma — mondhatná valaki — ezt a hivatást betölthetik az állami iskolák is, hát csukjunk be minden felekezeti iskolát. De a mi szerencsétlen közjogi helyzetünk mellett ki biztosít a jövő felől s ki mondja meg, nem jönnek-e még rettentőbb megpróbáltatások s akkor ismét dicső, hazafias feladat hárulhat magyar nyelvű felekezeti iskoláinkra! Sőt tovább megyek, evangélikus egyházunknak is szüksége van minden rendű és rangú iskolái fenntartására és lelkesebb felkarolására. Előkelő egyházi helyről hangoztatták nem egyszer, hogy a theologiákon és tanítóképzőkön kívül, a melyek papot és tanítót adnak, egyéb iskolára kár áldozniok szegény egyházainknak. Téves ez a felfogás, mert ha sokkal több másvallású tanulót bírnánk intézeteinkbe befogadni, mint jelenleg, hogy azok beszívhatnák a hamisítatlan, szabadelvű protestáns szellemet: bizonyos, hogy az életben kevesebb baj lenne hitfelekezeti kérdésekkel, nagyobb tisztelete, becsülete és súlya lenne egyházunknak s több barátja intézményeinknek. Sokszorosan hasznos gyümölcsöket terem tehát az az áldozat, a mit iskoláinkra fordítunk s nemzedékeket kötünk szeretettel mihozzánk. Mindebből az is következik, hogy országos szempontból szintén kiváló jelentőségük van a protestáns iskoláknak ebben az irányban épen úgy, mint a tanítás tekintetében, a mi által jelentékeny terhet vesznek le az állam vállairól. Másik tanácsom az lesz hozzátok, kedves ifjúság, hogy jó magaviselet mellett igyekezzetek kötelességteket lelkiisméretesen, okosan teljesíteni. Igaz, hogy a magyar ifjúnak éber a szeme, nyílt az esze, ügyes a keze, de azért nem elég az isteni adomány: azt fokozni, csiszolni, művelni kell szorgalommal, odaadással. Törekedjetek arra, hogy igazi szemléleten, gyakorlati cselekvésen alapuljon az elvont tanulás; igyekezzetek egyéniségtek kidomborítására s kísérlet, rajz, próbálgatás, vizsgálódás kövesse tanulástokat. Erre itt módotok lesz, mert nem a régi módszer szerint tanítunk, a mely feleleteket, megoldásokat adott csupán, ajtókat csukott be és megnyugtatni igyekezett, hanem a kutató szabad tudományos módszer szerint, a mely új ajtókat tár fel, kérdéseket ad, kutatásra buzdít.
