Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1905
88 kirándultak hazánk legszebb vidékére: a Magas-Tátrába. Okt. 3-ikán kora reggel indultak el Eperjesről s nehány óra múlva már a «Tátra gyönyé»-hez: a Csorbai- tóhoz vezető úton gyalogoltak a kirándulók. A fogaskerekű vasút sínéi mellett haladva, értek fel a tóhoz. A fürdőhely megtekintése után nz 1513 m. magasságban fekvő Poprádi-tó felé vették útjukat. Már az elindulás előtt kezdett gyengén havazni, de rövid idő múlva már napfényben láthatták csillogni a fák között elő-előtünve a mindinkább távolodó Csorbai-tavat. Gyaloglás közben minduntalan változott a kilátás, melyet utánozni emberi kéz nem képes. Eltelve a látottak fenségétől, érkeztek meg az égnek emelkedő bérczekkel körített Poprádi-tóhoz, honnan, az ebéd elfogyasztása után, az 1984 m. magas Osztervát mászta meg a kis csapat. A csúcsra felérve, káprázatos, lefesthetetlen látványban volt részük, mely örökké felejthetetlen lesz mindegyikök előtt. Lenge hópelyhek szállingóztak a természet örök szépségeiben gyönyörködő ifjakra. Az Oszterváról leereszkedve, FelsŐhági érintésével frissen, a fáradság minden jele nélkül érkeztek meg Tátraszéplakra, hol az éjszakát töltötték Másnap a Tátrafüredeket tekintették meg. A fényes nyaralók, ezeknek gyönyörű berendezése méltán ragadta bámulatra a kis csapatot. Sok szép tapasztalattal gazdagodva hagyták el e fürdőhelyeket s a jó karban tartott úton a Szilágyi-emléket s a Rózsa- és Zerge- szállót érintve, érkeztek el a Tarpatak által képezett vízesésekhez. Itt láthatták a természetnek, a víznek folyton romboló, illetve alkotó munkáját. A magasból lezuhanó víztömeg robaja már messziről halatszik. Zúgva tör magának utat a sziklák közé szorított patak s tajtékozva siet a síkság felé, hol Késmárk, Felka, Poprád tornyai fénylettek a messze távol ködében. Gazdag tapasztalatokkal, Isten s a természet iránti hódolattal eltelve érkeztek haza Eperjesre. A húsvéti szünidő tartama alatt sikerült kirándulást tett az V—VIII. osztályból tizenhat tanuló Fiúméba, Csengey Gusztáv, dr. Wallentínyi Samu és Peskó Ödön tanárok vezetése alatt. Indultak Eperjesről április 11-ikén az esti vonattal s Budapest, Uj-Dombovár, Zágráb érintésével 13-ikán reggel érkeztek Fiúméba. A különben hosszú utat folytonos jókedvvel és minden fáradság nélkül tették meg, mert a zakatoló vonat mindkét oldalán szemük elé táruló vidék és a folyton váltakozó gyönyörű kilátás feledtette az út hosszúságát. Rövid pihenés után a kikötő megtekintésére indult a kis csapat. Itt megszemlélték az «Adria» Társaság egyik legnagyobb kereskedelmi hajóját. A kikötőben éppen indulásra készen állott az «Ultonia», kivándorlókat szállító hajó, a melyen 2200 honfitársunk távozott az új hazába. A nap már ekkor is égetően sütött s ebéd után az amúgy is fáradt ifjak a gymnasium egyik hűvös termében tértek nyugalomra. Estefelé Szutor Zoltán, fiumei főgymnasiumi tanár vezetése alatt felmentek a Tersattóra. Örökké felejthetetlen kép tárult szemeik elé. Lábaik alatt az eleven kikötő, tovább — a meddig csak a szem ellát ■— a szelíd kék tenger. Itt a Tersattón emelkedik a még teljes épségben lévő Frangepán-vár. Folytonosan gyönyörködve a természet által nyújtott panorámában, innen a Giardino publi- coba vették útjukat. Délszaki növények s virágok pazar pompája fogadta az ifjakat. Felüdülve a zöld fák és mosolygó virágok között, szállásukra tértek, hogy kipihenjék az eddigi fáradalmakat.
