Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1906

6

közt élőknek az életét, segít uralkodni és tanítani, műveli az emberiségnek szellemi és anyagi jólétét, szerez befolyást és tiszteletet. így volt ez minden időben, de fokozottabb mértékben tapasztaljuk ezt a legújabb korban, mikor a szellemi műveltségnek uralma folyvást szélesebb és szélesebb tért foglal, mikor nemcsak a csodálatosan fejlődő természettudományok napról napra növekvő gyakorlati alkalmazást nyernek, hanem a nyers hatalomnak uralkodása mindinkább visszaszoríttatik úgy az egyes államokban, mint az államoknak egymásközti viszonyaiban. Folyvást nő és erősödik azon meggyőződés, hogy itt is egyedül az intelligentia, a művelt értelem az, a mi dönt és czélra vezet.

Gyűjtsetek tehát, óh ifjak, tudást és ismereteket, hogy ezekből a szellemi kincsekből mennél többet vihessetek magatokkal az életbe. De nem elég az, hogy egyes ismereteknek nagy halmazát szerezzétek, talán csak az úgynevezett szakismereteket, melyek az elfoglalandó állás ügyes betöltésére szükségesek ; — ez még nem adja meg az igazi műveltséget, melynek apostolaiként akar benneteket az iskola elbocsátani kebeléből. Kell, hogy a tudománynak magasabb hivatását, annak égi származását felismerjétek, hogy azt már itt az iskolában megszeressétek és majdan egész élteteken keresztül hű követői, tisztelői és barátai legyetek. Hő szeretet és benső tisztelet a tudomány iránt, pedig akkor fog lelketekben meggyökerezni, ha felismeritek, hogy a tudomány az igazság eszméjének a hirdetője, hogy a tudomány a világosságot terjeszti, — szétoszlatja a sötétséget s tudatlanságot, feloldja a szellemi bilincseket, melyeket tévtanok és babona súlyos nyűg gyanánt rak- az emberekre. A tudomány szeretete szabaddá teszi az embert és megadja neki legszebb ékességét.

De a tudás, a tudományos képzettség, a gondolkodó ész által felismert igazságok birtoka még nem elég zálog arra, hogy az ember egyénileg boldog legyen és a társadalomban is áldásosán működjék. Sokszor látjuk, hogy nagyon tehetséges, igen sok ismerettel rendelkező, tudományos képzettséggel biró férfi káros hatással van a társadalomra és magát is enyészetbe sodorja. Ennek pedig akkor kell bekövetkeznie, mikor az ember szem elől téveszti a művelt férfiak másik vezércsillagát — a jónak eszméjét, mikor nem hevíti át lelkét a nemesnek, az erkölcsösnek szeretete.

Igaz, hogy felvilágosodott ész, alapos tudás, az igazságnak kutatása megadja az embernek azt a képességet is, hogy a jót és a rosszat felismerje, megkülönböztesse és hogy a kettő közt választhasson; de a cselekvés pillanatában vajmi gyakran beleszól a lappangó önzés, az elbizakodás, a szenvedély, és ezek elhomályosítják az igazságról nyert képet, elnémítják jobb tudásunk szavát, — és akkor oly cselekvésre ragadtatja el magát az ember, mely nem fér össze az igazi műveltséggel. Azért kell, hogy a jónak szeretete, melynek csírája a kegyes Istentől minden embernek szivébe be van oltva és a melyet a szülői ház is éleszt és fejleszt — kell, hogy a jónak ezen szeretete a tanulás ideje alatt folyton ápoltassák és megszilárdi'ttassék annyira, hogy azon tántoríthatatlan meggyőződés honoljon szivetekben, hogy csak a jóhoz való ragaszkodás adja meg az embernek valódi értékét. Nem minden-