Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1907
26 aránt. S különösen, mint már a neve is mutatja, a mi Otthonunk mindany- nyiunknak családias otthona, a családias érzésnek, a békés egyetértésnek és együttérzésnek jókedvű otthona legyen, a melyből tehát száműzessék a visszavonás és a békétlenség gonosz szelleme. Egyrészt, a mint én édes szüleik és hozzátartozóik aggodalmas szeretetének és önfeláldozó hűségének helyettese igyekszem lenni felügyelőtanári és dékáni minden ténykedésemben s önökhöz való minden viszonyomban, úgy másrészt óhajtom és akarom, hogy itt mindenki jól érezze magát, senkit ne háborgassunk, egymás iránt figyelmesek és kíméletesek legyenek s a szoba- és hálófelügyelők üdvös intézkedéseinek, mint alter egóim rendelkezéseinek békülékeny szeretettel mindenkor engedelmeskedjenek. Az illedelmes, egymást nevelő baráti érzés és szeretet legyen összekötő kapcsuk legbizalmasabb perczeikben, még tréfás viselkedésükben is. S a midőn ezeknek a vezérgondolatoknak hangsúlyozása után végül örömmel üdvözlöm a lelkes coll. felügyelő urunkat, ő nagyságát, mint kinek nevéhez és hűséges szolgálatokban gazdag munkásságához főiskolánk újabbi föllendülése fűződik, és különös vonzalommal üdvözölném legifjabb két kartársunkat, szivünk szerint volt tanítványainkat, s őszinte szeretetünk, bizalmunk és becsülésünk biztosítása s az ifjúságtól való kikérése mellett tanári munkásságukra haza, egyház és tudomány szolgálatában Istennek áldását kérném, az 1097/8. tanévet theol. akadémiánkon is megnyitottnak nyilatkoztatom ki. E tanévet Istennek megsegítő kegyelme mellett megerősödött tanárkarral folytattuk. Egyházkerületi elnökségünk, az egyházkerületi közgyűlés s az igazgatóválasztmány utólagos beleegyezése reményében, ideiglenesen egy évre szóló megbízással rendkívüli tanárnak hívta meg a tanári kar egyhangú javaslatára Deák Jánost az írásmagyarázati s Obál Bélát a történeti, illetve mindkettőt részben az előkészítő tanszékre, kik egyházkerületi főhatóságunk s collegiumi elöljáróságunk teljes megelégedésére, a tanári kar örömére s az ifjúság tanulságára oldották meg az egész tanév alatt nemes feladatukat. Az Otthonban az egész tanidő alatt a napi munkát Podhorányi Kálmán s több ízben Schwarz Mátyás harmonium kísérete mellett énekléssel és imávai kezdettük meg. A tiszai ev. egyházkerület barlangligeti közgyűlése által elfogadott s az Otthon helyiségeiben kifüggesztett «Szabályzat» a jelen tanévben is helyesnek, alkalmasnak és czélszerűnek bizonyult, s jövőre is azon leszünk, hogy az az Otthon felügyelő tanára és theol. lakói által minden pontjában megtartassák s annak alkalmatos és czélszerű volta biztosíttassák. Egy sajnálatos, kivételes esetet — fájdalom — ebben a tanévben is, az Otthon második évi munkássága évében constatálnunk kell. Három theologus ifjú, mindjárt a tanév elején több ízben is engedély nélkül kimaradván, egy alkalommal közrend elleni kihágást követett el, mi a városi kapitányság részéről pénzbírságot, a tanári szék részéről pedig az akadémiától való eltávolítás fegyelmi büntetését vonta maga után. Ez volt az egész tanév alatt az egyetlen nehezebb fegyelmi eset, a melynek megtörténte után engedély nélküli kimaradások alig, kihágások egyetlen egy esetben sem fordultak elő. Ez a nehezebb eset mintha tisztító hatással lett volna az Otthon lakóira. E megtisztulás művét még az a körülmény is előmozdította,