Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1905

annyira stíltalan, secessiós alkotás, hogy abban — eltekintve attól, hogy mennyezete ennek is tűzveszélyes — Thököly Imre fejedelem hamvait méltókép elhelyezni semmikép sem lehet. A kézsmárki evang. egyház ugyan azt tervezi, hogy említett templomát egy, Thököly korának megfelelő stílszerű építménynyel toldja meg, de ez meg annál visszatetszőbb volna s méltán ütköznék meg rajta s talán meg is mosolyogná a külföldi látogató, hogy mi magyarok ilyen bizarrságra is képesek vagyunk.

De eltekintve még ettől is: ha a kézsmárki templomot kiegészítenék is egy mauzóleummal: ott Thököly nem «kulcsos városban» pihenne, a mint végrendelete kívánja, mert az ev. templom a külvárosban van. Akármilyen fényes mauzóleumot építenének is, Thököly ott mégis csak zsellérlakó volna, ha nem ősi várában, ennek templomában helyeznék el hamvait.

Ennélfogva — miután a drága hamvak a vártemplomban vallási, a városi új templomban építészeti szempontból és a végrendelet értelmében nem helyezhetők el — a másodsorban ajánlott Eperjes illetékessége lép előtérbe, a következő okoknál fogva:

Az eperjesi ág. hitv. ev. egyház temploma Thököly Imre korából való remek épület, melynek tágas sírboltjában, vagy másutt is a templom belsejében, méltókép lehet Thököly Imre hamvainak koporsóját elhelyezni. Építészeti szempontból tehát templomunk mindenkép megfelel a czélnak.

Történeti szempontból felülmúlja Eperjes Kézsmárkot Kézsmárk városa folytonos viszálykodásban élt a Thököly-családdal, tehát kegyelet nem köti hozzá; ellenben az eperjesi ev. egyház hálás kegyelettel gondol arra a családra, melynek a Collegium felépítésében oroszlánrésze volt. Magát Thökölyt nem fűzi semmi nevezetes emlék Kézsmárkhoz; ellenben Eperjessel a legszorosabb összefüggésben van viszontagságos élete. Itt az eperjesi Collegiumban nyerte magasröptű szelleme az első benyomásokat; hisz’ a Thökölyek pártfogása alatt felépült és felvirágzott Collegiumnak harmadfél évig volt tanítványa! Később is, felsőmagyarországi fejedelemsége idején ő adta vissza egyházunknak az elfoglalt iskolát és templomot.

Eperjest még a legszentebb hazafiúi véráldozat emléke is fűzi Thököly- hez, mert a legválságosabb időben, 1685-ben két hónapon át vitézül védelmezte Thököly ügyét az ostromló császáriak ellen, s csak a zsoldos had árulása tette lehetővé, hogy az ostromlók behatoltak a városba. Eperjes tehát vérét ontotta Thökölyért.

De a jelenkor viszonyai is Eperjes mellett szólanak. Eperjesen az ág. hitv. ev. egyháznak theologiája, jogakadémiája, főgymnasiumn, tanítóképzőintézete és polgári leányiskolája, magának a városnak számos kulturintézete és háromezerét meghaladó ifjúsága van. Minő lelkesítő hatással volna e nagyszámú ifjúságra, ha tanítókara ilyen hazafias ereklyére mutathatna reá!

Nem hiú, kicsinyes versengés szólaltat meg tehát minket, midőn Thököly Imre hamvait Eperjes számára kérjük, hanem egyedül az a történeti múlton alapuló mély meggyőződés, hogy az eperjesi ág. hitv. ev. templom a végrendelkező fejedelemnek ez idő szerint legméltóbb pihenő-helye.

Az előadottak alapján — ismételt hangsúlyozásával annak, hogy a Kézs-