Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1906
10 A pozsonyi ág. h. ev. lyceum háromszázados fennállásának emlékére rendezett ünnepélyen, mely decz. 1-jén és 2-ikán folyt le, dr Wallentínyi Samu coll. fögymn. tanár, mint a Collegiumnak kiküldöttje fejezte ki főiskolánknak üdvözlését és szerencsekivánatait. A lyceum igazgatósága megküldte nekünk az ezüst emlékérmet is, melyet a lyceumi tanári kar az emlékünnep alkalmával veretett és mi e helyütt is köszönetét mondunk e szives ajándékért. Decz. 4-ikén halt meg Rosenberg Hermann köztiszteletben álló eperjesi polgár, a ki végrendeletében 400 koronát hagyott a collegiumi főgymnasium- nak azon meghatározással, hogy ezen összegnek kamataiból évenként váltakozva egy izr. vallású és a következő évben egy keresztyén vallásé szorgalmas tanuló ösztöndíjban részesüljön. Ezen ösztöndíjalap csak az elhúnyt adományozó özvegyének halála után megy át a Collegium tulajdonába, minthogy az özvegy a végrendelet értelmében haláláig az egész örökség haszon- élvezetében marad. Az 1907-ik év első napjaiban azon nagy veszteség érte Collegiumunkat, hogy dr. Eöttevényi Nagy Olivér, jogakadémiai rendes és tudományegyetemi magántanárt a nm. vall. és közokt. minister a kassai kir. állami jogakadémiára a magyar közjog és politika tanszékére nyilvános rendes tanárrá nevezte ki, minek folytán ő itteni állásáról lemondott. A távozó jogtanár — ki Collegiu- munkban 1903. évi szeptember 1 -je óta kiváló szaktudással, lankadatlan buzgalommal működött, elöljáróinak, kartársainak, hallgatóinak és társadalmunknak tiszteletét és szeretetét megnyerte és jogakadémiánknak felvirágzásához tetemesen hozzájárult — január 19-ikén a coll. igazgatóhoz intézett levélben búcsúzott a collegiumi tanári kartól ilyen szavakkal: «Magammal hoztam akkor ambi- czióm teljességét, a kathedra iránt való rajongó lelkesedésemet, egyházam és intézményei igaz szeretetét. Itt töltött három és félévi működésem alatt legjobb erőmmel igyekeztem ezeknek az ideáloknak híven, becsületesen szolgálni. Ha ez csak részben, vagy egyáltalában nem járt eredménynyel, nem őszinte, nyílt jóakaratom hiányának, hanem inkább erőim fogyatékosságának és a körülményeknek tulajdonítható.. . Eperjesi működésemre mindig örömmel fogok visszagondolni s kérem collegáimat is, hogy tartsanak meg jóindulatukban.» A collegiumi tanári karnak 1907. február 18-ikán tartott ülésében a lemondott tanárnak búcsúiratára a következő határozatot hozta: «A tanári kar, ámbár örömmel látja, hogy dr. E. Nagy Olivér pályáján előbbre haladt, sajnálattal veszi tudomásul a collegiumi tanári kar kötelékéből való kiválását. Dr. E. Nagy Olivér három és fél évig működött itt a Colle- f giumban mint a közjog és politikai tudományok ny. r. tanára és ezen rövid idő alatt is valóra váltotta mindazokat a reményeket, fényesen beigazolta mindazokat a várakozásokat, melyeket megválasztatásakor a Collegium az ő személyéhez fűzött. Mélyreható tudományos működésével úgy a kathedrán, mint az irodalomban a Collegiumnak mindenkor becsületet szerzett; lelkes szeretettel vezette a gondjaira bízott ifjúságot, melynek háláját és ragaszkodását nyerte el jutalmul; az igazi protestáns érzéstől áthatva működött lelkes buzgósággal a Collegium javára és mint kartárs előzékeny, szeretetreméltó modorával kartársainak szeretetét és tiszteletét érdemelte ki. Kartársainak ez
