Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1906
130 A szegény tanulókat a helybeli ág. h. evang. II. egyház tankönyvvel, a diakonisszanővérek 4 koronával segélyezték. Az eperjesi ág. h. ev. gyámintézeti Nőegylet karácsonykor tíz tanulót meleg ruhával, lábbelivel és írószerekkel látott el. Fogadják összesen és egyenként a növendékek és az intézet őszinte háláját! 1. A tanítóképző növendékek gyakorlati kiképzése. A népiskola akkor felel meg feladatának, ha a gyermek egész lényét felöleli, vagyis: nevel és oktat. A mai népiskola — kevés kivétellel — nem nevel, hanem csak oktaf; tömi a tanulót száz-, meg százféle anyaggal, a nevelést egészen körén kívül állónak tekinti. Ennek egyik főokát abban leljük, hogy tanítóink egyrésze nem ismeri tanítványainak lelki életét, mint olyat, melyet korához mért megfelelő nevelési és oktatási ténykedéssel kell fejleszteni, vagy túl lő a czélon, vagy a czélt el sem éri. Gyakorlóiskolánk a «nevelve oktass» elvét akarván megvalósítani, a tanító- pályára való készülés első feltételéül a gyermek lelkének megfigyelését tekintette s a nyert tapasztalatok révén, minden egyes tantárgy a lélek-fejlődés menetéhez alkalmaztatott. E végből különös gond helyeztetett a gyermek érzékeinek helyes fejlesztésére, a képzetek alakítására, az emlékezet hűségére s a képzelet művelésére. Gyakorlóiskolánkban a lV-ed és III-ad éves tanulók tanítási gyakorlatainál a nevelési elvek a fentebbiek szerint alkalmaztattak. így közvetlenül megfigyelték, sőt alkalmazták mindazon eszközöket és módokat, melyeket a gyakorlati életben nekik is alkalmazniok kell. A tantárgy tanítási módszerének gyakorlati elsajátítása mellett kiváló gonddal voltunk a nemzetiségi vidék meg- megmagyarosításának módjára is s így a teljesen tótajkú tanulók tisztán magyar nyelvű oktatásban részesültek, a direkt módszer alapján. A mód, mely a növendékek gyakorlati kiképzésére vonatkozott, a következő volt: A tanév elején minden IV-ed éves jelen volt a gyakorlóiskolai tanulók felvételénél, mely alkalommal megfigyelték a tanuló fogadtatását s az iskolai élethez való szoktatás módját és a tanító iránt való bizalomkeltést. Szeptember végén megkezdték a tantárgyak reudszeres tanítását. Első alkalommal minden IV-ed éves egy-egy félóráig foglalkozott a gyakorlóiskolában; második alkalommal egy órát töltött, végül egy fél napon át tanított s így minden tanuló átlag 8 félóráig tanított különböző osztályokban különféle tárgyakat. A III-ad évesek gyakorlati kiképzésére az osztály népessége miatt már kevesebb óraszám jutott, de a mód a fentiek szerint alkalmaztatott. Minden III-ad éves 2 félórát tanított a gyakorlóiskolában. Mind a III-ad, mind IV-ed éves tanulók tanításairól pontos jegyzetek készíttettek s bírálatai órákon úgy a jegyzetek, mint a tanítások felülbíráltattak. Az összegezett véleményt beírták a jegyzőkönyvbe a tanítás eredményével együtt. A Il-od és az I. évesek hallgatólagosan vettek részt a gyakorlóiskolai tanító tanításainál. Jegyzeteket készítettek a látottakról és hallottakról. A tananyag a tanítás napja előtt előbb a gyakorlóiskolai tanító által nézetett át, majd a szaktanár vizsgálta felül. A kijavított leczke szerint megejtetett azután a tanítás. A rend és fegyelem tartására is súlyt fektettünk. A rendtartási könyveket a IV-ed évesek önállóan is vezették.
